Sütőtökös vöröslencse dahl (főzelék)

Pár hete (november 12-én) vasárnap Évával és Annával voltunk a Műegyetemen egy vezetett sétán, mert Görbe Márk művészettörténész tartotta. (A Műegyetemen volt a korrektorsulim is, ezért is érdekelt a séta és az épületről, meg a környékéről szóló összes sztori.) Ez a srác mindent tud Budapestről, a városban lévő épületekről, és az épületekben lévő tárgyakról is, és sok dologhoz saját családi kötődése is van. (Például az épületben lévő József nádor mellszobor kapcsán is felvázolt valami szálat, ilyesmit, hogy az "üknagymamám férjének a testvérének a lányának a keresztgyereke".) A 100 éves házak rendezvényen láttuk őt először, egy magával cipelt kissámlira állt, és úgy tartotta az előadását. Nagyon lenyűgöző a tudása és a személyisége is, ráadásul vicces is, tehát Évával beleszerettünk rögtön. Szóval őmiatta választottuk ezt a programot, és az volt még a különlegesség, hogy ez a műegyetemi séta össze volt kötve a Szkéné Színház programjával, így aztán onnan is jöttek ketten, és ők is mutattak és meséltek sok érdekességet a színházról. És volt egy játék is, amiben (nem fogjátok elhinni), de én is részt vettem és még élveztem is. Nem írom le, nem ez a lényeg, hanem hogy hosszú volt a program, és aznap kezdett már hűvös lenni az időjárás, és 10-re kellett a Műegyetemnél lenni, szóval elég korán kellett indulni bringával itthonról, és hát hideg volt, na. Az épületben is hideg volt, amíg ott volt a játék és az előadás, nem vettem le a kabátot, mert fáztam. (Fázós lettem idén, ez új dolog nálam.)

Ne aggódjatok, el fogunk jutni a sütőtökös lencséig is!

Szóval az volt, hogy kicsit átfáztunk a 3 és fél órás program alatt, és azt terveztük, hogy a Kelet Kávézóban fogunk ebédelni. Éváék már ismerték a helyet, ők lencsés sütőtök curryt kértek (3.650 Ft), én nem mertem, mert a sütőtököt elvileg nem szeretem, a lencsétől néha szarul leszek, szóval rendeltem inkább sonkás grillszendvicset (3.000 Ft-ért!), és nagyon rosszul tettem, szerintem ez kicsit sok pénz 4 db háromszög melegszendvicsért, és nem is volt annyira finom. Amikor megkóstoltam Éva és Anna lencséjét, akkor jöttem rá, hogy pont ez kéne nekem is, hogy átmelegedjek. Nagyon-nagyon finom volt, forró és fűszeres, hát ezért akartam itthon is készíteni valami hasonlót. Szeretném megszeretni a sütőtököt, és ilyen finomságokkal - úgy érzem - sikerülni fog. És szombat óta igazi tél van, úgyhogy mindenféle melengető kaja jól jön ilyenkor.

Nem fejből csináltam, hanem a Telexen talált recept volt a kiindulópont. Ebben a cikkben a sütőtökkel készült 10 kajaverziót mutatnak be, elmentettem magamnak, mert tényleg szeretném szeretni, minden évben megkóstolom valamilyen formában. Plusz Micike vörös lencséje is adott némi inspirációt, mert az valami isteni volt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

• 150 gramm vörös lencse (annyira jó, hogy ilyen pici mennyiséget adtak meg, az egyszemélyes háztartások ilyenkor tapsolnak, mert ez tényleg csak 2 tányér főzi lesz)
• 200 gramm (vagy kicsit kevesebb) sült sütőtök kockák
• egy kb. 10 cm-es darab póréhagyma apróra vágva
• kis gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál paradicsompüré
• fél teáskanál őrölt római kömény
• fél teáskanál őrölt kurkuma
• fél teáskanál frissen reszelt gyömbér
• egy zöldségleveskocka vagy húsleveskocka (nyugodtan ki lehet hagyni, és helyette sót használni vagy alaplét)
• fél liter víz vagy alaplé
• só (a leveskocka miatt nem biztos, hogy kell)
• olaj vagy vaj
• fél teáskanál szódabikarbóna

A hagymát apróra kockáztam, a fokhagymát és a gyömbért lereszeltem. (Lehet több, akár két gerezd fokhagyma is, de én nem mertem ennyit, csak egy felet.) A mélyebb kicsi serpenyőmben olajat melegítettem (lehet helyette vaj is), ezen puhára pároltam a hagymát. Hozzáadtam a fokhagymát, a többi fűszert (őrölt római köményt, kurkumát, reszelt gyömbért) és a húsleveskockát összemorzsolva. Egy perc kevergetés után egy evőkanál paradicsompürét adtam még hozzá, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd felöntöttem a vízzel, és beletettem a jól átmosott lencsét is. Hozzáadtam fél teáskanál szódabikarbónát, mert az meg szokta akadályozni, hogy rossz legyen a gyomrom a lencsétől. Kicsit felhabzott a főzelék, de aztán megnyugodott és szépen takarék lángon puhára főtt olyan 10-15 perc alatt. Amikor elkészült, hozzákevertem a kockázott sült sütőtököt. Ilyenkor meg kell kóstolni, hogy kell-e bele só, nekem nem kellett. (Aztán este, amikor hazaértem, és a serpenyőből falatoztam, akkor már kellett, érdekes.)

A sütőtököt egyébként mosás után nagyobb darabokra vágtam, sóztam, fahéjat szórtam rá (nem mindegyikre, csak még más kaja is lesz belőle), és megsütöttem 180 fokon légkeveréssel, amíg puha nem lett. Aztán a héját lehúztam és felkockáztam. Sütés előtt a magokat eltávolítottam, és később azt is megsütöttem.

Tálaláskor tettem rá apróra vágott csilit (ami narancssárga volt, Évától kaptam, szóval nem látszik a képen, de isteni volt hozzá!), egy evőkanál görög joghurtot, és pár cseppet az új koriandercsatnimból. Mivel az étteremben rizschipsszel adták, ezért én is azzal szolgáltam fel magamnak (meg még két szelet saját készítésű, és kicsit elrontott kovászos libanoni laposkenyérrel).

Nagyon finom volt! Lehet curry fűszerrel is csinálni, vagy ahogy Micike főzte, amikor nála nyaraltam, garam masalával, szóval lehet variálni a fűszereket rendesen, sőt mehet bele kókusztej is, ami szintén Micike-verzió.

Napi cuki Winston lesz, mert ő már régen volt. Nem tudom miért reklamál, de nagyon dumál:

És a bal füle is harci állásban van, ha jól látom...

Ja igen, és a gyömbéremről van 3 hónapos szülinapi fotó a Saját gyömbér nevelése című részben. De nem azt használtam persze!