2015. január 28., szerda

Etető

Állatetetésről lesz szó, ha nem érdekel, most lapozz.

Népes családom mellett etetnem kell az alábbi díszes kompániát is. Ámbár itt is megy a válogatósdi, túrkálósdi, alapvetően hálásabb célközönségről van szó.

A szereplők:
Kóficka, szálkástacsi-ruhába bújt tündér. A világ legédesebb kutyája. Tésáról befogadott (rövid)lábasjószág. tizenkettedik évében jár, remek, megkímélt, újszerű állapotban van. Némi túlsúly övezi hosszú derekát.


Zsuzsi, rövid szőrű foxi, talált eb. Kilenc éves. Ahhoz képest, hogy foxi, egész nyugodt:) Őt a szépségéért szeretjük:) Némi korrekcióra szüksége lenne az álomsúlyhoz:)


Súlyban a harmadik helyezett, nem sokban marad el a foxitól, cirmos cicánk. Picit molett:) Tizenkét éves, ivartalanított lánycica (illetve asszony), két testvérével olyan félévesforma korban költöztek be hozzánk. Gondolom, olvasták a helyi lapban, hogy elviselhető a légkör, kaja-pia rogyásig.


4. helyezett, mármint súlyban, de édességben előrébb áll, az én édes pici cicám, akit pár napos korában rám hagyott az anyukája (már szerepelt errefelé néhányszor, itt és itt és itt). Tehát lassan hét éves, komoly nagy kandúr, illetve hát csak volt kandúr (nálunk ugyan elég jó a macskaellátás, de ivartalanítással indít minden betévedt cica:)). Anyai szemem mindig kicsit soványkának látja (de azért gyönyörűnek!).


És a legkönnyebb háziállatunk, öreg fekete cica néven fut, szintén önkényes házfoglaló, a Cirmos testvére, tehát 12 éves (volt) lánycica. Forrest Gump nekem, pici fejébe nem fér sok ész, de pont annyi van, amivel remekül elboldogul az életben, mert az etikai alapja rendben van. Két kis testvérét pl. ő vezette be hozzánk, nyilván ő találta ki, hogy ide kell jönniük. (A harmadik, a kandúr, még nagyon fiatalon eltűnt.) Édes cica, pontosan tudja (ha mást nem is), hogy hol kell ezer decibellel dorombolnia.


Van még egy fél cicánk, egy óriási, viharvert kandúr, aki kb. egy éve jár hozzánk kosztolni. Hihetetlenül kommunikatív, és remek az étvágya. Ha megjön, kopog a konyhaajtón, és mi rohanunk.



A kutyák naponta egyszer kapnak enni, este. Kivéve, ha
- a. reggel sétálunk, akkor utána kapnak egy-egy marék száraztápot, hogy pótolják a pocokkergetés közben elveszített kalóriákat.
- b. tavasszal, ősszel, hűvös időben reggel, ha kirakom őket az udvarra, szintén jár valami reggeliféle, mert (félig) teli hassal kevésbé fázik az eb is. (Télen lakásban vannak munkaidőben, szóval akkor nem jár plusz táp.)


A cicáknak is este van a főétkezésük, viszont száraz tápot bármikor kapnak, amikor kérnek, illetve hát igyekszem, hogy mindig legyen előttük valami olyan helyen, ahol a kutyák nem férnek hozzá (ha mégsem így sikerül, akkor bebuktuk a két porszívó mellett). Reggelente a három cica kap összesen egy alutasakost, ezt is váltogatom, sokáig nem esznek meg semmit. Ez a reggeli kávéjuk, hogy érdemes legyen felkelni. Erre szórom az immunerősítőjüket is. Ezen kívül ÉÉKC kap langyos tejet is a Tamás reggeli kakaójából, ha épp ott van, és kér (a többi cicus nem tejes). Ha a kandúr jelentkezik reggelizni, akkor ő normál cicakonzervet kap, jó sokat.

Ennyi a kosztolás. Nasi gyakorlatilag nincs. Arra különösen figyelünk, hogy amikor mi eszünk, akkor egyrészt még a közelünkben se legyenek, másrészt még egy falatot se kapjanak, mert ezt sajnos, nagyon gyorsan megtanulják (szemben azokkal, amiket akarunk, hogy megtanuljanak, mert az sokkal lassabban megy). És nagyon nem szeretünk úgy enni, hogy kinézik a szánkból a falatot. Sokan. Ha evés közben keletkezik valami jó kis kutyának/cicának való mócsing, húsos csontocska, ilyesmi, akkor azt félretesszük, és megkapják a vacsihoz, esetleg hamarabb, de semmi esetre sem akkor, amikor mi eszünk. Semmi kifogásom az ellen, ha valaki eteti a kutyáját/cicáját evés közben, sőt, én is szívesen etetem a másét, de tudom, hogy én irtó nyűgös tudok lenni, ha éppen hazaestem egy zűrös nap után, és még evés közben sem hagynak békén. Tehát mi nem etetünk asztalnál, még akkor sem, ha nagyon kívánjuk (mi is).A rendszer tökéletesen működik, evés közben nem zaklatnak. Amikor nagy húsbontás megy a konyhában, akkor kutya nem jöhet be, a macskák hajlamosak ilyenkor a lábam körül mászkálni, szóval őket néha lekenyerezem a leeső cafatokkal, de a kutyák részét félreteszem (ebből is látszik, hogy a kutyák sokkal egyszerűbben nevelhetőbbek, mint a cicák). Épp ezért a cicaneveléssel nem is próbálkozunk.

