Fügelekvár almával 1.

Már megint nem az én tollam, illetve lekvárom, hanem a Csilláé, akitől már egy csomó irtó finom receptet kaptam (nem tudom, benneteket mennyire izgat fel például a meggypálinka és a házi sajt, engem nagyon). Szóval mérföldekkel előttem jár a konyhatudományban, de igyekszem felvenni a tempót (ha már a futásban nem is tudom:)). Ezt a lekvárt ma reggel kaptam tőle, és együltő helyemben felfaltam a hiányzó részeket, pedig tényleg inkább a főzők- tudja valaki, hogy ide kell-e vessző???? - mint az evők táborába tartozom ezen a fronton. De ez annyira finom volt. Az egész állítólag onnan indult, hogy maradt egy csomó félig érett fügéjük a fügefán, és meg akarta menteni. Na, itt rögtön felkaptam a fejemet, mert azt gondoltam, hogy nálunk is pont ez a helyzet. Aztán amikor kimentem ma, hogy leszüreteljem a beéretlen szemeket, akkor öt kis görcsöt találtam, a többi már régesrégen megpenészedett bánatában és éretlenségében.

De addigra már annyira beleéltem magamat, hogy most már biztosan csinálok én is egy-két üveggel. Szóval annyit jegyeztem meg, hogy kell hozzá:
- frissen szedett, be nem érett füge (2 rész) - hát ez az, ami nálam nyomokban lesz benne, mint a mogyoró
- aszalt füge, hogy megédesítse az előző pontot (1 rész)
- somlói bor (persze más is jó) az áztatáshoz
- alma (2 rész, de lehet picivel több is)

Be kell áztatni az aszalt fügét a borba, és hagyni kell hogy jó alaposan megszívja magát. Szerintem ez legalább egy nap. Utána meg mindent összefőzni, nyilván a borban áztatott aszalt fügét érdemes előtte felaprítani. Én még biztosan tennék bele kevés vaníliakivonatot is. Cukor nemigen kellhet bele, de persze ez is függ attól, hogy milyen almát használunk, meg mennyire nem érett az a félig érett. A füge. Aztán, gondolom, a szokásos eljárás, dunszt vagy valami ilyesmi.
Azért teszem fel egyelőre a Csilla lekvárját, hogy akit érint, szedje le gyorsan a maradék fügéjét, nehogy megfagyjon a hétvégén. Mert ilyen finomságot lehet belőle csinálni. Aztán majd folytatom, ha megcsináltam az enyimet.