Édeskrumplipüré

A zöldségboltban, ahol tesóm másodállásban dolgozik, néha lehet találkozni olyan aranyos vevőkkel, akikkel receptekről tudunk beszélgetni. Nekem ez kedvenc témám, mint tudjuk, és az egyikük javasolta, hogy próbáljam ki édeskrumpliból a krumplipürét, nagyon finom. Mindent ugyanúgy kell csinálni, mint a normál krumplipürénél, azzal a kivétellel, hogy ebbe csilit is kell tenni. Fú, nagyon megkívántam, ahogy mesélt róla, és úgy tűnik, ahogy közeledik a halloween a narancssárga faragott tökjeivel, úgy kezdett nálam is előtérbe kerülni mindenféle narancssárga étel. Mert ehhez a naranccsárga körethez csináltam egy eléggé narancssárgás húst, íme:

A krumplipüré úgy készült, hogy egy nagyobb édeskrumplit megpucoltam, kockákra vágtam és megfőztem sós vízben. Amikor megfőtt, leszűrtem, vajat és őrölt csilit tettem rá, krumplinyomóval jól összenyomkodtam, majd meleg tejet is adtam hozzá, és elektromos habverővel habosítottam. Sokkal krémesebb, mint a másik krumplipüré, és elég sok őrölt csilit kellett rászórnom, mire végre kicsit csípni kezdett. Nekem persze kicsit túl édes volt, de nagyon ízlett.

Most kivételesen a körethez találtam ki egy húsételt, nem pedig fordítva. Egy csirkemellet 3 szeletbe vágtam, sóztam, borsoztam, és megpirítottam. 2 gerezd zúzott fokhagymát adtam hozzá, és összesütöttem. Hozzáöntöttem egy jó pohárnyi paradicsomszószt, ezt most a zöldségboltban kiselejtezett koktélparadicsomokból készítettem aprítógéppel. Ízesítettem sóval, borssal, Annától kapott friss  rozmaringgal és kakukkfűvel. Lefedve, közepes lángon főztem egy darabig, mondjuk negyedórát, amíg a paradicsomlé besűrűsödött. Ekkor felöntöttem egy löttyintésnyi tejszínnel, és ezzel is főztem még pár percig. Isteni lett véletlenül.

A fiatalok pedig idén is elutaztak tököt faragni, most Akarattyát választották. A négy tök elkészült, és megint gyönyörűek lettek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi

A 2023-as faragott tököket itt lehet visszanézni, a 2022-esekben pedig itt lehet gyönyörködni. Én idén nem neveztem a tökfaragó versenybe, de a négy versenyző várja a szavazatokat.

És persze Amy is elutazott a fiatalokkal, csak még nem szeretne tököt faragni, inkább megmutatja, hogy milyen szépen tudja hegyezni mind a két fülét:

Látom rajta, hogy jövőre már ő is fog egy tökfejet faragni, nem maradhat ki belőle.

Rozmaringos-citromos só

Annától nemcsak a szép dagi 3 literes üveget kaptam, hanem egy szép csokor rozmaringot, meg pár szál kakukkfüvet és csombort is. Minden friss fűszernövénynek annyira örülök, sokkal finomabbak, mint szárított megfelelőik, bár azok is jók. Most ki akartam próbálni valahogy úgy tartósítani a rozmaringot, hogy minél jobban hasonlítson a friss önmagára. Ezt a sóban eltevést választottam, bár az aprítógépem valamiért nem őrölte elég egyneművé, szerintem így is finom lesz. 

Frissítés! Elkészült az első rozmaringos-citromos sült csirkemell, és valami fantasztikus lett! Szívesen adok egy pici kóstolót bárkinek, de csak a fűszersóból, a csirkét megettem. 

Frissítés-2! Elkészült az első kacsazsírban sült rozmaringos-citromos sült krumpli. A krumplikat meghámoztam, félbevágtam, a kacsamell és a kacsacomb mellé tettem, kicsi (bolti) kacsazsírral megkentem mindegyiket, és megszórtam a fűszersóval. Hihetetlenül finom lett!

