Jeges matcha latte - komondorokkal

Kerülgetem egy ideje ezt a matchatea-témát is, egészen pontosan karácsony óta, mert akkor kaptam ajándékba. Mondta Anna, hogy nézzek utána a készítésnek, mert elég speciális. Mielőtt ezt megtettem volna, kinyitottam a dobozt, és egy adag szép zöld port találtam benne. Ez tea? És igen, ez egyfajta zöld tea, amit eredetileg japán teaszertartásokon szolgáltak fel. 

Nagyon sok mindenre jó! Ezeket találtam:

- élénkítő

- erősíti az immunrendszert
- égeti a zsírt
- stresszcsökkentő
- állóképességjavító
- anyagcserefokozó
- méregtelenítő

- lassítja az öregedési folyamatokat

- erősíti a csontokat

- segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket
- csökkenti a vérnyomást

- csökkenti a koleszterinszintet

- szabályozza a vércukorszintet

- meggátolja a daganatos betegségek kialakulását

- hozzájárul a bélműködés javításához
- meggátolja a fogínybetegséget okozó baktériumok növekedését is!

Én a magas vérnyomás miatt kaptam, meg a magas koleszterin miatt. Most kezdem a kúrát! Azt hiszem, örökéletű leszek, egészséges, fiatal, és méregtelenítő hatásának köszönhetően még mérges se leszek sose többet. Alig várom!

Sokféleképpen lehet elkészíteni, én most a matcha jeges lattét választottam, mert Olgival Nagymaroson ezt próbáltuk ki tegnapelőtt. Illetve csak nekem volt próba, mert ez a latte Olgi kedvence. Ő merülőmixerrel csinálta, én az ikeás tejhabosítómmal, de az autentikus elkészítése egy speciális habosító ecsettel történik.

Az eredeti matchatea-készítés így történik: Egy szűrő segítségével 1-2 gramm matcha port kell szitálni egy előmelegített csészébe, erre 70 ml 80-90 fokos vizet kell önteni, majd a speciális ecsettel addig kell keverni (természetesen speciális mozdulatokkal), amíg krémes és habos lesz.

Ahogy Olgi csinálta: 2 kiskanál teaport egy pici meleg vízben kanállal addig kevert, amíg minden csomó el nem tűnt belőle. Ekkor hideg tejet öntött hozzá, kb. 3 decit, adott hozzá egy kávéskanálnyi barna cukrot, és merülőmixerrel krémes-habosra keverte egy befőttes üvegben. Kettéosztotta, és jéggel tálalta. Nagyon finom volt!

Ahogy én csináltam: 2 gramm teát egy pici hideg vízzel tejhabosítóval elkevertem, majd a hideg tejet is felhabosítottam a tejhabosítóval, és a habos tejbe beleöntöttem a zöld teát. Jeget tettem bele és cukrot (ezt hamarabb kellett volna!), és a tetejét megszórtam a porral. Olgié krémesebb volt. Érdekes íze van a teának, engem a csalánteára emlékeztet leginkább. A krémes tej elég jól áll neki.

Olgi egyébként csinált egy másik teát is: szedett a kertben málnalevelet, ribizlilevelet és citromfüvet, és ezt forrázta le. Én még életemben nem ittam ilyen finom teát, gyümölcsíze volt! Azt mesélte, hogy anyukája az ő telkükön Oroszországban mindig ilyen teát készített. Azt állította, hogy ez egy nyugtató teakeverék.

Voltunk megint a nagymarosi telken, de most egyáltalán nem bringáztunk, vonattal mentünk oda is és vissza is. De terveztük a bringázást, úgyhogy vittük magunkkal a vonaton. Annyira meleg van még mindig, hogy végül elvetettük a tekerést. Úgy volt, hogy csak egy éjszakát alszunk ott, és másnap hazatekerünk, de napközben nem tudtunk elindulni, ezért terveztünk egy éjszakai hazatekerést is, amiből szintén nem lett semmi. Aztán kiderült, hogy annyira jó, hogy maradtunk, mert így láthattunk tűzijátékot, és találkozhattam Komisszal is, aki az egyik szomszédhoz tartozik, de kiszökött, és meglátogatott minket:

Komisz egy komondor, de rácáfol a nevére, mert annyira szelíd, mint egy bárány, egyáltalán nem komisz. Ettől függetlenül rettegtem tőle, mert baromi nagy, bár a fotón nem látszik. Szerettem volna egy közös képet, de sajnos csak odáig jutottam, hogy amikor nem nézett oda, a kertkapun kinyúlva megsimogattam a feje búbját. Amikor megfordult, hogy megköszönje, becsaptam az orra előtt a kaput. Szánom-bánom, de tényleg félelmetes külsőre.

Attól döbbentem le leginkább, hogy adtunk neki száraz cicatápot, mert csak az volt otthon, ezt örömmel felfalta, és miközben evett (!), Olgi vagdosta a bundájáról a rasztás részeket, és semmi baja nem volt ezzel. Sőt, amikor kicsit fájdalmat okozott neki, akkor is csak egy kis nyüsszentést eresztett el, ezzel jelezve, hogy ne így!

Emlékszem, amikor Olgi megvette ezt a telket, és először kimentünk körülnézni, elindultunk felfedezni a környéket is. Pár házzal odébb akkor még két komondor lakott, Komisz, és a felesége, de a felesége azóta elpusztult sajnos. A két komondor kijött a kertből és körbevett minket, a gazdájuk meg sehol. Én annyira féltem, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy ne kezdjek el futni vagy kiabálni. Olgit nem tudták megijeszteni, én ezt nem értem. Arra sem emlékszem, hogy "menekültünk meg" végül. Gondolom, egyszer csak nem voltunk már érdekesek és továbbmentek.

Van ám bizonyítékom rá, hogy nem mindig féltem a komondoroktól!

Az első képen tényleg a nyakánál fogva cipeli valaki (vagy én vagy a tesóm) a kiskutyát... 

A két egyforma közül nem tudom melyik vagyok én, de gyanítom, hogy akinél mindig kutya van, az a tesóm.