Kirándulás az Árpád-kilátónál - 2011. január 15.

Fogócska Fülessel

Szilveszteri fogadalmaim között szerepel - mint már oly sokszor - az, hogy jóval többet fogok mozogni, azaz futni, biciklizni és kirándulni. Szilveszterkor egyébként már elkezdtem az edzést Fülessel, a kétéves csacsival, ahogy az a videón is látszik. :-) Füles egyébként Pamukon lakik pónikkal, hatalmas és gyönyörű lovakkal, egy agárral és néhány cicával, ahol is a barátaimmal béreltünk egy szép házat ezen a farmon, és töltöttünk néhány napot az év végén.

Múlt héten a hosszú ködös, csúnya idő után végre kisütött a nap, és maradt egész hétvégére is, ami ki tudott még engem is csalogatni a lakásból. Évával és Annával elhatároztuk, hogy kirándulunk egyet az Apáthy-sziklához, amiről fontos tudnivaló, hogy Éva anyukája, Anyuci nagyon szerette ezt a helyet, gyakran látogatott ki oda, mert onnan fiatalkora összes színhelyét láthatta. Végül aztán mi nem érintettük ezt a pontot, de az Árpád-kilátót ügyesen megtaláltuk.

De kezdjük az elején: Eredeti célunk egy Ferenc-hegyi séta volt, amihez kettőkor találkoztunk. gondoltuk négykor már indulunk haza. Vittem magammal a szülinapomra kapott GPS-emet, amit ezelőtt egy héttel már sikerült teljesen egyedül használni, most magabiztosan beütöttem a kinézett utcaneveket, a női hang meg is szólított, amit nagy ováció fogadott a kocsiban Éva és Anna részéről. Elindultunk, és jó pár perc után jöttünk rá, hogy ez a dög ide-oda, össze-vissza vezet egy bizonyos területen, a benzinem már induláskor is jócskán a pirosban volt, szakadt rólunk a víz az izgalomtól, hogy vajon mi lesz ebből? Aztán az lett, hogy leállítottuk a kocsit egy ismerős helyen, s elindultunk az Apáthy-sziklához. Kicsit gyanús volt, hogy az út a sziklához hosszabb ideje lejt lefelé, ezért megszólítottunk egy kiránduló párt, hogy jó irányba tartunk-e, mire a pár férfi tagja katonásan útbaigazított, hozzátéve, hogy Gyerekre vigyázni! 30 km/órás a szél! Kapaszkodni! Ezen az úton továbbmenni! - valahogy így.

Tényleg óriási volt a szél, ezért egy erdei ösvényen betértünk inkább a most még kopasz, de azért szélvédettebb erdőbe, majd onnan az Árpád-kilátót látogattuk meg. Ekkor már jócskán esteledett, visszafelé utunkat le akartuk rövidíteni, amivel sikerült eltévednünk, majd egy óriási kerülő után hulla fáradtan, megérkezni a kocsihoz. Bemelegítésnek tökéletes volt ez a kirándulás, bár otthon már csak úgy tudtam menni, mint egy robot, az arcom nem tudom mitől égett jobban, a GPS-szel történt lebőgés, vagy aa szél miatt inkább, másnap reggel pedig percekig készültem egy fordulásra az ágyban, annyira lemerevedett a hátam, miközben fogalmam sincs mitől, még a karomban is izomláz volt. A következőt majd jobban bírom!