Kicsit elhallgattam itt a blogon mostanában, mert minden gondolatomat ez a cukiság köti le. Megleptem magam egy börzsönyi nyaralóval. Nagyon-nagyon régóta vágytam valami kis kertes házra, de soha nem volt elég pénzem rá. Most meg az történt, hogy kerestem egy bizonyos összegig nyaralókat a Börzsönyben, de persze csak szörnyűeket találtam víz és villany nélkül, az erdő közepén, fent a hegy tetején, szóval olyanokat, amik már nem nekem valók. De a hirdetések alatt volt egy rész, ezzel a címmel: "Ezek is érdekelhetnek", és köztük első helyen ez a kis ház volt jóval drágábban, mint amennyiért nézelődtem.
Úgy is mondhatnám, hogy a ház megtalált engem. Egy másik hirdetési felületen megírták az utca nevét is, így aztán tesómmal elmentünk megkeresni. Házszám nem volt, úgyhogy egy jó nagyot sétáltunk, és abból az irányból, amerről közelítettünk, ez a ház az utolsó volt az utcában. Nem baj, mert gyönyörű a kilátás azon a panorámaúton. Látszik az egész Dunakanyar.
Aztán az ingatlanossal megbeszéltünk egy időpontot következő hétvégére, és megnéztük belülről is a házat. Jöttek Éváék is, és hát annyira nem volt szép állapotban, mint amilyennek a hirdetési fotókon látszott. Sok munka lesz vele. Peti azt mondta az ingatlanosnak, hogy annyit nem ér, amennyiért hirdetik, és mondott egy jóval alacsonyabb összeget, mire az ingatlanos azt mondta, tegyünk ajánlatot. Ekkor ijedtem meg először, de nagyon! És másodszor, amikor ezt az ajánlatot elfogadták a tulajdonosok. Kellett ez nekem? :-D
Kellett hát! Nézzétek, van egy kis tűzrakóhely a kertben, alig várom már, hogy kipróbálhassam. A padlizsánkrém, a saslik, a sült húsok és zöldségek igazán finomak csak parázson sütve lehetnek, kicsit füstösen. Sokszor anyáztunk tesómmal irigykedve, amikor itt a kertvárosban sétálva mások sütögetésének az illatait éreztük. Most majd tőlünk jön a sok finon illat!
Egyébként ez egy kis szigetelt faház, 58 négyzetméteres, és két pici lakás van kialakítva benne két pici konyhával, fürdőszobával, nappalival és hálóval. Van két terasz is. Ez is olyan fura, hogy egy ilyen kis ikerház talált meg engem, hát szerintem nincsenek véletlenek. Várom az új kalandokat, és kicsit félek is tőle. Egyedül - tudom - nehéz lesz, de muszáj volt megpróbálnom. Gyertek látogatni!
Mutatok még néhány napi cukit is, amik a hirdetésben nem voltak. Például van egy indián a kerítésen. Sok indiánmániás van a környezetemben, úgyhogy ezt is jelnek vettem:
Egy kék madár a virágoskertben (a boldogság kék madara):
És egy cuki sziklakert:
Egyelőre nem mutatok több képet, mert még nem az enyém. 2025. január 9. a határidő, amíg a mostani tulajdonosok kiürítik, és átutalom a teljes vételárat. Remélem, a kék madár és az indián is ott maradhat majd nekem.
Lesz majd recept is, hamarosan, amikor megkóstolom a kimchimet, és ha jól sikerült, megírom azt is. Meg Manófalvát is, ahová elbringáztunk vasárnap Rékával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése