Az én ratatouille-om

Annyira szeretem a padlizsánt, bármikor, bármennyit, bárhogy. Illetve olajban sütve nem, mert úgy iszonyú sokat fel tud szívni. Meg a lecsót is imádom, persze inkább csak úgy, ahogy én csinálom. Mostantól, hogy emberi ára van a padlizsánnak, a cukkini meg egyenesen olcsó, ezt fogjuk enni pár hétig. Magában is szeretem. Ha épp hízni akarok, akkor eszem hozzá egy-két szelet pirítóst. De pont jó tésztára is. Meg köretként húshoz. Meg rizzsel. Ez egy vegán változat, de lehet tunningolni szalonnával, kolbásszal, minden szösszel. Nem kanalas, nem tocsog, én így szeretem, ilyen sűrűn.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
2 padlizsán
3-4 bébicukkini
2 vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
2-3 paradicsom
2-3 paprika
kb. 1 dl paradicsomlé (persze ehelyett is mehet friss paradicsom)
1 jó nagy csokor kapor
1 kisebb csokor petrezselyem zöldje
1 csokor kakukkfű
pici csili
római kömény
fűszerkömény
só
bors

Felkockázom a hagymát, nem túl apróra, és beledobom a wokba pár evőkanálnyi olívaolaj társaságában. Közepes tűzön elkezdem sütni, és közben adom hozzá a többi hozzávalót, ahogy készülnek. Akár egyszerre is beledobhatnám mindet, de így gyorsabb. A bébicukkinit nem szoktam meghámozni (a nagyobbakat igen), megmosom, feldarabolom, lapos negyed körcikkekre. A padlizsánt viszont mindig meghámozom, nem szeretem kerülgetni a héját. Zöldséghámozóval fél perc, ha szép friss. Ha meg már szottyadt, azt úgyis érdemesebb kidobni. Ezt is felkockázom, hozzádobom a többihez. Ha már nem csak a hagyma van a wokban, akkor nagy lángra veszem, mert azt akarom, hogy süljenek, és ne főjenek. Valamikor rányomom a fokhagymát is. Meg egy marék szárított kakukkfüvet (szárastul, mert lusta vagyok leszedegetni). Meg a kétféle kömény és a csili is mehet bele. Aztán a paprika. Ha kezdene lesülni, akkor locsolok rá egy kis sűrített paradicsomot. Viszonylag gyorsan kész, én úgy szeretem, ha a cukkinidarabkák nagy része már átlátszó, de még van benne zöld is. Az utolsó pár percre hozzáadom a felkockázott paradicsomot (jobb napokon le is hámozom). Meg az összevágott kaprot. A petrezselymet meg már csak hozzákeverem, azzal már nemigen sütöm. És így a legvégén sózom, meg szórok rá egy csomó tört borsot. Egész nyáron ellennék rajta.

És reggelire is szuper. Összeturmixolom, és padlizsánkrém lesz belőle. Vagy hívhatom paprikahiányos zakuszkának is.

Napi cukinak meg Zsuzsika. Olyan, mint a víz, mindenhová beszivárog. Ha ledobom a lehúzott párnájukat, mélyen belefúrja magát hosszú időre.

Ha dolgozom a nappaliban, és süt a nap, tuti találok egy foxit valami tiltott helyen. Mondjuk a kanapéba beépülve.

Prágai cuki 2.

 Ígéret szép szó. Prága annyira kutyás hely, hogy már sétálni is gyönyörűség. És az már csak hab volt a tortán, hogy Vysehrad (remélem, valahogy így írják) városrészben teljesen véletlenül belebotlottunk egy nagy kutyás rendezvénybe. Ott volt egy csomó menhely, mindenféle örökbefogadható ebbel, és jótékonysági vásárral. A kutyusok jól fésültek voltak, és csinosak, a menhelyesek meg kedvesek.

Drappkutya-variációk. Feketével ellenpontozva.

Az elején voltak az agarak.

Ez a kis fekete különösen édes volt.

A bácsi mellett ülő kuty 10-12 éves. Nekem nagyon tetszett. Tiszta Kóficka.

Kicsit vehemens (itt épp nem látszik), ámde szépséges dobi.

Sérült kutyus. Őt DT akarta hazahozni. Harmadiknak. Lehet, hogy tényleg el kellett volna hozni.

Ki nem találnátok. Jutifaliosztás.

A menhelyes rész után jött a cirkusz. Többféle kutyaszépségverseny, bemutatók, mittudomén. Isteni volt például az összeöltözős. Egész napot el tudtam volna ott tölteni. És ezzel mások is így voltak.

Ennyire gyönyörű tacsit ritkán látni. Ők úgy öltöztek össze a gazdival, hogy nem a kutyus kapott ruhát, hanem a gazdi öltözött fekete tacsinak. De embereket nemigen merek fényképezni, hátha nem tetszene nekik.

Annyira szépek voltak. Bírom ezt a mintát nagyon.

Tőle pedig egyenesen el voltam ragadtatva.

Szereplés után jutipuszi anyutól és aputól.

Termoszból vizecske. Kicsit gáz, hogy nem rózsaszín a termosz.

Aztán elrakták a rózsaszín tatyójába:)

Cuki.

Aztán beültünk egy sörözőbe. Ami szintén tele volt kutyákkal. Ők is pihegtek, remélem, kaptak kolbászt is.

Meg volt egy kis felnőttjátszóterezés is. Csodálkoztam volna, ha nem lett volna körhintázó eb is.

Ez pedig az utolsó csapás. Mentünk már hazafelé, és benéztünk egy kocsma ablakán. És három szép, gömbölyű feneket láttunk. Letámasztották őket, mint az esernyőket, amíg a gazdik ledöntik azt a pár korsót. Nagyon állat, nem?

Itt találod az első részt: Prágai cuki 1.

Kaporolaj

Négyen vagyunk a szűk családban, ebből DT-sal ketten imádjuk, pici gyerekeink meg utálják a kaprot. Kompromisszumos megoldásként néha csinálok egy üveg kaporolajat. Majdnem olyan jó vele minden, mintha belefőzném az ételbe, de így nem kell kétfelé főzni. És mindenki azt eszik, amit szeret.
Tehát fogok egy-két-három nagy csokor kaprot, felaprítom. Felforrósítok mondjuk fél deci olívaolajat, és kicsit megfuttatom benne a kaprot. Úgy egy-két percig. Aztán áttöltöm a jó sűrű cuccot egy kis üvegbe, és ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Ott nyilván sokáig elállna, ha nem ennénk meg. Nagyon tömény, max. egy kávéskanálnyi kell belőle egy adag kakukkfüves marhához, mondjuk. De isteni lecsóba, cukkiniraguba, halkrémbe, egyáltalán szinte bármibe. Így aztán hamar fogy. Napi cuki meg nincs, mert már volt.

Kakukkfüves marharagu

Tele van a Majdán Pola friss kakukkfűvel, és most már az én konyhám is. Két nagy tálcán száradnak.  Muszáj volt valamit azonnal főzni vele. Volt otthon vagy másfél kiló marhalábszáram, ezt lett belőle.

Hozzávalók egy óriás adaghoz:
1,5 kg marhalábszár
olívaolaj
1,5 kg vegyes friss zöldség (répa, gyökér, zeller, karalábé)
1 csokor zellerlevél
1 csokor petrezselyem zöldje
pár babérlevél
1 nagy marék friss kakukkfű
só, bors, csipet római kömény
 némi rizsliszt

Olívaolajon megpirítottam a kockára vágott húst. Pici vizet öntöttem alá, mellédobtam a babérleveleket, és fedő alatt jó sokáig pároltam, közben nyilván pótoltam a vizet, ha szükség volt rá. Amikor már szinte puha volt, mentek hozzá a megpucolt, felkockázott zöldségek meg az összes többi zöld fűszer. A petrezselyem összevágva, a zeller csak úgy szárastul, a kakukkfű szintúgy (frissen elég nehéz leszedegetni a leveleit). Viszonylag rövid lében hagytam teljesen megfőni. Kb. így nézett ki.

Ekkor kidobáltam belőle az összes oda nem illő tárgyat (zellerszárak, babér, kakukkfű - ez tartott a legtovább, de még mindig jóval kevesebb idő volt, mintha leszedegettem volna a pici leveleket a szárukról). Aztán egy kis rizsliszttel behabartam. Aki eszik, tehet bele tejfölt is. Meg ehet mellé galuskát. Én barna rizzsel ettem. Ja, meg alaposan meglocsolva kaporolajjal, de arról lesz egy külön poszt, hogy könnyebb legyen megtalálni.

Napi cukinak meg két kis hőgutatütött négylábú. Most vasárnap, Tésa.

Cukormentes (mindenmentes) eperlekvár

Nagyon gyorsan fel akarom rakni, most van az eperszezon vége (és most tényleg isteni az eper a sok nap után), hátha valaki akar még főzni. Mert ez egészen isteni. Eperlekvár-esszencia. Sűrű, édes, jó tartású, látszik a képen. Cukor és zselésítő nélkül, 100% eper. Tartósítószert egyébként sem szoktam használni. Frenetikus mindenhez. Magában is. Jégkrémnek (majd jön). Desszertekre. Gesztenyepüréhez (ahhoz egészen zseniális). És kölesgolyóval sem rossz.

