2012. szeptember 28., péntek

Paradicsombefőzés


Szeretettel ajánlom ezt a bejegyzést Andinak. Csak hogy legyen mihez viszonyítani, nála ez így néz ki. Meg így. Ugyanez mozgásban itt.

Ja, és a módszert Rebekáéktól lestem el, ha valami rémes történik, mint például amikor a két kuty széttép egy szép nagy tollpárnát, és mindent beborítanak a tollak, akkor először fényképezni kell, sápítozni meg takarítani tuti ráér az ember, senki nem veszi el előle. Szóval a fröcsi után, sírás közben, a takarítás előtt nyomtam egy képet, hadd örüljön más is.

Már gyerekkoromban is utáltam a paradicsompasszírozást, meleg, fröcskölős trutyi, nézni is rossz volt. Szóval amikor nagy ritkán rám jött a paradicsomelrakhatnék, akkor az egyszerűbb változatok mellett döntöttem. Az egyik volt Bombadil Toma fűszeres paradicsommártása (nálam itt), a másik, még ennél is egyszerűbb, a darabos paradicsom. A megmosott, zöldcsutkátlanított paradicsomokat forró vízbe dobtam pár percre, aztán ha már foghatóra hűltek, lehúztam a héjukat, a húst úgy-ahogy feldaraboltam, főleg ha nagy volt a paradicsom. Befőzőlábasba raktam, felforraltam, és pár perc múlva tiszta üvegekbe töltöttem, fejre állítottam. Tökéletes volt azokhoz a paradicsomos ételekhez, amiket eszünk általában (csilis bab, mindenféle paradicsomos tészta). Senkit nem zavartak a magok, a héját meg ugye lehúztam úgyis.
De az idén, gondoltam, kipróbálom az Andi módszerét.  Ha már nekem is van csodagépem. Nyilván túl alacsony volt az adrenalinszintem. Pár perc alatt forró paradicsomszószban úszott az egész konyha. Borzalmas volt. Ehhez képest a hecsedlifőzés békés délelőtti játszóház. Merőkanalanként kellett töltögetni (olyan 20-30 kg paradicsomról volt szó, ha jól emlékszem). Magától nem ment át, viszont ha a műanyag tuszkolóval tuszkoltam, akkor időnként jóízűen cuppant egyet, és kilövellt a torkából a finom, forró paradicsomlé, ami kb. egy perc alatt beterítette a fél konyhát. Jó nyolc órát mulattam vele, utána egy-két óra alatt nagyjából kitakarítottam a konyhát. A rejtettebb zugok azóta is tele vannak paradicsomszósszal. Néhány évig tuti nem jöhet be hozzám egy-két kilónál több paradicsom a konyhába. Utána meg majd meglátom.
Ámbár... tegnap írt a Csilla egy nagyon tuti módszert (pedig ezt a bénázást még nem láthatta:)), szóval csak kipróbálom pár kilóval:)



1 megjegyzés:

Andi írta...

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy direkt a kedvemért kented így össze a konyhát! Én még ilyet életemben nem láttam!!!!!

És hát úgy tűnik, de biztos az is direkt nekem van, hogy észreveszem-e, hogy fordítva van a gépen a védőburkolat, ami megakadályozná a fröcskölést. Gondolom ezután, hogy más is fordítva van összerakva, azért történt így.

Persze ha igaz, hogy tényleg így néztél ki!

Á, nem! ez csak vicc!