Almalé fermentált almából

Ez nem az, aminek látszik, hanem almalé

Elég lassan haladok a fermentálási tanulmányaimmal, a kezdőlökést szokás szerint egy Telex-cikk adta, és ki is próbáltam a technikát uborkával, és nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy Micikénél Máltán már elképzelhetetlen, hogy ne legyen otthon fermentált uborka. Aztán megint a Telexen olvastam azt a hulladékhasznosítási ötletet, hogy ne dobjam ki az almahéjat, hanem készítsek belőle buborékos üdítőitalt fermentálással. Micike próbálta ki először, és már több kísérleten is túl van, de az a helyzet, hogy nála sincsen almahéj kidobva, és nálam sincs, mert megesszük azt is, úgyhogy mindenféle almaalkatrésszel próbálkoztunk, Micike speciel almacsutkákkal. Az lett a tapasztalatunk, hogy finom, de nem buborékos az ital. Na ennek gyorsan utánaolvastam a Fermentor Blogon, meg még más helyeken is, és nagyon sokat okosodtam, de nem eleget. Mindenesetre azt sikerült leszűrnöm, hogy buborékok akkor lesznek, ha szorosan le van zárva az üveg, nem kap levegőt a cucc, és ha nagyon sziszegne, akkor icipicit ki szabad nyitni, hogy kijöjjenek a gázok, de gyorsan vissza is kell zárni. Azt is olvastam, hogy egy gyümölcsöt akár kétszer is lehet fermentálni, csak másodszor gyengébb lesz az íze.

Ilyen volt az első adagom, 3 üveg, amiből csak 1 lett buborékos, pont emiatt néztem utána, hogy mi lehet a megfejtés:

És ez a második adag ugyanabból az almából, amit már nagyon-nagyon lezártam, és elég gyorsan buborékozni és sziszegni kezdett:

Bocsi, de nem tudok jó képeket csinálni, valamiért mindegyik homályos. Gondolom remeg a kezem az izgalomtól.

Szóval sokat olvastam, és videókat is néztem, és mindent összesítve így készítettem a fermentált almalémet:

Hozzávalók 3 db 720 ml-es befőttes üveghez

• 3 db alma (üvegenként 1 db)
• 3 csipet mazsola (üvegenként 1 csipet)
• 3×½ teáskanál cukor (üvegenként ½ teáskanál)
• 1,5 liter forralt, majd visszahűtött víz (üvegenként ½ liter)

Az almákat jól megmostam, mert amúgy fontos lenne, hogy biogyümölcsből készüljön az ital, vagy meg kellett volna hámozni, de ezt nem tettem. A hűtőben volt 3 db jonatán alma, amit már jó régen vettem, és már nem volt kedvem megenni, mert olyan kásásak lettek, na őket használtam. Elosztottam az üvegben a gyümölcsöket, szórtam hozzájuk mazsolát, egy kis cukrot, mert a cukor kell a tejsavbaktériumoknak, és felöntöttem a vízzel. Lezártam, az üvegeket (első körben nem túl szorosan), és 2 napig hagytam érlelődni a konyhában (nálam 22 fok van). Tettem alájuk tálcát is, hogyha kifolynának, akkor ne ragadjon minden tőlük. Naponta megkevertem egy saslikpálcával, de utólag azt olvastam, hogy nem szabad kevergetni, le kéne szorítani az almákat a víz alá valamivel (de az se mindegy, hogy mivel), más helyen azt olvastam, hogy ha megrázogatom a lezárt üvegben, az is jó. A második adagnál ezt csinálom kevergetés helyett. 

Ezek Micike próbálkozásai almacsutkákkal:

Azt olvastam, hogy a fermentált ételek és italok fogyasztása jót tesz a bélflórának, és hogy probiotikumnak számítanak. Az még egy érdekesség, de csak magamnak jegyzem fel ide, mert elég rosszul tudok lenni a babtól, borsótól és lencsétől, szóval azt olvastam, hogy ennek oka lehet ezekben a zöldségekben megtalálható lektin. Viszont pl. a lencsében található lektinek 72 óra erjesztés után teljesen lebomlanak. Ez jó hír, ki kell próbálnom. Tavaly szilveszterkor egy isteni vöröslencse dahlt főztem, amit aztán el kellett ajándékoznom Tomának, mert egy tányér elfogyasztása után 2 napig nem tudtam enni.

Micike elkészült fermentált almaleve:

Olvastam még sok okosságot, amit majd leírok egy következő fermentálási kísérletnél. A lényeg, hogy az én almalevem kicsit édeskés lett, nem buborékos, és első ízlelésre olyan, mint az állott cukros-citromos tea, de amint lenyelem, már finom almaízű lesz.

Ez itt Micikénél a fermentálógyár a sok uborkával és a kis almával:

Itt van rengeteg okosság a fermentálásról kezdőknek a Kreatív Farmer blogon, a laktofermentálásról tudnivalók a Fermentor blogon és szintén a Fermentoron egy fermentálás 1×1. Még az is kiderült a Kovászlabor blogon, hogy kenyeret is lehet sütni cefrével, szebben mondva gyümölcsvízzel. Tegnap az egész éjszakám ezzel ment el, nagyon-nagyon érdekes ez a téma nekem. Majd ha nyugdíjas leszek végre, akkor mindent ki fogok próbálni!

A mai cuki Soma, aki nagyon beteg volt decemberben, az orvosai vele aludtak a rendelő kövén, érte sírtak és aggódtak, mert súlyos bélgyulladása volt. És még annyi minden baj jött elő, mert ő még túl kicsike egy ilyen komoly betegséghez. Itt még nincs túl jól, egyáltalán nem biztos, hogy valaha házat fog őrizni.

Kicsit javul, kicsit visszaesik, folyamatosan aggódnak érte. És persze gyógyítják ezerrel.

Már tud enni:

És így búcsúzik az orvosoktól, mert már teljesen meggyógyult:

Házőrző lesz belőle, és szerintem elég kemény. Örülnék, ha az emberorvosok is ilyenek lennének 😍 Jó, a puszilgatáshoz nem ragaszkodom.