Tehát szokás szerint megpucolom az epret, és belezúdítom az öt literes, tényleg vastag talpú befőző lábasomba. Ha nem igazán vastag a talpa, le fog égni. A nagy szemeket összevágom, de nem kell túldarabolni. Elkezdem főzni. A habját leszedem. Próbálok vigyázni, hogy ne fusson ki (mindig kifut). Amikor az eperszemek már jól átfőttek, szűrőkanállal kiszedem, és a levet kis lángon rotyogtatom. Fedő nélkül, természetesen, jó sűrűre beforralom. Ez egy-két óra ilyen mennyiségnél. Néha azért megkeverem, ha arra járok, már csak azért is, hogy lássam az állagát. Akkor jó, amikor már majdnem leég, olyan sűrű. Ekkor visszarakom az eperszemeket, és addig forralom már csak, amíg azok is jól át nem forrósodnak. Ekkor már ott kell állni és keverni. Az öt literes lábas tartalma kb. a hatodára csökken. Kicsi üvegekbe szedem, fejre állítom. De aztán még jön egy vizes dunszt is, mert az ilyen sűrű lekvároknál az a tuti. Mostanában a tésztafőző edényt használom erre (tésztát úgysem főzök benne). Tehát a belső lyukacsos edénybe rakom a konyharuhába úgy ahogy bebugyolált üvegeket (fejjel felfelé, természetesen), háromnegyedig eresztem vízzel (az üvegeknek érjen háromnegyedéig). Már az eltevésnél gondolok arra, hogy egyforma magas üvegekbe rakjam a lekvárt, úgy azért kicsit egyszerűbb. Fedő rá, felforralom, és 20-30 percig forralom. Aztán hagyom ott kihűlni. Spejz. Már amit azon nyomban fel nem falunk. Eleve nagyon kevés lesz, ha így csinálja az ember, és sajnos nagyon-nagyon eteti magát. Össze sem számolom, hogy már hányadik üveget bontottuk fel. Napi cuki a rohanás miatt nincs.

Újkrumpli zsenge borsóval, újrépával, és sok zöld fűszerrel

Na, hát ez lett a zöldségekből. Nem tudom, melyik összetevőjét imádom jobban. Isteni. De tényleg csak akkor, ha minden zsenge benne. Melegítve még jobb, mint frissen. Szóval érdemes egy hatalmas adagot készíteni, aztán rájárni. Mondjuk, eléggé eteti magát, szóval még az is lehet, hogy az óriásadag nem tart ki napokig. Nálunk sajnos ez a helyzet. Sajnos a sok friss zöldség miatt nem az ötperces kategória, sokat kell pucolni, vagdosni, ezt nem lehet megúszni, nincs mese. Jó hír, hogy legalább mosogatnivaló nem sok marad utána. Több lépésben párolom a zöldségeket, mert annyira zsengék, pár perc alatt bármelyik képes szétmállani, szóval ez most így tényleg jobb, így mindenki pontosan annyira lesz puha, amennyire akarom. (A téliekkel nem vagyok ennyire óvatos.)

Hozzávalók:
1 kg újkrumpli
1 kg friss, zsenge borsó (héjastul egy kiló)
1 csokor új sárgarépa
1 kápia paprika
3-4 gerezd új fokhagyma
1 nagy csokor zöld fűszer (nálam 2 csokor petrezselyem, 5-6 nagy zsályalevél, és kb. ugyanennyi menta)
3-4 evőkanál sörélesztőpehely
4-5 evőkanál olívaolaj
só, bors

Először is kifejtem a borsót, és néhány üres hüvellyel együtt a wokban egy-két evőkanál olívaolajon megpárolom. Ha zsenge a borsó, akkor tényleg pár perc az egész. Ha nem zsenge, akkor megette a fene. Átszedem egy tálba. A helyére megy a meghámozott (nem kaparok, utálok) répa apró kockákra vágva, a zúzott fokhagymával és még egy kanálnyi olívaolajjal. Ez is elég hamar roppanósra puhul. Nem kell pépesíteni. Mehet hozzá pici víz is, ízlés kérdése. Ezt is kiszedem (mehet a borsóra, nem kell neki külön tál). A helyére dobom a lekapart, összekockázott újkrumplit, mehet hozzá még egy (max. két) evőkanál olíva, kevés víz, só, és addig sütöm-párolom, amíg meg nem puhul. Valahol félidőtájt beleszórom a felkockázott paprikát is. Nem kell nekik sok idő. Elzárom alatta a gázt, hozzákeverem az összevágott zöld fűszereket. Beleöntöm a kész borsót és répát, rászórom a sörélesztőpelyhet, sót, borsot, és összeforgatom. Akkor sem sírok, ha kicsit összetörik a krumpli, mert úgy még jobb. Most jön a neheze, várni kell vele, amíg langyosra hűl, mert szerintem úgy a legjobb.

