2015. május 28., csütörtök

Újkrumpli zsenge borsóval, újrépával, és sok zöld fűszerrel


Na, hát ez lett a zöldségekből. Nem tudom, melyik összetevőjét imádom jobban. Isteni. De tényleg csak akkor, ha minden zsenge benne. Melegítve még jobb, mint frissen. Szóval érdemes egy hatalmas adagot készíteni, aztán rájárni. Mondjuk, eléggé eteti magát, szóval még az is lehet, hogy az óriásadag nem tart ki napokig. Nálunk sajnos ez a helyzet. Sajnos a sok friss zöldség miatt nem az ötperces kategória, sokat kell pucolni, vagdosni, ezt nem lehet megúszni, nincs mese. Jó hír, hogy legalább mosogatnivaló nem sok marad utána. Több lépésben párolom a zöldségeket, mert annyira zsengék, pár perc alatt bármelyik képes szétmállani, szóval ez most így tényleg jobb, így mindenki pontosan annyira lesz puha, amennyire akarom. (A téliekkel nem vagyok ennyire óvatos.)

Hozzávalók:
1 kg újkrumpli
1 kg friss, zsenge borsó (héjastul egy kiló)
1 csokor új sárgarépa
1 kápia paprika
3-4 gerezd új fokhagyma
1 nagy csokor zöld fűszer (nálam 2 csokor petrezselyem, 5-6 nagy zsályalevél, és kb. ugyanennyi menta)
3-4 evőkanál sörélesztőpehely
4-5 evőkanál olívaolaj
só, bors

Először is kifejtem a borsót, és néhány üres hüvellyel együtt a wokban egy-két evőkanál olívaolajon megpárolom. Ha zsenge a borsó, akkor tényleg pár perc az egész. Ha nem zsenge, akkor megette a fene. Átszedem egy tálba. A helyére megy a meghámozott (nem kaparok, utálok) répa apró kockákra vágva, a zúzott fokhagymával és még egy kanálnyi olívaolajjal. Ez is elég hamar roppanósra puhul. Nem kell pépesíteni. Mehet hozzá pici víz is, ízlés kérdése. Ezt is kiszedem (mehet a borsóra, nem kell neki külön tál). A helyére dobom a lekapart, összekockázott újkrumplit, mehet hozzá még egy (max. két) evőkanál olíva, kevés víz, só, és addig sütöm-párolom, amíg meg nem puhul. Valahol félidőtájt beleszórom a felkockázott paprikát is. Nem kell nekik sok idő. Elzárom alatta a gázt, hozzákeverem az összevágott zöld fűszereket. Beleöntöm a kész borsót és répát, rászórom a sörélesztőpelyhet, sót, borsot, és összeforgatom. Akkor sem sírok, ha kicsit összetörik a krumpli, mert úgy még jobb. Most jön a neheze, várni kell vele, amíg langyosra hűl, mert szerintem úgy a legjobb.

Napi cukinak meg egy oldal egy cseh gasztroújságból (Gurmet). Csak hogy igazoljam a tételt, hogy kutya mindenhol. Én is ilyen ételképeket szeretnék csinálni.


4 megjegyzés:

Kisvakond írta...

Ez istenien hangzik, éhen veszek és nem nyugatok, míg ilyet nem ehetek!

Két kérdés:

- minek kell bele a sörélesztő pehely? Én mindenképpen kihagyom, de érdekel nagyon!
- az üres borsóhéj ha finom, akkor miért csak pár darab megy bele, ha meg nem finom, miért megy bele? :o)

Köszike!

Kisvakond írta...

Az éhség elvette az eszem és a "h" betűmet: nyughatok helyesen.

csincsilla írta...

pedig a nyugatok jobb szó:)
a sörélesztőpehely inaktivált élesztő, úgy tudom, candidások is ehetik. mindenféle okosság van benne de főleg az a jó sajtíz, ami miatt beleraktam. helyette egy evőkanálnyi reszelt parmezánt javaslok:) ha jöhet a sajt.
a borsóhéj csak az íze miatt megy bele, aztán kidobom, megenni nem lehet (mert nem cukorborsó).

Kisvakond írta...

Köff, megint sokat kupálódtam!