2016. február 1., hétfő

Egyszerű narancslekvár lépésről lépésre


Hát buék. Tudtam, hogy egyszer ez is eljön. Mostanra nagyjából kipihentem a karácsonyt, és végre van egy kis időm blogolni is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én egyre fáradtabb vagyok karácsonykor, nem tudom, hogy kéne csinálni, biztos, hogy nem így, ahogy mi szoktuk. Nem volt semmi extra, nem volt őrült ajándékkergetés a boltokban, nem csináltam senkinek semmi extrát, nagyjából csak olyanokkal találkoztunk, akiknek örültem, és szívesen voltam velük (mondjuk 90%), és persze nagytakarítás sem (nálunk ez már lassan hagyomány), de mégis sikerült ezt a tényleg hosszú két-három hetet (mert már előtte is szabin voltam), úgy végigcsinálni, hogy egy olyan nap nem volt, amikor kicsit lehetett volna lustálkodni. Amikor az ember felkel, és a hátát nekidöntve a meleg kályhának hálóingben mereng, hogy mivel is kezdje a napot, olvasással vagy reggelivel vagy csak inkább bridzseljen. Minden napra volt valami, vagy mi mentünk, vagy hozzánk jöttek, vagy mind a kettő egyben (ez a legjobb, mert ilyenkor úgy kell meleg ételt varázsolni, hogy nincs is otthon közben az ember). Szóval a teljes téboly, aligalvás, ilyesmi. Szóba sem jöhetett a fényképezgetés, írogatás, ilyesmi, örültem, hogy élek. Valamit ki kéne találni idén karácsonyra, nem hiszem, hogy ezt sokáig bírnám.
Na, hát kedves fortissimo, ezért tűntem el, de ezentúl minden a régi, jöhet a sok zöldség, kutyákkal, cicákkal tuningolva. Jöjjön először is a narancslekvár, mert annak pont most van a szezonja. Irtó olcsó és irtó édes a narancs mostanában. Ezt épp a Sparban vettem, kilója 180 forint körül volt (igen, a Spar sem támogat), és hihetetlenül édes. Annyira, hogy az egyik adagba még cukrot sem raktam. A héja sem olyan borzalmasan  vastag. Ha el akartok rakni, akkor most tegyétek, olcsóbb, mint mondjuk az eper lesz, és legalább olyan finom. Kereskedelmi mennyiséget raktam el, és kivételesen ki is mértem, hogy egy kiló narancsból kb. 50 dkg tisztított, filézett narancshús lesz, tehát 360 kilója, eljutottunk odáig, hogy ez a legolcsóbb lekvárfajta. Ártól függetlenül imádom. És ezzel sokan mások is így vannak.
Narancslekvárba muszáj egy kis héj is, próbáltam már nélküle, szerintem értékelhetetlen a végeredmény, tényleg kell bele. Eléggé félek a mérgezett héjaktól, szóval ha épp látok olcsó bionarancsot, be szoktam vásárolni belőle, zöldséghámozóval vékonyan leszedem a héját, lefagyasztom, és alkalomadtán - például most - felhasználom. Még egy fontos változás a közös életünkben: régebben teljesen kifiléztem a narancsot, nem csak a külső fehér bundától szabadítottam meg, de a belső hártyáktól is. Elég türelmes vagyok a konyhai matatásban, de azért az embert próbáló volt, és nagyon kevés lett a felhasználható narancshús is. F. Zsuzsi, aki szintén nagy narancslekvár-elrakó, viszont azt mondta, hogy ő ezt sosem szokta, és enélkül is irtó finom lesz a lekvár. Kipróbáltam, és tényleg tutira működik. Talán egy leheletnyivel kesernyésebb a cucc, de annyi pont belefér, és sokkal, se sokkal jobb ez mindenféle szempontból.
Egyébként pedig úgy vagyok vele, mint Váncsa a töltött káposztával, hosszú és kacskaringós út után visszajutottam a kezdetekhez. A narancslekváromban narancs van, és kész. És ez nekem nagyon bejön. Úgyis alapvetően magamnak csinálom, a családtagjaim általában nem jutnak el a spejzig.

Most már tényleg jön a recept.
Hozzávalók:
9 kiló narancs
2-3-4 bionarancs héja
5 evőkanál barna cukor - elhagyható
1,5 zacskó Knorr lekvárzselésítő (még nem találtam ki, hogy enélkül meg cukor nélkül hogy lehet sűrű)

Hát először is megmosom.


Meg előkészítem az üvegeket (forró vízzel kimosom az összes üveget és fedőt, utána a fedőket forralom tíz percig).


Levágom a narancsok két végét.


El is felezem őket, könnyebb lesz levagdosni a gömbölyű héjat.


A levágott végeket kinyomkodom. Ha van kedvem.


Késsel körben levagdosom a héjat.


Aztán felezem-negyedelem, és kiszedem a középső vastag fehér részt. És tovább nem vacakolok a filézéssel.


Ennyi lett a 9 kilóból, 4,5 kiló.


Előszedem a fagyasztóból a naracshéjat.


Aprítógépben kicsinyítem.



Aztán lábasba dobom az összeset (hús, kifacsart lé és héj), és addig főzöm egy ideig, legalább fél óra, amíg látom, hogy átfőtt minden. Beleteszem a cukrot, és még azzal is vagy tíz percig főzöm. Nem fröcsköl, elég leves, nem kell kevergetni különösebben.


Elzárom alatta a gázt, és még forrón belekeverem a zselésítőt. Üvegekbe töltöm. Lezárom. Nekem ebből a mennyiségből 9 kicsi és 6 nagyobb üveggel lett. És mivel én ezt elég darabosnak ítélem meg, ki is gőzölöm, nem nagy cucc, és tutira nem romlik meg. Kész is.

Kétféle változatot csináltam, az egyiket pont így. Egy másik, kisebb mennyiséget (6 kg) kicsit másként: 5 kiló narancs, 1 kiló vérnarancs, 1 bionarancs héja, 1 Knorr zselésítő. A narancshéjat kis vízben főztem öt percig, leszűrtem, és friss vízben megint főztem vagy öt percig, aztán leszűrtem, és kicsire összevágtam. A vérnarancsot azért raktam hozzá eredetileg, hogy szebb legyen a színe, de tulajdonképpen nem látszódott meg rajta. Viszont annyira édes volt, hogy ehhez az adaghoz egyáltalán nem tettem cukrot. Az első változat a karcosabb, kesernyésebb, ez egy lágyabb, simulékonyabb. Mind a kettőt imádom.

Volt már nálunk pár száz narancslekvár, Andi összegyűjtötte, hála istennek.
- Csincsilla 5. számú narancslekvárja, amit Lajos Mari receptjével csinált
- az én (Andi) 4. számú narancslekvárom Dr. Oetker receptje alapján
- 3. számú narancslekvárom (Andi)  Félix Zsuzsi receptjéből
- 2. számú narancslekvárom (Andi)
- Csincsilla 1. számú narancslekvárja
pluszban még egy vodkás Anditól:

Most jöhetnek a jutalomképek, aki eddig eljutott, igazán megérdemli. Két hetet voltunk kirándulni, sok-sok kutyával. A szép képeket Bán Bea csinálta, fogalmam sincs, hogy tud ilyen jókat lőni, hiszen a sok négylábú állandó mozgásban volt.
A drapp alsó darab Loncika, róla nem is találtam olyan képet, ahol ne gyötörte volna valaki (az ő legnagyobb megelégedésére). A hátán épp Menta, róla még lesz portré is:) Két energiabomba ifjú hölgy. Végigbirkózták az egész napot.


A gyönyörű és elég eleven pici Menta (Bea ragasztót használ a beállításokhoz).


A bársonyos úriember, Nyika. Folyamatos udvarlásban áll. Nemrég fedezte fel, hogy milyen jó csaj lett a két fenti rosszaságból.


Mollika (remélem, így írja a nevét:)). Yoda  (remélem, így írja a nevét:)) testvére és lakótársa. Cukorfalat mind a kettő. Nagyon-nagyon édesek.


Yoda. Mint egy kiszínezett törpe jegesmaci:))


És a mi kis angyal Zsuzsikánk. Tamás régi mackójából kapott rendkívül csinos télikabátot, szerintem nagyon menő:)







2 megjegyzés:

Andi írta...

És kóficka?
Tényleg nagyon jók a képek. A reci már nem is érdekel, viszont megjegyzem, hogy tök jó, képregényszerű lett, pont az ilyen reciket szeretem.

fortissimo írta...

Ó, hát nagyon örülök, hogy újra itt vagy, és recepteket és napi cukikat raksz fel. Egyiket jobban szeretem, mint a másikat :) A linzert megcsináltam, és nagyon fini lett, de persze képet én nem készítettem róla, hamar elfogyott. És ez a narancs lekvár recept, ez is roppant csalogató :)