2022. április 15., péntek

Áprilisi kovászos kenyereim és kirándulás Solymáron


Most én is 2 kenyeret sütöttem, mert megirigyeltem Csincsillától, és mert a múltkori kovászos zsemlék túl hamar elfogytak és nem szeretem, ha nincs itthon kenyér a mélyhűtőben. Ezek tegnap éjszaka sültek ki, azért hiányzik az egyiknek a "fele", mert amikor ehetőre hűltek, muszáj volt felvágnom és megkóstolnom.

Szabi a pék receptje alapján sütöttem, az egyik azért lisztes, mert az a lisztezett konyharuhával bélelt kenyereskosaramban kelt, a másik egy üvegtálban. Azt is beliszteztem, de nem tettem bele konyharuhát, ami hiba volt, mert csak egy lapátka segítségével tudtam a forró sütőlemezre ügyeskedni a tálból. Ennek megfelelően néz ki szegény, viszont nagyon finom és gyönyörű nagy lyukak vannak benne. Most egy kicsit elégedett vagyok. Ti mit szóltok hozzá? Remélem, Csincsilla irigykedik az óriási lyukak miatt!

Csak a hozzávalókat írom, és sajnos linket sem tudok, mert csak a füzetemben van meg és egy Word doksiban, amit Gabitól kaptam:

  • 180 g kovász
  • 600 g víz
  • 900 g liszt, ebből 850 g kenyérliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 20-22 g só + 0,5 deci víz (azt hiszem, 24 gramm lett a só)
Ebből 2 db kb. 70 dekás kenyér lesz. Érdekesség, hogy csak egyszer etettem meg a hűtős kovászt (előző este), mielőtt sütöttem volna vele.

Így néz ki a lisztesebbik felszeletelve:


És a kis nyomi ilyen lett belül:


Jeeeee!

A kenyérsütés azért is volt sürgős tegnap éjszaka, mert ma Évával mentünk Solymárra kirándulni először a Felső-Jegenye-völgybe, ahol szalamandrát szerettünk volna látni, és sikerült! Aztán átmentünk az Alsó-Jegenye-völgybe, ahol a Paprikás-patak vízesést néztük meg, a Rózsika forrást és a solymári várat. Az egész túra kb. 5-6 km volt, de hozzá kell még adni, hogy Hűvösvölgybe a buszvégállomáshoz bringával mentünk ki, ami nekem a lakástól másfél óra tekerés, majdnem végig emelkedőn. Eléggé kikészültem már megint, de nem a bringás résztől, hanem a gyalogostól. Sajnos a szalamandráról ilyen minőségben jött át a fotó:

Szóval azért kellett sürgősen kenyeret sütni, hogy vigyek szendvicset a kirándulásra, de az a helyzet, hogy még éjszaka megettem a szendvicse(i)met: kovászos kenyér + Serrano sonka + az enyhe ízekverék csíráim. Jézusom, de finom volt!

Éva hozott megint bolti tonhalas szendvicset és termoszban tejes kávét (isteni ötlet volt!), én  pedig vittem egy kis kekszet, csokit és mandarint. Jó volt ez is!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerintem is nagyon szépek, de mivel nincs rá éppen poszt itt szeretném megegyezni h mennyire finom volt a húsvéti kenyered, szerintem ő is érdemelne egy külön bejegyzést. 😇

Andi írta...

Igenigen, tuuudooom, csak nem volt időm írni, de most kezdem!

csincsilla írta...

hú, tényleg nagyon irigykedem, annyira gyönyörűek lettek!