Hozzávalók

• 1 csésze durva tengeri só (nekem jódozott van ebből a nagyszeműből valamiért)
• 1 marék friss rozmaringlevél
• 1 biocitrom reszelt héja

Volt olyan leírás is, ahol valamennyi gramm zöldfűszerhez ugyanannyi gramm sót írnak, ezért kimértem a hozzávalókat, hogy tudományosabb legyen a recept. De a 11 gramm só nagyon-nagyon kevésnek tűnt (kábé egy kávéskanálnyi ennyi só), úgyhogy 22 gramm sót mértem ki, le is fotóztam. Csakhogy ezzel a sómennyiséggel is küzdött csak az aprítógép, úgyhogy még legalább annyit adtam hozzá, de azt már nem mértem. Ennyi 22 gramm só és 11 gramm rozmaring:

A rozmaringleveleket levagdostam ollóval, mert ha letéptem vagy lehúztam, akkor jött a fás szárból is. Lereszeltem a biocitrom héját. Mindent az aprítógépbe tettem, és igyekeztem finomra őrölni, de sikerült ahogy sikerült. Nem bánom, jó lesz így rusztikusan is sütőben sült csirkéhez, nyári grillezéskor pedig grillezett csirkéhez, zöldségekhez, de javasolják még bárányhoz és steakhez is.

Most a radiátorra tettem a nyitott üveget, hogy kicsit még száradjon. Ha beleszimatolok, minden bánatom nyomban elszáll. 

Nem tudom meddig áll így el, én hűtőben fogom tartani. A friss fűszernövényeket többféleképpen is lehet tartósítani, például: 

- szárítással,

- lefagyasztással,

- olajban eltevéssel,

- ecetben eltevéssel,

- sóban eltevéssel.

Annyira várom, hogy használhassam, főleg ha grillezhetnék majd valahol. Elsőnek azért csak itthon, egy sült csirkéhez fogom kipróbálni. Vagy vöröslencséhez, annak annyiféle egzotikus elkészítési módja van. 

Cicahíradó helyett üstököshíradó: Szombaton a fiatalok elmentek Budajenőre megnézni a Tsuchinshan-ATLAS üstököst, ami 80 ezer évente jár errefelé.

Egy applikációval nézték, hogy merre kell keresni az égbolton. Ez az applikáció egyébként a csillagképeket is megmutatja, kirajzolja, nyíllal irányít, hogy merre kell keresni, és mutatja, ha ott van. Mesél is mindenről amire rányomsz. KELL nekem egy ilyen applikáció, csak ahhoz ugye okostelefon is kéne, ami egyelőre nincs, mert azt nem akarok.

Ez az üstökös több napig volt látható, és Mazsi úgy magyarázta, hogy olyan messze van, hogy amennyit halad, addig többször fordul a Föld. Egyébként szabad szemmel nehéz volt észrevenni, a fotón valahogy jobban látható, mondták. Ez persze nem minden fotóra igaz, de a Szabi által készítettekre igen.

Amy egyszerűen azért nincs a képen, mert nem vitték magukkal, nehogy megfázzon (a nem írom le, hogy mije, ahogy a gazdája mondta) a 7 fokos hidegben, meg félő volt, hogy unatkozott volna, mert nem vadászhatja le a többi élőlényt.

Probiotikus fermentált limonádé

Évek óta szemezek ezzel a recepttel is, és nemrég nyafogtam itt a blogban, hogy 3 literes üveg kell hozzá, ami nekem nincs, és most éppen emiatt halogattam a kipróbálást. Merthogy azt írja, hogy a hozzáadott mennyiségektől el lehet térni, de az arányokat tartsuk be. Nagyon nem volt kedvem arányosítgatni 2 literes üveghez. Ezt a nyafogást olvasta Anna (annyira cuki, hogy olvasta!), és szülinapomra kaptam tőle egy 3 literes üveget. Most már nem lehetett tovább halogatni.

