2015. február 10., kedd

Almás hajdinakása pörkölt dióval, fahéjjal és vaníliával


Lassú vagyok, na. Elég lassan tudtam felfogni. Mert hogy gyorsnak látszom: gyorsan tanulok (és gyorsan felejtek), gyorsan döntök, mindent gyorsan csinálok, és néha még az eszem is vág. De a fontos dolgokban rémesen lassú vagyok. Ugyanazt a zenét hallgatom hetekig (hogy aztán soha többé), ugyanazt olvasom évekig (hogy aztán soha többé), és ugyanazt eszem hónapokig. Most ugye épp a sültalma-mániában ülök nyakig, és nem jutok ki belőle. Persze nem is akarok, jó ez nekem így, ahogy van. Kíváncsi vagyok, meddig tart. Azt tippelem, hogy az eperszezonig. Ez a hajdinás-sütalmás cucc annyira, de annyira jó. Szinte pariban van a mogyorós étcsokival. És annál azért egy cseppet barátságosabb. Egyszerűen nem tudom abbahagyni az evését. Fantasztikus előnye még, hogy tényleg percek alatt kész van.
A hajdinát tulajdonképpen nem szeretem,  nekem túl erős az íze még a világosnak is, a sötétnek meg pláne. De az almás-fahéjas történetekhez pont jól jön az a fura, diós hajdinaíz, szóval ebben a társaságban mindig is nagyon ízlett. A sült alma meg a szokásos módon készül: tepsi, sütőpapír, bele 1,5-2 kg megmosott alma (héjastul, egyben). Betolom a cserépkályhába (annyira jó, hogy berakattuk a sütőt!), aztán valamikor kiveszem. Ha egész éjszakára bent felejtem, akkor nagyon krémesre, kicsit karamellásra sül, ha túl korán kerül ki, akkor roppanósabb, de bárhogy is alakul, mindenféleképpen isteni. Valamiért sokkal édesebb lesz sülve, mint nyersen volt, fogalmam sincs, hogy miért. Persze kevesen vagyunk ilyen szerencsések (mármint a cserépkályha sütőjével), nyilván normál sütőben is megsül. Akkor érdemes sütni, ha egyébként is megy a sütő valamiért. Nem kényes sem a hőfokra, sem a helyre, és ha megsült, akkor minimum egy hétig eláll (ennél több időt nálunk még nem ért meg).

Akkor a recept egy irtózatosan nagy adaghoz (ez is eláll, minek aprózni):
25 dkg hajdina
1,5-2 kg alma megsütve
1 kávéskanál őrölt fahéj
vaníliakivonat
1 marék durvára tört pirított dió (most ez maradt az aranygaluskából, a múltkor pirított mandula ment bele, azzal is isteni volt)
1 csipet só

Megfőzöm bő vízben a hajdinát egy csipet sóval. Kb. háromszoros víz kell hozzá, de ha felszívná, mehet hozzá még több. Viszonylag gyorsan megfő, úgy negyedóra. A sült alma csutkáját kiszedem, a héja vagy marad vagy lehúzom, ami az egyszerűbb (az alma fajtájától függ). Bedobálom egy nagy tálba a fűszerekkel, és botmixerrel összetöröm. Annyira édes, nem kell bele cukor. Aztán összekeverem a hideg hajdinával meg a dióval (mandulával). És addig eszem, míg rosszul nem leszek tőle.

Napi cukinak meg a dagi cicánk meg DT új ingje. Nálatok is ráfekszenek a cicák minden új cuccra? Mert nálunk imádnak minden bejövő textilt. A karácsonyra kapott lila poláromon egy hónapig aludt ÉÉKC (alapvetően rohadt kényelmetlen volt neki, az egyik oldalába beleállt a monitor, a másik meg lelógott), de a kis kövér hasiját rá tudta fektetni a puha rucira, aztán jött a sálmánia. Most közösen használjuk a szép új szürke sálamat, nappal én hordom, éjszaka ő burkolja magát bele. Régi nem játszik. Csak a vadiúj.








Nincsenek megjegyzések: