2013. december 4., szerda

Adventi naptár


Az én gyerekkoromban még nem volt divat a naptározás. Aztán én az enyimeknek lelkesen gyártottam. Sosem gondoltam, hogy ennek a kapása felnőtt mulatság lenne. Aztán volt egy advent, amikor Rebeka minden reggel odacsempészett valahová egy pici becsomagolt csokit (jobban indul a nap így, mint pálinkával, pedig az sem rossz), hát ennyi az én előéletem ezen a téren. Aztán most meg ezt kaptam a Csillától. Akinek van munkahelye, három gyereke, beteg, folyamatos ellátásra szoruló anyukája, másfél nagytestű kutyája, kertje, hogy ki ne hagyjam, fut, és ráadásul még erre is van ideje, hogy nekünk karácsonyi naptárt gyártson. Sosem gondoltam, hogy tejbetök lennék, de most komolyan elgondolkodtam, lehet, hogy mégis az vagyok, lassú csiga.
Irtó szórakoztató volt kipakolni, és tanulmányozni. Természetesen gluténmentes. Van, amelyik napra szól. Iszonyat cuki a Luca-napi bordó birsalmasajt-cicus. A fehér bevonat levendulás fehércsoki (próbálok vele barátkozni), alatt hol valami keverttészta-szerűség van, hol birssajt.

Ha ez nem lenne elég cuki, akkor jöjjenek a sülő macskák. Új fűtésszerelőnk és új fűtési stratégiánk van, jóval forróbbak a radiátorok. Ergo jóval forróbb a cicaasztal, eddig csak langyos volt, most már nagyon fiiinom meleg. Én is ott szeretném tölteni az egész napomat. Mondtam már, hogy cica szeretnék lenni? Akármikor bemegyek a konyhába, találok pár kómás fekete cicust ezen a tuti helyen.

A gerincnek is kell egy kis meleg:


Néha le is pottyan a nagy élvezkedésben. Itt már alakul.


A szent cél érdekében még azt is elviselik, hogy összeérnek.


Keresztben sem rossz. Itt jól látszik, hogy milyen remek hűtőnk van ilyenkor.





3 megjegyzés:

Andi írta...

Gyönyörű az adventi naptár, honnan van ideje? Szeretnék egy napi beosztást látni, mikor mit csinál, hány percig tart, stb. stb. Ez már simán belefér a napjába ennyi minden mellé szerintem.
A cicák isteniek, én is cica szeretnék lenni, főleg nálatok!

Permanista írta...

Megszólíttatván elárulom, hogy könnyű úgy idealizált képet festeni, ha a szőnyeg alá nem néznek be. Napi beosztást nem tudok prezentálni, mert minden összefolyik: rohanás reggeltől estig, mégis mindenhova 5-10 perces késéssel érkezek. Jó esetben megpihenés a munkahelyen, sőt azt is elárulom, néhány blogbejegyzés is ott készült. A történeti hűséghez az is hozzátartozik, hogy a 3 gyerek közül egyik sem lakik már otthon, sőt 2 külföldön él. A kert meg nem kér enni, ilyenkor sok tennivaló sincs benne. És bizony kupacban áll a vasalnivaló, meg egyébként sincs rend a lakásban.
Ilona meg olyan istani csokifalatkákat és túrótortát rittyentett csak úgy, hogy nem értem miről beszél. Persze, ha attól jobban érzi magát, hogy még többet csinál, vagy még gyakrabban, hát nem beszélem le róla. Legfeljebb majd nem futok, hanem gurulok :-)

Andi írta...

Köszi Permanista! :-) Akkor is ámulok az energiáidon, meg Csincsilláén is mindig.