Évától kaptam karácsonyra ezt a citromos finomságot, vicces volt, amikor találkoztunk, én átadtam neki a fűszeres citromot, ő pedig hozta a lemon curd-öt. Remélem, csakis jót jelent citromot ajándékozni egymásnak, azaz nem savanyodunk majd be 2024-ben, hanem például frissek és illatosak leszünk, vagy gömbölyűek, vagy valami ilyesmi. De mire is lehet használni egy lemon curd-öt? Éva szerint pirítósra kenik az angolok vagy sütibe töltik. Én a karácsonyi linzereim egy részét töltöttem meg vele.
Éva egy Lila Füge recept alapján csinálta. Hozzávalók:
- 3 citrom leve és finomra reszelt héja (Éva kihagyta a héját)
- 100 gramm enyhén sós vaj
- 150 gramm cukor
- 3 egész tojás
- 2 tojássárgája
Elkészítés: A citromok levét, a vaj felét, a cukrot és az enyhén felvert tojásokat és a tojások sárgáit lábosba tesszük és alacsony lángon, kevergetve addig főzzük, amíg elkezd sűrűsödni. Ekkor hozzákeverjük a vaj másik felét, és kevergetve addig főzzük, amíg sűrű és fényes lesz. A végén hozzákeverjük a citrom frissen reszelt héját is. Üvegekbe tesszük, langyosan lezárjuk és így hagyjuk kihűlni. Hűtőben 2 hétig eláll.
Nagyon finom, és a linzernek is nagyon jól áll! Ha nem fogy el mind 2 hét alatt, akkor a maradékot be kell tenni a mélyhűtőbe.
És még egy gyönyörű karácsonyi Amy a napi cuki rovatban:
Szabi csinált ilyen misztikus képet Amyről, természetesen.
A karácsony után az idei január 10-én még azt is ünnepeljük, hogy pont 41 éve, 1983. január 10-én kezdtem dolgozni az első munkahelyemen, a Kereskedelmi Építő és Szolgáltató Vállalatnál (KÉSZV). Először a hűtőgépalkatrész-raktárba kerültem, mint raktárkezelő, ott az első feladatom az volt, hogy a raktárkészlet nyilvántartását vezessem. Volt egy elég idős raktárvezetőnő, Ilonka néni, és egy közepesen idős nő, aki betanított a feladatra, a nevére nem emlékszem (talán Zsuzsi), csak arra, hogy azt terjesztették róla, hogy iszik! Azt mondták, zugivó. Akkoriban még azt se tudtam, hogy ez mit jelent, és eléggé megdöbbentett, súlyos betegségnek gondoltam. Gyönyörű, ápolt nő volt, nem tudom miért mondták rá, hogy iszik, talán mert boldogtalan volt a házassága (ezt is honnan tudták?). Emlékszem, még arra is, hogy ez a Zsuzsi, vagy ki azt mondta, hogy csak magas sarkúban tud járni, mert már úgy megrövidültek a vádliizmai, hogy ha leteszi a sarkát, akkor felborul (lásd Barbie-film).
Velük ültem egy szobában, Ilonka nénivel és Zuszsival, vagy kivel, és kartonokon vezettük a készletfogyást, isteni volt, szerettem. De aztán rájöttem, hogy az igazi élet a raktárban folyik, ahová bejönnek a szerelők a hűtőgép-alkatrészekért, és ott lehet flörtölni, meg sokat nevetni, meg Ilonka nénitől távolabb, egy másik helyiségbe kerülni (nagyon egyszerű nő volt ez az Ilonka néni, talán ha 8 általánosa volt, de kétlem, sőt úgy rémlik, hogy 6 volt neki.) És összesen itt 1 évet dolgoztam, aztán FELkerültem a központba a beszerzési osztályra, mert gyors- és gépíró tanfolyamot végeztem estin, de munkaidőben, és emiatt jogot formált a cég arra, hogy oda tegyen, ahova akar. Nagyon megviselt a váltás, de pár hónap alatt elfelejtettem a vicces fiúkat ... 17 éves voltam. Szerettem itt is dolgozni. Akkor még szerettem dolgozni.
Elég bő lére eresztettem hogy megírjam, hogy ezen a 41. évfordulón, pontosan 2024. január 10-én beadtam a nyugdíjigénylésemet a Nők40-nel, szuper kis évforduló lett belőle. Szeretni fogok majd nyugdíjasnak is lenni, rengeteg tervem van, ebben a bejegyzésben gyűjtöm az ötleteimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése