Stahl-féle toszkán bableves

Szegény Tomával kísérletezgetek mostanában, ő csak jön, hogy egyen egy jó kis rántott húst, de aztán valami furcsaság lesz a menü. Persze nem így van, mert mindig megbeszéljük, és ő választja ki, hogy mi legyen, és annyira hálás vagyok neki, hogy amint megérzi, hogy mennyire szeretnék kipróbálni valamit, rögtön azt választja. Itt most az volt, hogy az angol reggeliből megmaradt egy fél konzervnyi paradicsomos bab, ezt betettem a mélyhűtőbe, és kinéztem hozzá ezt a toszkán bableves receptet, hogy majd ebbe felhasználom. És így is lett. Szerintem nagyon finom leves, de nem lehet belőle keveset csinálni, mert annyi hozzávaló van, és ha mindegyikből csak egy kicsit teszek, akkor is lesz már vagy 2 liter leves.

Hozzávalók:

• 10 dkg bacon szalonna
• 1 sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/4 darab zellergumó
• 2 szem krumpli (negyed kilót írt a recept, nekem ez 300 gramm körül volt)
• 1/4 kg kelkáposzta (nekem egy pici fej volt, 300 gramm körüli ez is)
• 2 kis doboz fehérbabkonzerv (nekem 1 fehérbab volt és fél paradicsomos bab)
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál sűrített paradicsom (plusz még egy, ha úgy érzed, én úgy éreztem)
• 3 babérlevél
• só, bors, morzsolt kakukkfű
• legalább 2 liter víz (1,5 litert ír a recept, kevés volt)
• tettem bele egy fél húsleveskockát, mert valahogy nem állt nekem össze a dolog, és így lett tökéletes

A szalonnát felkockáztam és egy teflonserpenyőben egy evőkanál olívaolajon kisütöttem a zsírját, hogy ropogós darabkákat kapjak. A darabkákat kiszedtem, a kisült zsírt átöntöttem egy nagyobb lábosba.

A répát, a hagymát és a zellert géppel a nagylyukú reszelővel lereszeltem. Lehet kézzel reszelni a nagylyukú sajtreszelővel is. (Én féltem az ujjaimat, mindig történik valami baleset, amikor ilyen kemény cuccokat kell reszelni.) A fokhagymát apróra vágtam. A szalonnazsíron megpirítottam egy kicsit a lereszelt zöldségeket és a fokhagymát. Sót és borsot is tettem rájuk. A receptben az van, hogy párolni kell, én inkább pirítottam. Felöntöttem másfél liter vízzel, és sorban, ahogy készültek, dobáltam bele a vízbe többi zöldséget is: a kockákra vágott krumplit és a csíkokra vágott kelkáposztát, majd beletettem 1 evőkanál paradicsompürét és később még egyet, mert kevésnek éreztem. Hozzáadtam a babérlevelet és a kakukkfüvet is és újból sót és borsot. És még egy kis vizet, mert ekkor főzeléknek tűnt a leves. Főztem kb. 20 percig (a recept fél órát ír, de annyi nem kellett), és ekkor a leveshez adtam a jól lemosott fehérbabot, és a paradicsomos fehérbabot, amit Toma villával pépesre nyomkodott. Ez volt a sűrítőanyaga a levesnek. (Az eredeti receptben is az egyik konzervet egyben, a másikat összenyomkodva kell a leveshez adni). Még 10 percet főztem.

Hozzávalók a tálaláshoz:

• a korábban megpirított szalonna
• 1 csokor petrezselyem
• 1 gerezd fokhagyma
• pár szelet pirított kenyér
• esetleg tejföl

Tálaláskor kitettem egy kis tálkában a megsült szalonnát, apróra vágott petrezselymet és egy kis tejfölt. A kenyeret megpirítottam, forrón rádörzsöltem a fokhagymát és ezt tettem a tányér aljára. Erre mertem a forró levest, amit megszórtam a szalonnadarabkákkal és a petrezselyemmel. (A recept szerint olívával meg kellett volna még locsolni, ezt elfelejtettem sajnos.) Én még tettem rá egy kis tejfölt is, finom volt. Utána tiramisu volt, amit nem örökítettem meg, mert megint nem lett tökéletes. Most az volt a baj, hogy nem lett elég édes a krém, és még az alsó lapot túlságosan el is áztattam a kávéval. 

A napi cuki pedig egy máltai farm lesz. Micike gyalog jár haza a munkahelyéről, és egy cuki farm mellett visz az útja. Itt szokott találkozni galambokkal, lovakkal és ezekkel a barátságos szamarakkal is. Mindig odamennek a kerítéshez, hogy üdvözöljék Micikét. (Egy másik helyen meg egy kakas járkál az úton néha, teljesen békésen elvan, senki nem bántja.) Itt vannak a galambok:

És ezek meg a nagyon édes szamarak, várják, hátha kapnak valamit. Sokszor persze óvatosan az árnyékban maradnak még akkor is, ha elég csábító, hogy jön arra valaki, aki esetleg hozhat valamit nekik.

Szerencsére találnak elég árnyékot.

Amúgy ez a farm két nagyforgalmú út között van. Amikor Micike videót küldött a romos lépcsőkről, ahol leereszkedik, meg a kőből rakott rommaradványnak tűnő falról, ami mellett elmegy, kicsit aggódtam, hogy miért jár ilyen elhagyatott helyen haza.

De a pár perces videó vége felé már hallani lehetett az autók zaját, szóval mégse volt veszélyben! 

Máltán is meleg van, de itt is, bár tesóm megkért, hogy írjam be a blogba: 2023. július 20-án még nem volt olyan éjszaka, hogy a melegtől ne tudjon aludni. Amint lemegy a nap, a lakásának az az oldala  lehűl, és így ha huzatot csinál, éjszakára kellemes hűvös lesz a hálószobában. Ez persze csak az ő lakására érvényes, az enyémben rettentő meleg: 26-27 fok van. Nem lehet jobban lehűteni az ablakok kinyitásával. De holnap jön valami lehűlés, a max. hőmérséklet 25 fok lesz, délutánra esőt írnak. Jaj de várom!

Voltam bringatúrán: első nap itthonról eltekertünk Olgival Nagymarosra a telkére, ekkor még nem tudtam mérni a kilométert, mert megint gond volt az eszközzel, de olyan 50 km lehetett. A legnagyobb melegben mentünk, majdnem belehaltam. (Most tudtuk csak ezt a túrát megcsinálni, mert táborban van Olgi fia.) De kint a telken már tök jó volt, óriási csend és hűvös volt este, nagyon szeretnék egy telket én is. Este sütögettünk, én hűtőtáskában vittem a lefagyasztott bepácolt husit, ami így egész úton nem olvadt fel, külön olvasztani kellett, amikor odaértünk. Olgi hozott krumplit és édeskrumplit, amit megsütött a parázsban és amikor ettük, leöntöttük petrezselymes joghurttal, nagyon finom volt. Sütött még kápiapaprikát is a husik mellett, hát ez is isteni volt. Nem is tudjátok, hogy egy ilyen kimerítő túra után milyen finom tud lenni minden! Másnap már csak délután 4-kor indultunk, és Nagymarosról eltekertünk Szobra, onnan tovább, és Ipolydamásdnál átmentünk Szlovákiába az új hídon. Helemba felé tekertünk tovább, teljesen forgalommentes úton, majd elérkeztünk egy vasúti átjáróba, ahol az Ipoly belefolyt a Dunába. Itt nagyjából a Duna mellett mentünk tovább, néha eltávolodott az országút, néha közel ment, és egyszercsak le tudtunk térni egy gyönyörű új bringaútra itt a szlovák oldalon, ami a Duna gátjának a tetején vezetett egészen Párkányig. Valami fantasztikus volt meglátni onnan az esztergomi Bazilikát. 

Le is ültünk egy padra a Bazilikával szemben, Olgi szerzett egy-egy hosszúlépést (forintért), majd áttekertünk Esztergomba a párkányi hídon. 

Ez a szakasz 46 km volt. Itt megvacsoráztunk (sajnos csak egy kínai büfében volt kaja, mert a konyha minden nyitva lévő egységben 9-kor bezárt, és ekkor már fél 10 volt). A becsomagolt kínai kajával (ami nem volt jó) visszatekertünk a Dunához, és a partján megettük. Aztán a 22.35-ös vonattal hazajöttünk. Majdnem éjfél volt, mire hazaértem, annyi élménnyel, és olyan fáradtan, hogy ma semmire nem voltam képes, csak alvásra és pihenésre. Nagyon jó volt, megismételjük majd ha nem lesz ennyire meleg.