Kezdjük a száraz táppal, az az egyszerűbb. Sokan mondják, hogy nem kell ezt meg azt adni nekik, a száraz táp pont elegendő, abban minden benne van. De én sem szeretnék száraz kekszet majszolgatni örökkön örökké, szóval tőlük sem várom el ezt. Száraz tápot kapnak a cicák napközbeni ellátmányra (azért elég praktikus, nem romlik meg, nem maszatol), bármikor, amikor kérnek, vagy anélkül is. A kutyák pedig néha reggel kapnak, vagy vacsikiegészítésként, ha úgy alakul. Igyekszem minőségi tápokat venni, de nem vagyunk milliomosok. A Royal Canin tápokat általában szeretik, de az nagyon drága. Ha csak nem beteg valaki, akkor igyekszem ezer forint/kg alatt maradni, nem mindig sikerül. Sokat kell variálni, mert elunják, nem szeretik, kihányják, mittudomén, nem egyszerű a művelet.

Az esti főétkezés lehetőleg főtt kaja. Mostanában azt csinálom, hogy két-három havonta nagy tételben vásárolok mindenféle finomságot a békási piacon (marhamáj, sertéslép, -tüdő, -gége, -vese, csirkefarhát és -nyak, azt hiszem, ezek szoktak lenni elfogadható árban). Ezeket feldarabolom, vegyes csomagokat gyártok belőle, aztán nylonzacsiba húzva lefagyasztom.


Igen, tudom, hogy nem környezettudatos viselkedés, de egyelőre nem tudok létezni egy nagy fagyasztó nélkül. Ha otthon lennék egész nap, akkor nem kéne előre megoldanom az egész hetet. Egy normál hétköznap legfeljebb egy kiló almát tudok venni a legközelebbi zöldségesnél, kutyakaja-vásárlás szóba sem jöhet. Bő kilós adagokat rakok össze. A vesét külön kezelem, mert az büdös, amikor fő, arra külön rá kell készülni, minden estét nem szeretnék pisiszagban tölteni. Reggelente kiveszem a csomagot a fagyasztóból, estére felolvad. A marhamájat nyersen kapják a cicák, ha nem kapnak túl gyakran, akkor szeretik, a többit megfőzöm egy marék barna rizzsel, és némi zöldséggel (ez gyakorlatilag sárgarépa vagy gyökér, a többi ugye jóval drágább). Ezt kapják este.

Konzerv. A három és fél cicából egy és fél eszi meg a főtt kaját, viszonylag gyakran kell konzervet adni. A kutyáknak is szoktam venni, változatosabb, meg hát minden este nem tudok szakácskodni. Hihetetlen sok szart árulnak kutyakonzervként. Itt is ugyanaz áll, mint a száraznál, a jobbak közül próbálok válogatni, de van egy ár, ami fölé nem megyek. Átböngészem az összetevőket, azt veszem meg, ami tetszik. És azt is ritkán kapnak, nincsenek is oda érte, egyébként.

Maradék. Hát, ebből nagyon kevés van. Alaphelyzetben alig eszünk húst, de ha igen, akkor ritkán lesz belőle állateledel. Más maradék meg mi lenne. Csontot már nem szívesen adok nekik, senki sem fiatal már, néha egy keveset, átválogatva.  Gluténest nem szívesen adok neki, egyébként is kövérek, nem tömöm őket száraz sütivel, a zöldségeket meg nemigen eszik meg. De alapvetően nincs is semmi ilyesmi, drága az időm, ha már főzök valamit, általában meg is esszük.

Napi cuki meg nem lesz.



3 megjegyzés:

Bea írta...

Nagyon tetszett ez a bejegyzés (is), köszi szépen! Nálunk kétszer van etetés: reggelire száraztáp, este maradék. Vilma egyáltalán nem válogat, az erős paprikán kívül bármit megeszik bármilyen mennyiségben. Gyümölcsöt, nyers zöldséget, akármilyen száraztápot, szóval tényleg nem tudok felsorolni olyant ami ne ízlene neki. Amíg élt szegény Frakkunk ő is pontosan ilyen volt. Nagy szerencsénk van (volt) velük.

Andrea Matus írta...

Jaj de jó bejegyzés, és a fotók isteniek! Egyik szebb (és cukibb), mint a másik!

Kisvakond írta...

Ez az egyik kedvenc bejegyzésem lesz!

Ide még sokszor vissza fogok térni és a szereplők bemutatása fejezeten vigyorogni! Imádom, tök jó lett.