Sajnos ez a legjobb kép:( A névnapi desszertem, szerintem fenomenális volt. Gondolom, azért kaptam, mert sírtam utána, illetve a Beáék desszertje után.
Erről sem lehet regényt írni. A brownie a mi kedvencünk (aminek a tésztájához legalábbis nem kell csoki, mert az ugye nálunk sosincs felesleges), a szederlekvár is házi, természetesen. A vaníliafagyi meg bolti. És együtt ez a három meg egészen fantasztikusan finom volt.
A brownie állaga egyszerűen tökéletes volt, szerintem ez még ezen a vacak képen is látszik, szaftos volt és abbahagyhatatlan, és egyáltalán nem volt túlzás a tetején lévő kis csoki sem:) Azt hiszem, ezentúl mindig ezt kérek desszertnek, befejeztem a keresgélést:)
A cukrász pedig Rebeka volt.
2 megjegyzés:
Ugyehogy ugye? :) Nálunk a brownie elképzelhetetlen szederlekvár nélkül. Olyan jó a kesernyés-édes-savanykás ízhatás együtt. Nálad csoki nem hever gazdátlanul, nálunk meg fagyi nem szokott. Úgyhogy én meg fagyival nem fogom megkóstolni sosem. :)
Gratulálok, Rebeka már megint egy műremeket alkotott! Nem is tudom, kinek gratuláljak inkább, az ünnepeltnek, vagy a cukrásznőnek!!!
Megjegyzés küldése