2024. szeptember 15., vasárnap

Vöröslencse-leves

Jöhetnek az őszi kaják végre! Pénteken Segebagával az Átriumban voltam színházban, mert Pintér Béla elköltözött innen Újpestről. Most kicsit bánatos voltam emiatt, mert egész napra esőt mondtak, féltem, hogy végül villamossal kell mennem, de aztán olyan szerencsém volt, hogy pont elállt az eső, mehettem bringával. Viszont hihetetlen, hogy vinnem kellett kesztyűt és sálat is, és hazafelé a színház után még így is fáztam, mert a nadrágom nem volt elég vastag. Ahhoz képest, hogy előző pénteken, még besötétített, hűtött lakásban gubbasztottam a harmincvalahány fokban, ez egy kicsit hirtelen váltás volt.

Ilyesmi levest Tahiban kóstoltam először tavasszal, amit Anna főzött, és egy jó kis kirándulás után csak megmelegítette, és ezt ettük. Aztán amikor megettem egy tányérral, szó nélkül felálltam és szedtem még magamnak. Ha jól emlékszem, harmadszorra már nem mertem szedni, de bármennyit meg tudtam volna enni, mert annyira jól esett és olyan finom volt. Azóta már kétszer meg is főztem, csak nem tudtam lefotózni, olyan gyorsan elfogyott. Most nagy adagot csináltam, mert Tomáéknak is adtam belőle. (Most kaptam a hírt, hogy Fanninak is nagyon ízlett!)

Annyira odavagyok ezért a levesért, hogy Évát is befűtöttem, és meg is főzte a hétvégén ő is. És neki sikerült jó fotót is csinálni róla, íme:


Ő kicsit sűrűbbre főzte, bazsalikommal és sajttal tálalta. Sajtot talán azért tett rá, mert Anna hízókúrán van. A neten találtam különböző recepteket, és én ebből a receptből indultam ki, Éva pontosan ezt csinálta, de én aztán folyamatosan kóstolgattam és igazítgattam a mennyiségeket, tehát nekem nem pont ez lett. Éva szerintem követte a receptet, azért lett neki sűrűbb. Egyébként az eredeti receptben nincs szárzeller fehérrépa, meg leveskocka.

Hozzávalók nálam:

  • 1 közepes fej hagyma
  • kb. 2 szál szárzeller (nekem a mélyhűtőben van feldarabolva, onnan vettem ki kábé ennyit)
  • 1,5 szál sárgarépa (nagyon nagyok voltak a répák)
  • 1 szál fehérrépa
  • 1 gerezd fokhagyma
  • olaj
  • 200 gramm vörös lencse
  • kb. 2 liter víz (lehet, hogy másfél...)
  • majdnem egy egész dobozka sűrített paradicsom (fácános), kb. 50 gramm - egy kávéskanálnyi maradt, eltettem a mélyhűtőbe 
  • fél doboz hámozottparadicsom-konzerv (kb. 200 gramm)
  • volt még pár szem koktélparadicsom, amit Olgitól kaptam, azt is beledobtam, hát Tomának főztem, és ő imádja a paradicsomot
  • 1 erőleveskocka (húsmentes, direkt elolvastam az összetevőket mert Fanni vega, és reméltem, hogy eszik a levesből)
  • só, bors, kakukkfű
A hagymát felaprítottam és az olajon dinszteltem pár percig a szárzeller-darabokkal. Ezalatt a répákat megpucoltam, félkarikára vágtam, és ezt is rádobtam a hagymás-zelleres alapra, együtt dinszteltem tovább. A fokhagymát lereszeltem, és a lábosba került ez is, de ezzel már csak egy kicsit dinszteltem, majd felöntöttem a vízzel, beletettem a megmosott lencsét, a fűszereket és a paradicsomokat. Először csak fél konzervnyi sűrített paradicsomot, de aztán ahogy kóstolgattam, egyre többet, míg végül finomnak ítéltem. A leveskockát is beletettem, de ez elhagyható. Felforraltam, majd közepes erősségű lapon addig főztem, amíg a lencse megpuhult (kb. 15 perc volt).

Napi cuki nem a tazmán ördög, hanem Muki, Fanni kutyája, ahogy Tomával melegítik egymást és együtt tévéznek.


Itt pedig a bizonyíték, hogy tél van az erkélyemen is. 


A panelben meg ma délután beindították a fűtést. Hihetetlen!

Nincsenek megjegyzések: