Almarózsa

 

Hát én életemben nem láttam még ilyen szép sütit és plusz pontokat kap azért, mert nagyon-nagyon finom és nagyon-nagyon egyszerű is egyben. Csak bolti leveles tészta kell hozzá, alma és baracklekvár. Rengeteg alma érkezik a boltból, ahol tesóm dolgozik, és ezek olyan almák, amiket már nem vesz meg senki még akkor se, ha le vannak árazva, pedig semmi bajuk. Két verziót szeretnek az emberek, hogy valami vagy nagyon drága legyen, vagy ingyen legyen. A közötte lévő tartományban nem látszanak az almák. Ezért aztán sokat agyalok rajta, hogy mivel lehetne megmenteni őket úgy, hogy közben más finomságokat is ki tudjak próbálni, ne kelljen mindig almás sütit enni. Pedig nagyon finomak, csak mást is ki akarok próbálni.

Az almarózsához rengeteg különböző receptet találtam, és az az igazság, hogy ahány receptet néztem, annyiféle volt. 

Ebben a videóban 1 db alma kell az 1 csomag leveles tésztához, és az almákat nem vízben főzik meg, hanem mikróban puhítják. Ez egy kicsit egyszerűsíti a dolgokat, de én nem ezt próbáltam ki. Ebből a mennyiségből 4 db rózsa lett, amit 190 fokon 40 percig sütöttek.

A Nosalty receptben pedig 3 db alma kell 1 csomag leveles tésztához. A tésztalapot itt 3 cm-es csíkokra kell vágni, és nem lekvárral kell megkenni, hanem olvasztott vajjal és megszórni cukor és fahéj keverékével. 180 fokon 15-20 percig kell sütni, biztosan azért kevesebb ideig, mint az előző receptben, mert ebben nem eredeti méretében (40×25 cm) kell használni a leveles tésztát, hanem ki kell nyújtani, amitől az vékonyabb lesz. A lekvárt a végén a forró sütikre kell kenni.

Itt pedig 4 db alma kell 2 csomag leveles tésztához, és 6 egyforma 2,5 cemtiméter széles csíkra kell vágni (ez akkor 12 db süti lesz). Cukor és fahéj van itt is rászórva, és baracklekvár egyáltalán nincs a receptben.

Ennyiből is látható, hogy milyen sokféleképpen készülhet, én véletlenül ennek a háromnak a keverékét csináltam, és nagyon finom lett! De szép lassan szeretném mindet kipróbálni, bár az almás palacsintát se untam még meg.

Hozzávalók:

• 1 csomag bolti leveles tészta
• 3 db piros alma
• fél citrom, 2 kávéskanál cukor, negyed kávéskanál őrölt fahéj az almák főzéséhez, és kb. 1,5 liter víz (ezt utána hidegen és melegen, teának elkészítve is meg lehet inni, nagyon finom)
• 3-4 evőkanál baracklekvár a tésztacsíkok kenéséhez
• fahéjas porcukor a végén a szóráshoz

Az almákat megmostam, félbe vágtam, magházukat kivágtam, és vágott felükkel lefelé egy deszkára fektetve vékonyan felcsíkoztam. (Ennél picit vékonyabbra vágtam az első alkalommal, és az jobb volt, de az is lehet, hogy annak az almának a héja puhább volt. Második alkalommal nem minden almahéj puhult meg rendesen sajnos.)

Citromos vízbe tettem az elkészült darabokat, majd amikor mindet felvágtam, akkor cukrot és fahéjat is szórtam a vízbe, és feltettem forrni. Éppen hogy ennyire felforrt, már szűrtem is le. (A lábosban az első alkalommal készült almák vannak, azoknak sárgásabb - és puhább - volt a héja.)

Azt kell csak ellenőrizni, hogy hajlíthatók-e már a szeletek, egy pillanattal se kell tovább főzni. (Majd egyszer a 3 perces mikrózást is ki kell próbálni, de egyelőre azt még halogatom.)

A leveles tésztát kinyújtottam 35×45 cm-re, és pizzavágóval 7 db 5 cm vastag csíkot vágtam belőle a hosszanti oldalával párhuzamosan. A legtöbb receptben 2,5-3 cm széles csíkokat írnak, nem tudom, honnan vettem az 5 cm-t, de nekem bejött így.

Mindegyiket megkentem sűrű baracklekvárral, és a fél almaszeleteket ráfektettem úgy, hogy picit mindig fedjék egymást. (Első alkalommal, amikor nem fotóztam ezt a fázist, akkor kicsit vékonyabban lekvároztam, az is nagyon finom volt, tehát bármennyi lekvárral jó.)

A tészta alsó szélét felhajtottam az almákra, majd feltekertem, ami először kicsit nehéz volt, mert az almák ki akartak csúszni. Kicsit az egyik kézzel vissza kell tuszkolni őket. Pillanatok alatt rutint lehet szerezni a feltekerésben, ne aggódjatok!

Muffinkapszliba tettem őket és 180 fokon 20 percig sütöttem légkeveréssel. Van olyan verzió is, amelyik nem muffinsütőben sül, és előtte tojással lekenik a tésztáját. Azt is ki kéne próbálni, ha a maradék tojást is el tudom használni valamire.

Amikor megsült, még forrón jó alaposan megszórtam fahéjas porcukorral. Az a legjobb ebben a sütiben, hogy mindenhogy jó, nem lehet elrontani.

Napi cukinak pedig, amíg Winston és Penny elő nem kerülnek, ezt a cicát csináltam nektek:

Ezt pedig Réka:

A szombati nagy szélvihar kidöntötte a barkafámat a kiskertben. Nagyon szomorú látvány volt.

Viharban kidőlt fához a katasztrófavédelmet kell hívni a 112-es telefonszámon, mint most megtudtam. 30 perc múlva már itt is voltak és feldarabolták szegényt.

Ilyen volt 2009 tavaszán:

Ugyanabban évben ősszel:

Tavaly február 6-án is ilyen nagy szél volt, és Winstonnak fájt a feje.