2022. november 22., kedd

Tökkrémleves hokkaido tökből

 

Amikor együtt önkénteskedtünk az Árvácskánál, kutyasétáltatás közben leginkább az ebekről beszélgettünk, Csincsilla elmesélt mindent a kutyáinkról. De néha, mikor eseménytelenebb kuncsaftunk volt, végre kajákról és főzésről is tudtunk dumálni, mint a régi szép időkben (de hiányzik!). Így került szóba a sütőtökkrémleves hokkaido (japán) tökből, ez terem Csincsillánál és imádja. Nem kell elősütni, sőt nem is szabad, mert akkor erősen gesztenyés ízt kap, egyszerűen csak meg kell főzni, leturmixolni és kész a krémleves. És állítólag a nem hokkaidonál sokkal finomabb. Ennyit jegyeztem meg. 

A hokkaido tök így néz ki:


Nemrég kaptam egyet Csincsillától, és gyorsan elismételtettem vele a receptet, tehát ő úgy szokta, hogy egy kisebb vöröshagymát megdinsztel, erre teszi a magozott, darabolt tököt. Nem kell megpucolni, mert  ennek nagyon vékony a héja, így az is megfő jó puhára. Kis párolás után felengedi vízzel és puhára főzi. Aztán botmixerezi és sóval, pici borssal és csípőssel fűszerezi. Semmi mást nem szokott hozzátenni, legfeljebb néha egy kis tejfölt tálaláskor. (Találtam Csincsillától mindenmentes sütőtökkrémleves-recit és egy almásat is.)

Na én ugyanígy csináltam, de egyelőre csak a fél tökkel kísérleteztem, a másik feléből valami más lesz nemsokára. Tettem még bele szárított gyömbért is, és csak azért nem élő gyömbért, mert féltem, hogy nagyon elnyomja majd az ízét. (A tányérban a fotón a pici fekete pöttyök a borsdarabkák, mert a borsörlőm ennyire durvára darál, én így szeretem. Csak itt most nem mutat valami jól. Pedig olyan gyönyörű képeket csináltam a levesről is és a tökről is, szép sárga virágokkal, de valahogy ez a meleg narancssárga szín nem sikerült minden képen.) 2 tányérnyi lett belőle, és tényleg sokkal finomabb, mint a másik változat. 

Ennek a töknek sokkal több magja van, mint annak a dísztöknek volt, amit megfaragtam múltkor. Ilyen sok lett belőle:


Direkt ugyanabba a tálba tettem, mint az előzőt, hogy össze lehessen hasonlítani a mennyiségeket. Már csak azt szeretném tudni, hogy hogy kell a héjából úgy kiszedni, hogy hogy nem nyálazom össze, ha a leves tetejére szeretném szórni mondjuk egy vendégnek? 

(Csincsilla, azt csak neked írom, hogy nem olyan könnyű kiszedni ezt a tökmagot a héjából, mint az előző fajtát, de lehet, hogy nem sütöttem elég ideig, vagy nem szárítottam sütés előtt elég ideig, nem tudom, csak ha nálatok is előállna ez a probléma, és reklamálna DT, akkor igaza van. Ha nálatok jól működik, akkor én hibáztam. De legalább egységnyi idő alatt tizedannyi tökmagot eszem, ennek is van haszna.)

Napi cukinak egy kis szigorú Amy:

Azt tudtátok, hogy a kutyák orrlenyomata annyira egyedi, mint az emberek ujjlenyomata?

Nincsenek megjegyzések: