Mostanában nem olvasok gasztroblogokat, mert egyszerűen nincs időm rá. Minden időmet lefoglalja a gyümölcsszedés: cseresznye, eper, meggy, majd ezek feldolgozása mélyhűtőbe, lekvárnak és különböző sütiknek, persze innen, a blogunkból. Ugyanakkor más témájú kedvenc blogjaimra továbbra is naponta rákattintok, ezek nem a főzésről szólnak, hanem kertészkedésről, cicáról, munkanélküli létről és egyéb érdekes dolgokról, ezek közül az egyikben találtam ezt a pitét. Pont jókor akadtam a receptre, mert úgyis volt itthon több kiló cseresznye, ezért Hajni barátnőm látogatására ma kipróbáltam. Bár nem sikerült róla sokadik próbálkozásra sem egy jó képet készíteni, azért elhihetitek, hogy nagyon finom volt. Nekem kicsit túl édes. De ez nem mérvadó.
Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 2,5 evőkanál cukor
- csipet só
- 25 dkg jéghideg vaj
- Sok cseresznye
A lisztet elkevertem a cukorral és a sóval, majd a hideg vajat belekockáztam és a géppel morzsásítottam. Jobb ebben a melegben géppel csinálni, mert a vaj nagyon hamar olvadni kezd, és ennek a fajta tésztának az nem tesz jót. Amikor a tészta elég morzsás lett, hozzáadtam a vizet és tovább kevertem, míg össze nem állt. Ekkor egy nagyobb és egy kisebb gombócra osztottam, és folpackba csomagolva be kellett volna tenni a hűtőbe, de én ehelyett rögtön kinyújtottam mindkét gombócot (hogy ne kelljen majd a fagyos tésztával szenvednem), és a kivajazott fodros piteformát kibéleltem a nagyobb körrel, a kisebb kört pedig sütőpapírra téve betettem mindkettőt a hűtőbe pár órára.
A nagyobb kört úgy kell kinyújtani, hogy a forma szélén túllógjon 2 cm-rel. Na én ezt a túllógó szélet (ami néhol 10 cm lett, néhol pedig -2 cm), visszahajtottam a tortaforma belsejébe, hogy a hűtőben nehogy valami baja legyen. Amikor viszont elővettem a hűtőből, nem tudtam kihajtani, egyszerűen letörtek ezek a szélek. Ez az egyik oka annak, hogy nem lett elég gyönyörű a pitém.
A cseresznyét kimagoztam, hagytam a hűtőben lecsöpögni. A tésztára barnacukrot szórtam, majd fahéjat, erre tettem a kimagozott, lecsöpögtetett czeresznyét, újra cukroztam és fahéjaztam, majd a hűtőből elővett kisebb körrel az egészet betakartam. Most kellene a széleket szépen összecsavarni, hogy mutatós legyen, de törékeny tészta esetében ez elég nehézkes. Végül az összeszenvedett pite tetejére szellőzőnyílásokat vágtam, bár enélkül is volt rajta épp elég.
A pite tetejét megkentem tejjel, elfelejtettem megszórni pici cukorral, pedig kellett volna, mert akkor talán jobban barnult volna. A sütőt előmelegítettem már korábban 230 fokra, ezen sütöttem 10 percig, majd visszatekertem 180 fokra és ezen még 1 órát. Forrón ettük, porcukorral meghintve. Nagyon finom! Kicsit édes. De csak nekem. Mert Hajni még kért rá cukrot...
Érdemes szerintem az eredeti leírást követni az enyém helyett, hátha kevesebb kínlódással is meg lehet oldani ezt az egyszerű sütit.
6 megjegyzés:
juhé!!!! már meg is sütöttem:) tésztának Dorie Greenspan pitetésztáját használtam, abból is keveset, a tölteléke pedig meggy és cseresznye volt vegyesen (utálok kukacokat masszírozni, és állítólag mifelénk is kukacos volt a cseresznye). isteni volt!
Én is vegyesre terveztem, de aztán a meggynek más szerepe lett, és a cseresznye is jó sok volt, ami nem került be a mélyhűtőbe.
Ez a pitetészta is finom különben, és nem volt túl sok - nekem.
Éljenek a kukacok! :-)))
szerintem én ettem meg nálunk a felét. és mostantól azt hiszem, nem tortát fogok kérni szülinapomra, hanem cseresznyés pitét.
Jó ötlet! és mikor van a szülinapod? :-)
a másik felét pedig én. és mivel a Tamás is evett, valaki nem mond igazat:)
és február 24.:)
Jaj, annyira szégyellem magam, Andi! Teljesen abban a hitben voltam, hogy még frissen kommenteltem a bejegyzésedet, de most nézem, hogy csak a szándékig jutottam és elfelejtettem megírni :( Ne haragudj! Pedig annyira örültem, hogy végre tőled is olvashattam bejegyzést. Azt akartam írni, hogy hurrá, hogy újra itt vagy! :) És hogy mennyire tetszik a pitéd. Imádom, amikor ilyen jó szaftos a töltelék benne. Én is forrón enném :) Cukor nélkül..
Megjegyzés küldése