Napi cukinak meg egy oldal egy cseh gasztroújságból (Gurmet). Csak hogy igazoljam a tételt, hogy kutya mindenhol. Én is ilyen ételképeket szeretnék csinálni.

Nemfőzési igazolás

Hát ezért nem írok. Őrület, mi van a piacokon (most a magyarokon épp) meg Permanista fáján . Kutya  nincs (a piacokon, P. fáján minden lehet), de minden más igen. Erősen koncentrálok, hogy ne költsem el az összes pénzünket eperre. Bármennyit meg tudok enni belőle. És üres a fagyasztó meg a spejz. Ha kicsit elunom, akkor ott a cseresznye. Meg a borsó, azt újrépa, a cukkini, a kapor, a tök, a spárga, az újkrumpli. És ez még csak a kezdet. Kisvakondnak rögtön két félcica is (hátul körbeérnek).
Egyébként az epret és a cseresznyét csak úgy magában megeszem. Meg feldobom vele a fahéjas csiapudingot és zabkását. DT-nak csak akkor jut, ha résen van. Mondjuk neki van banánja. A többi zöldségből meg most valami egytál lesz, mondjuk zöldborsós-sárgarépás újkrumpli serpenyőben sütve, rengeteg petrezselyemmel. Meg valahogy majd applikálok bele sörélesztőt, az izgalom kedvéért.

Napi cukinak meg édes kicsi Kóficka, vadiúj nyári ruhában. Kicsit elcsúsztunk a műtétje miatt, sem előtte, sem közvetlenül utána nem lett volna célszerű. Annyira szép lett. Az elmúlt pár hétben volt egy műtét, egy varratszedés meg egy kozmetikus, kicsit kezd elege lenni. Szóval elég röptiben tudtam csak fényképezni, rohant vissza a kosarába. Ki tudja, milyen ötleteim vannak még.

Zsuzsi mindig megússza ezt a hülyeséget. Tudni kell megszületni.

Prágai cuki 1.

De nagyon. Prága a kutyák városa (is). Tele van velük a város, és szinte mindenhová beengedik őket. Vannak hatalmas parkok, ahol tábla biztatja a tulajokat, hogy engedjék szabadon a blökiket. Hatalmas füves területekkel, ahol a haverokkal jókat lehet hancúrozni. Szó nincs fél méter széles, 200 méter hosszú undorító ketrecekről, amiket kutyafuttatóknak szokás errefelé nevezni. Minden park tele van papír kutyakakigyűjtő zacsikkal, egyetlen egy kutyakakival nem találkoztam az utcákon. Hiába van teli kutyákkal. Tele van velük a piac, ott vannak a sörözőkben és az éttermekben. Meg a játszótereken. Felelős gazdikkal. Van, aki pórázon, van aki szabadon. Szájkosárral vagy anélkül. Három reggel futottunk a kutyákkal dugig tele közeli kis parkban, egyetlen atrocitás sem ért soha egyikünket sem. És a négylábúak között sem volt boksz. Még ugatás is alig. Csak vad hancúr a kicsiknek, békés séta a szépkorúaknak:) Prágában szeretnék lakni. Reggel futnánk a parkban az ebekkel, utána én pihegnék egy padon, ők játszanának a medencében meg a szökőkútban. Délután meg söröznénk, mint az állat. Nagyon sok fénykép jön. Pedig csak kb. minden századik delikvenset fényképeztem.

Hogy a legjobbakkal kezdem. Az a pici is egy kutya, bármilyen hihetetlen. Az agár is csodálkozik. A pici nem.

A mókusszerű eb eltakarja a picikét, de váratlan volt a helyzet, ennél jobb kép nem sikerült.

Rengeteg a jól fésült zsebcirkáló.

Fehérben is.

A kedvenc típusom, 2:1, német juci tacsival. Nagyon állat. És persze a felszerelése is.

Tele van velük a piac. Mégsem haltak még ki a csehek. A hentespultoknál külön mókásak. Van, aki uralkodik magán, szépen áll négy lábon, de közben rázza a remegés a remek szagoktól. Aztán van, aki nem bír magával, és ágaskodik. De ez a legneveletlenebbje:) Ez itt egy nagyobb darab.

De van kicsi is. Őt sem tiporják agyon.

Ő pedig teljesen szabadon a piacon. A világ pedig áll továbbra is.

Ez meg a szökőkútmániás versenyző. Gazdi nem bírt hazamenni. Annyira pacsált. Masszíroztatta magát, harapta, kergette, pancsolt a középső medencében. A legszívesebben mellé ugrott volna az ember, annyira élvezetesnek tűnt a tevékenység.

 

A többi meg majd jön. Azok sem lesznek rosszabbak.