Alig ért véget a karácsony, máris itt a farsangi szezon. Ami ugyebár a fánkok időszaka. Blogunkon szerencsére egyre több féle fánk receptje szerepel, amit nagyjából itt lehet megtalálni összegyűjtve. Volt már mindenféle: olajban és sütőben sült, szalagos, cseresznyés, túrós és még ki tudja hány féle. De csöröge vagy más néven forgácsfánk még nem.
Emlékszem, gyerekkoromban gyakran került a vasárnapi asztalra ez a sütemény, hiszen szegény - azóta már megboldogult - nagymamám nagyon szerette készíteni. Persze ő nem marcipános változatot sütött, hanem valamilyen ezer éves hagyományos receptet használt hozzá. Arra is emlékszem, hogy mindig házi készítésű baracklekvárral ettük.
De mitől csöröge a csörögefánk?
A Magyar Etimológiai Nagyszótár meghatározása szerint: "zsírban sült édes tészta: csörögefánk.
A csörög ige főnevesült folyamatos melléknévi igeneve, a képzésmódja olyan, mint a csusza, penge szóké. A névadás alapja a keményre, szárazra sült tésztadarabok hangja."
Vagyis ezt a fánkot ne úgy képzeljük el mint a szalagost; olyan puhának, könnyűnek, vastagnak. Ez egy lapos és - mondjuk ki - meglehetősen száraz sütemény. De mégis van benne valami, ami miatt alig lehet abbahagyni az evését.
A sütit természetesen anyukám készítette el, a receptet a Fanny Konyha tavaly január-februári számában találta.
Hozzávalók:
- 1 dl és 2 evőkanál rum
- 15 dkg marcipán
- 1 kg liszt
- 3 evőkanál tejföl
- 8 tojássárgája
- 2 evőkanál citromlé
- 10 dkg cukor
- 6 evőkanál fehérbor
- olaj a sütéshez
A lisztet gyúródeszkára szitáljuk, közepébe mélyedést készítünk. Ebbe beleöntjük a tejfölt, a tojássárgáját, 2 evőkanál rumot, a citromlevet, a cukrot, a bort és a lereszelt marcipánt. Belülről kifelé körkörös mozdulattal hozzákeverjük a lisztet, majd jól összedolgozzuk, -gyúrjuk a tésztát, végül 3-5 mm vékonyra kinyújtjuk.
Derelyeszaggatóval rombusz alakzatokat vágunk ki a tésztából és mindegyik közepére (a két hosszú oldallal párhuzamosan) hosszúkás bemetszést készítünk. Ezen a lyukon átfordítjuk a tészta egyik végét.
Bő, forró olajban pár perc alatt pirosra sütjük, papírtörlőre szedve lecsepegtetjük.
Porcukorral megszórva, lekvárral vagy pudingporból készült puncsmártással (a pudingport másfél-kétszeres mennyiségű tejjel főzzük meg) kínálhatjuk.
7 megjegyzés:
Az eredeti csöröge az ász!
Mellesleg én nem gondolom, hogy anya belesütötte a mazsolákat. :) Vagy esetleg a tévesen csokimázzal elátott marcipán megvételére és felhasználására célzol, ami barnállik a fánkban? :)
???????????? Én azt hittem, hogy az a mazsola, még az ízét is annak éreztem. Jó hogy szóltál, így nem csináltam nagyon hülyét magamból, kitöröltem az idevonatkozó részt. :)
Amúgy szerintem is Nani csörögéje a finomabb.
Fú de szeretnék én is ilyet sütni! Jól néz ki!
hát, nem semmi türelme van anyukádnak, egy kiló lisztből csinálni, aztán meg kisütni, ez igen! az én anyukám is sokszor csinálta, és én is nagyon szerettem, mondjuk, marcipán nem volt benne:) el bírnék rágcsálni egy kis tálkányit, most reggeli után, nagyon jól néznek ki:)
Izgalmas, finom lehet
anyu is készített hétvégén, de a fotót már nem érte meg! Nagyon finom, pedig nekem régen, annyira nem ízlett!!!
Kedves Kinga! Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül fogyott el nálatok a csörögefánk, anyukád nagyon ügyes lehet, gondolom beletette szívét-lelkét.
Hidd el, nagyon sok minden van amit régen én sem szerettem, most viszont már el sem tudom képzelni nélküle az életemet. Hiába,na! Mondjuk ki: öregszem, változok :)
Megjegyzés küldése