2015. augusztus 31., hétfő

Nutellás kalács


Vendégségbe vittem. Remélem, jó lett, én ezeket már meg sem kóstolhatom. Tehát csinálunk egy lágy, tejszínes kelt tésztát. Kinyújtjuk, megkenjük nutellával, felcsavarjuk, aztán megsütjük. Kicsit részletesebben.
A kelt tészta hozzávalóit nem szoktam kimérni. Nem is lehet pontos receptet adni, annyira mások a lisztek, más a hőmérséklet, más az élesztő, minden más. A rossz hír, hogy próbálkozni kell. Meg hogy időigényes. A jó hír meg az, hogy akkor is nagyon jó, ha nem tökéletes, szóval annyira nem kell roncsizni olyanokon, hogy mi a szösz az a közepesen lágy kelt tészta. Mert akkor is isteni lesz, ha erősen lágy, legfeljebb kicsit ragacsos lesz a tészta, meg majd beesik a teteje. Na bumm, attól még jó. És az sem baj, ha kemény lesz a tészta. Mert akkor ugyan nehezebb a nyújtás, kicsit szorosabb az egész történet, de cserébe nagyon szépen formázható. Nem mindegy? Ha majd a századik kalácsunkat csináljuk, tökéletes lesz. Addig meg csak isteni. Ja, és az is jó hír még, hogy ugyan sok idő, de ennek a nagy részében szépen kel a cucc, nem kell vele foglalkozni, pont egy otthoni takarítós napra való.
Tehát: először is valami kovászfélét készítek, nagyon jót tesz a kelt tésztáknak. Már a dagasztógép táljában összekeverek kb. 2 dkg élesztőt kb. 20 dkg liszttel, pici cukorral, és annyi langyos vízzel, hogy híg tészta állaga legyen. Letakarom, és hagyom állni, akár egy napig is a pulton. De egy óra is több, mint a semmi. Utána adok hozzá még 30-40 dkg lisztet, 2 dl meglangyosított tejszínt (amióta nem használok mikrót, úgy langyosítom, hogy öntök némi hozzá forró vizet), 1-2 evőkanál cukrot, vaníliakivonatot, 2-3 dkg puha vajat, és annyi langyos vizet, hogy közepesen lágy legyen a kidagasztott tészta (ld. fentebb). Géppel dagasztom vagy tíz percig, közben figyelem, ha kell, adok még hozzá vizet vagy lisztet. Tojást nem teszek bele, nekem jobban ízlik nélküle. Ha szép a tészta, letakarom, és hagyom a duplájára kelni. Ebben a finom melegben bő fél óra. Utána lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, kétfelé osztottam. Mind a két cipót viszonylag nagyra kinyújtottam, és megkentem nutellával (egy kis üveg, 400 g, azt hiszem, kellett a kettőhöz összesen).


Utána felcsavartam, mint a bejglit. Hosszában, középen kettévágtam. A két rudat lazán összecsavartam, és beleraktam egy papírral kibélelt sütőformába. Aztán még egyszer előadtam ugyanezt.


Megint hagytam kelni, amíg szépen feljött a forma tetejéig.


Felvert tojással lekentem a tetejét, és ment a 210 fokos sütőbe, aztán 10 perc múlva levettem a hőmérsékletet 180 fokra. Jól át kell sütni, ha elkezd pirulni a teteje, le kell takarni papírral vagy alufóliával, és úgy kell tovább sütni. Akkor jó, ha nem csak a teteje szép barna, hanem az oldala és az alja is (néha ki kell venni a sütőből, és be kell kukucskálni a papír alá).


A nutellától jó szaftos, különlegesen puha kalács. Szerény számításaim szerint pár ezer kalória egy szelet. De néha megengedheted magadnak, mert ennyi azért jár.

Napi cukinak meg a reggeli Dunán pancsoló ebek. Még egy nap, és vége a nyárnak, várhatunk egy évet. Mi a szöszt fogunk csinálni reggelente?????? Futunk?

Na most akkor hol is kezdjem?  Hátul Loncika terepfelderít.


Közben Zsuzsi töpreng, hogy cukorral vagy tejjel. Kávé nélkül mit sem érne a reggel.


Hopsz, megvan az irány. Őrjárat indul. Lonci alvégen el. Neki ez lassú.


Van, aki a megmártózás után az árnyékra szavaz.


Amíg Loncika kiszereli Nyika lábát, Zsuzsika nyugiban sétálhat egy picit.


Jöhet végre a napozás. Akkor sem jobb a helyzet, ha bottal, és nem labdával.


Elfáradt aranyvirág.





Nincsenek megjegyzések: