Az én kamrám 2.

Na, előkerültek az eperlekik a dunsztból és néhány üveg kivételével felkerültek a kamrapolcra.

Remélem, jól látszik, sok szép eperdarab van bennük:

A néhány üveg, ami nem került fel a kamrapolcra, várja gazdáját, Vikit:

Gyümölcsös túrótorta

Ez még adósság, tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdeni a blogot.

Családi kedvenc, soha még nem kellett kidobni, mondhatni, bármennyi elfogy belőle, megcsinálni sem nehéz.

Alap: egy sima piskótalap, tortaformája válogatja, hogy hány tojásból, a legnagyobb formámba négy tojásból sütök lapot. Ezt, ha kihűlt, visszateszem a tortaforma aljába, és mivel szeretjük a jó magas tortákat, nem a saját karimáját használom, hanem az állítható tortagyűrűvel veszem körül. A lapot megkenem házi ribizlilekvárral.

Krém: minden fehéret megkeresek a fridzsiderben, összekeverem porcukorral, vaníliás cukorral (tudjuk, milyennel) és egy (nagy) zacsi zselatinnal, és ráöntöm a piskótaalapra. A fényképen szereplő torta krémjét az ünnepelt kedvéért frissen facsart citromlével és banánkarikákkal tunningoltam.

Andika nem szereti az ilyen receptleírásokat, direkte az ő kedvééért írok arányokat, ez a mennyiség egy közepes méretű, magas tortához elég: fél kg túró, 2 dl joghurt, 2,5 dl habbá vert tejszín. A porcukor tényleg ízlés dolga, meg az sem mindegy, milyen gyümi lesz a tetején, én kb. 6-8 evőkanállal tennék hozzá. Ehhez kell még egy zacskó zselatin és egy zacskó vaníliás cukor.

Gyümölcstető: én a pirosak közül válogatok (eddig csak sejtettem, de a blogon kristálytisztán látszik, hogy van bennem némi hisztérikus vonzódás a fehér-piros sütik iránt), ribizli, málna, eper, meggy, szeder, ami van. Ezekkel sűrűn telepakolom, és valamilyen tortafénnyel nyakonecsetelem, hogy szép fényes legyen.

Zöldséges rizseshús

Ritkán csinálom, pedig olyan nagyon finom, és pont belefér abba a félórába, amit erre lehet szánni :)

Kell hozzá egy nagy csirkemell (kb. 30-50 dkg), kb. 0,5-0,8 kg mirelit vegyes zöldség (andika, ne nézd a kb.-t – és ízlés kérdése, hogy ki mit szeret, én speciel a borsó-répa szűkkörű keveréket, utálom a krumplikockákat, tehát messze elkerülöm a franciasalátának nevezett rémségeket), 3 dl Andika-féle és egyben pandamacis jázminrizs, némi zsiradék, petrezselyemzöld, só és bors. És finom rá a sajt is. Nagy adag, vigyázz!!!

Megfőzöm a rizst. Andika kopirájtos és fantasztikusan működő receptje alapján, most teszek bele némi biovegetát is a főzővízbe.

Egy másik edényben házi libazsíron jól kifehérítem a felkockázott csirkemellet, aztán só és bors és fedő, amikor már majdnem kész (ez max. öt perc), hozzáöntöm a fagyott zöldségeket, és együtt párolom, amíg meg nem puhulnak a zöldségek, ez kb. addig tart, amíg felolvadnak. Ekkor megszórom minél több apróra vágott petrezselyemzölddel, és hozzákeverem a rizst. Ez egy brutál nagy adag, kisebb családok kisebb adaggal kísérletezzenek :)

Érdemes még a tányéron ráreszelni némi parmezánt vagy füstölt sajtot, isteni lesz vele.

Ribizlis túrós

A híres ribizlis túrós! Innen lehet tudni, hogy nyár van. Néha még a ribizlitől undorodó személyek is megeszik (nem sorolnám fel őket:)).

A recept a szokásos kevert joghurtos, némi túróval feldobva.

Azért leírom, az újszülöttek kedvéért: 2 bögre liszt (lehetőleg rétesliszt, de az sem baj, ha finomliszt), 1 bögre kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor, fél csomag sütőpor, csipet só, mindezeket egy tálban összekeverjük. Egy másikban összekeverünk fél bögre étolajat, két egész tojást, egy bögre joghurtot vagy kefírt és fél kg túrót (de ha épp kevesebb van otthon, akkor sem dől össze a világ). (Mekkora a bögre? Egészen pontosan 2,3 dl. :)) A két edény tartalmát alaposan összekeverjük, beleszórunk rengeteg ribizlit, ebbe a mennyiségbe kb. fél-háromnegyed kilónyit. Kivajazott, lisztezett nagy tortaformában sütjük, előmelegített sütőben, kb. 230 fokon (Andika ugye kicsit hűsebben, már amennyiben valaha is ribizlis süteményt sütne). Ha megsült kiborítjuk, lehetőleg rácsra, és megvárjuk, amíg langyosra hűl, mert csak akkor lehet szépen szeletelni.

Az én kamrám 1.

Azért adtam a címnek sorszámot, mert ezt a fejezetet folytatásos képregénynek képzelem el úgy, hogy amikor bekerül a kamrapolcomra valami, azt mindig lefényképezem, és közzéteszem, hadd irigykedjetek!

Most csak a cseresznye és a bodza szerepel, meg néhány tavalyi/tavalyelőtti finomság, azaz szilvalekvár, baracklekvár, őszibarack kompót, ezek valamilyen érthetetlen okból idén nem fogytak el.

Akkor lássuk a képeket (amiket nem én készítettem, hanem egy rendkívül tehetséges fotóművész barátom!):

Az idei büszkeségeim: a cseresznyebefőttek, mellettük néhány üveg tésai szilvából készült finom lekvár és egy baracklekvár:

És a gyönyörű bodzaszörpök, a szintén tésai szilvából készült finom fahéjas szilvalekvár társaságában:

Bodzaszörp

A befőzési szezon a bodzaszörppel kezdődik, illetve azzal, hogy elkezdek idegeskedni, nehogy lemaradjak a virágzásról, legyen elég üres flakonom és üvegem, na ettől megőrül a családom (főleg a tesóm, akit leginkább zaklatok).

Természetesen ez a befőzés is azzal kezdődik, hogy a tesómmal elmegyünk virágot szedni. Jó lenne olyan helyet találni, ahová nem kell órákig autózni, de mégis messze van minden autóúttól. Ahová mi járunk, rengeteg bodzabokor van, szép kis ligetes rész, de elég közel vannak forgalmas utak sajnos. Mindegy, mert mindenképpen teljesíteni kell a tervet, bodzát pedig csinálni kell. A gyerekek is követelik!!!

A recept egy 5 literes üveghez:

• 20 virág (többet szoktam beletenni)
• 2 kg cukor
• 2 db citrom karikára vágva, az egyik héja lehámozva
• 6 dkg citromsav
• 1/2 mokkáskanál szalicil (ezt nem szoktam beletenni, de így gyorsan meg kell inni)

4-5 napig állni kell hagyni, naponta megkeverni a cukrot, ami az aljára leülepszik, majd az utolsó napon 4 réteg gézen (gyógyszertárban beszerezhető) átszűrni.

Amelyik adagba nem tettem tartósítót, az szépen felforrt már itt a meleg lakásban, sőt ma úgy jártam, hogy ki akartam nyitni az egyik flakont, ami akkorát szólt mint egy puskalövés és 2 centire a fejemtől elhúzott a kupak... Elég veszélyes szakma ez! Nem beszélve arról az életveszélyről, amikor fő-fő segítőmet, a tesómat megtámadja egy rettentően veszedelmes kullancs!! Ez is megtörtént idén... de ez egy másik történet.

Cseresznyebefőtt

Közkívánatra elárulom titkos cseresznyebefőtt receptemet. Hát igen, ez a befőzés is azzal kezdődik, hogy a tesóddal elmész cseresznyét szedni, majd a 3 kosár leszedett cserkóból megpróbálsz minél többet megszerezni magadnak. A benzin ekkor is ingyenes, és garantált a jó szórakozás!

És akkor a recept:

1 liter vízhez 30 dkg cukorból főzzünk szirupot. A gyümölcsöt üvegekbe rakjuk, de ne egészen tele. Csendes főzés mellett 20 percig gőzöljük gyöngyözéstől számítva. Nem kell bele tartósító! Nekem csak azok mentek eddig tönkre, amiket átvittünk tesómhoz. Nem én átkoztam meg azokat az üvegeket, hanem nem szereti a mozgatást!!!!

Hosszú évek tapasztalata alapján:

- 11 üveg cserihez 3 liter víz + 1 kg cukor,

- 12 üveg cserihez pedig 3,5 liter víz és szintén 1 kg cukor kell.

Azért kellett 11 üveghez megadni az arányokat, mert nekem ennyi fér a két befőzős lábosomba.

Amikor elkészül, pár napig szem előtt kell tartani, hogy nem akar-e valamelyik tönkremenni. A jobb oldali képen két befőtt van egymás mellett, az egyiken látszik, hogy nem teljesen tökéletes. Akkor jó, ha a cseresznyék leszállnak az üveg aljára, és ha nem pezseg a tetején a szirup. Remélem, még helyrejön a másik is!

És amikor a helyére kerül:

Anyuci kamrája

Anyuci az unokatestvérem anyukája, egy angyalnak született és most már igazi angyal. Lakásának felújítása után nekem jutott a kamra rendbetétele. Én ilyennek képzelek egy igazi kamrát. Persze akkor lenne az igazi, ha tele lenne minden finomsággal!

Eperlekvár

Uhhh, hát akkor kezdem. Eléggé izgulok...

Az eperlekvárhoz mindenképpen szükség van rengeteg eperre. Legjobb, ha a testvéreddel mész szedni, mert az a legszórakoztatóbb, ráadásul ingyen van a benzin. És bármennyi epret lehet szedni, de másnap biztosan izomlázad lesz, főleg ha olyan nem mozgó, lusta fajta vagy, mint én. Mi most kb. 25 kilót szedtünk, amiből ez a három kosárka jutott nekem. Eperlekvár formájában még vissza kell juttatnom a tesómnak legalább két kosárnyi epret, de mindegy, akkor is megéri! Legalább jól szórakozom! És a többi eperszedőt is távol tudjuk tartani magunktól amikor ilyen "sokan" vagyunk (ahogy Ica mondaná).

A lekvárfőzést sajnos azzal kell kezdeni, hogy el kell mosogatni tűzforró vízben ötven darab üveget. Ez a legrosszabb benne, de akinek van mosogatógépe, annak ez nem probléma (én nem ismerek ilyen embert).

Szerintem 6 kg eperhez 20 db 3 dl-es üveg kell. Én most 10 kilót akartam elrakni. Hátul az egyik üvegben látható egy speciális tölcsér, a Tescóban vettem, muszáj ilyet használni mert különben minden ragadni fog a lekvártól. Persze Ica megoldotta azzal, hogy levágta egy sima tölcsérnek a csőrét... erre nem mondok semmit.





A következő lépés, hogy meg kell mosni az epret. A mosogatót persze előző este fertőtleníteni kell úgy, hogy tűzforró vizet engedünk bele és valami fertőtlenítő folyadékot teszünk bele. Ez áztatja majdnem egy napig, ezalatt a konyha használhatatlan! Persze rá kell készülni a lekvárfőzésre azzal is, hogy már tele a hűtő vacsorával, amit csak melegíteni kell és mosogatni majd lekvár után.

Nekem ez idén nem sikerült. Baromi éhes voltam...

Ha megmostuk az epret többször váltott vízben, akkor következik a lecsumázás és az aprítás. Pár órás elfoglaltság, de ha van elég vörösbor, akkor ez se jelent gondot. Ha tele a lábos a 6 kiló eperrel, ki kell mérni fele annyi cukrot (3 kilót), és lekvár zselésítőt is kell belekeverni. Ezt Icától tanultam, így csak pár percig kell főzni, míg a régi módszeremmel órákig kellett kavargatni és rotyogtatni, hogy valamennyire besűrűsödjön.

Nagyon kell vigyázni a rotyogó lekvárral, mert van, hogy elkezd futni, mint a tej, megállíthatatlanul és utána ragad minden. Ez a legnehezebb része, hogy forrjon, de ne fusosn ki.


Gyönyörű, amikor így együtt van a lábosban ennyi lekvár és milyen fantasztikus illata van!!! Imádom!


Amikor az előírt ideig forraltuk, forrón üvegekbe kell tölteni, és dunsztba tenni, hogy ott hűljön ki. Állítólag az üvegbe töltéskor vigyázni kell, mert eltörhet a lekvárosüveg, de velem ilyen még nem fordult elő.

Egy kis kóstoló:

Ez is benne van a pakliban sajnos:

Cseresznyés klafuti, a klasszikus :)

Irtó rondák a fényképek, de ki akartam próbálni, hogy milyen képeket csinál a telefonom, hogy ne kelljen kínlódni a fényképezőgéppel, de akkor megállapítom, hogy szarokat. De be akarom tenni a képeket, mert szerintem egy rossz kép is sokat segít, hogy legalább tudja az ember, hogy milyennek kell lennie a kajának. Legközelebb jobb képeket hozok :)

Na, akkor a klafuti: ez tulajdonképpen egy sűrű, tejszínes palacsintatészta, gyümivel megszórva és sütőben megsütve, gyors és finom. Az állaga valahol a kevert sütik és a puding között van. Más gyümivel is jó, nem csak cseresznyével, de hát ez az igazi :)

Recept (mennyiségek szemre, majd andika grammozik): három egész tojást össze kell keverni habosra, csipet sóval, egy zacsi Oetker bourbon vaníliás cukival (nem keverendő össze a műanyagból készült egyéb vanilincukrokkal, amik nagyon egészségtelenek), 4 evőkanál kristálycukorral. Beleszórunk 6 evőkanál lisztet, és még hozzáöntünk 3 dl folyadékot, ami tej+tejszín, tetszőleges arányban. Jó sűrű palacsintatésztát kapunk, egyértelműen folyékony cucc. Ezt beleöntjük egy kivajazott fodros tortaformába (persze, más is jó, ha ez nincs, de ez áll jól neki), és megszórjuk kb. 3/4 kg kimagozott (avagy kimagozatlan) cseresznyével. Forró (nálam 230 fok, Andikánál kevesebb) sütőben aranybarnára sütjük, porcukival megszórjuk (ha nem felejtettél el venni már két hete), és felfaljuk.