Az egész leírás egy hosszú tanulmány a probiotikumokról, azok szervezetre gyakorolt hatásáról, meg hogy hogyan juthatunk hozzá. Aztán az előkészületekkel folytatja, ez volt a halogatásom egyik oka az üvegméreten kívül. Mert először is, be kell szerezni biocitromokat, másodszor meg élőflórás tejsavót, amit élőflórás joghurt lecsöpögtetésével lehet előállítani. Most összejött, hogy minden volt itthon, és még egy gyönyörű üveg is lett hozzá, úgyhogy megcsináltam, bár az eredménnyel nem vagyok teljesen elégedett, majd a végén leírom, hogy miért, de ezt a gyönyörű dagi üveget muszáj megmutatnom.

Hozzávalók

• 2 dl citromlé (5 db citromból lett ennyi)
• 1 dl élőflórás tejsavó
• 1 dl cukor
• 2 liter víz (forraltam és kihűtöttem)
• 1 db 3 literes üveg

Azzal kezdtem, hogy lecsöpögtettem egy 400 grammos görög joghurtot. (Ebben a bejegyzésben írtam le, hogyan szoktam.) Nem tudom, hogy ez élőflórás-e, de ezt használtam. Aztán kimértem a hozzávalókat, és mindent az üvegbe tettem, de a cukrot előbb feloldottam egy kis vízben. Beledobtam a citromokat is héjastól, amiket persze megmostam előtte. Látható, hogy nem lett tele az üveg, és gondoltam is, hogy ez nem lesz jó, hiszen a fermentálás lényege, hogy alig legyen üres rész az üvegben, azaz minél kevesebb oxigén legyen benne. 3 napig hagytam így, és nem kezdett buborékos lenni (természetesen). Amikor megkóstoltam, finom, citromlé íze volt, de semmi több. Ha adtam hozzá buborékos vizet, akkor még jobb lett, de ezért kár ez a sok hókuszpókusz, bőven elég lenne a citromokat kifacsarni egyenként, és felvizezni, vagy limonádét csinálni. 

Közben egyik nap sütöttem egy almás pitét, amiről már írtam is, és az almák héját és csutkáját is beledobtam az üvegbe. Tettem még bele egy kis cukrot, a maradék tejsavót, meg aszalt áfonyát is, mert azt tavaly a fermentált almalénél tanultam (az aszalt gyümölcsöket). Feltöltöttem az üveget teljesen vízzel, és így is hagytam újabb 3 napig.

Másnap az áfonyák körül pici buborékok jelentek meg, és csodás rózsaszínű lett az ital:

De sajnos ennél több pezsgés nem történt, és az újabb 3 nap elteltével leszűrtem. Ezek a bajaim vele:

- nagyon savanyú,
- nem pezseg,
- nagyon erősen érezni a citromhéjak kesernyésségét, 

- van egy nem túl vonzó fehér üledék minden üveg alján, ami a recept szerint normális,
- nem merek sokat inni belőle, mert szerintem nem tesz jót a fogaknak ez a sok savasság.

De olyan szépek és igyekszem szuggerálni magamnak, hogy mennyire egészséges, és a többi. Most pont meg voltam fázva, úgyhogy ezt tettem a forró teába. 

A dagi üvegemen kívül még ezt a videót is mindenképpen meg akartam mutatni, szóval nem baj, hogy nem sikerült a fermentált limonádé, itt a kárpótlás! Tomáék nemrég voltak a Szigethalmi Vadasparkban, ahol azt mesélték, hogy nagyon-nagyon jó körülmények között tartják az állatokat, mindenkinek van bőven helye, és nagyon tiszták, és bónuszként lehetett állatokat simogatni. Toma egy vadmalackával barátkozott össze:

Persze a videó láttán kicsit ideges lettem, hogy MEGHARAPTA!, de nem volt semmi nyoma estére, szóval biztos csak puszi volt az a harapás.

A legfinomabb fahéjas csiga mascarponés öntettel - Mazsitól

Úgy tűnik, mostanában csak édességeket csinálunk, az egész család sütit süt, és egyik finomabb, mint a másik. Viki nem süt, csak kóstol és értékel, ez is fontos munkakör. Ebből a fahéjas csigából én is kaptam két darabot kóstolónak, és igazolni tudom, hogy ez tényleg a legfinomabb volt egész életemben. Magamtól nem választanék fahéjas csigát, mert a csiga legyen kakaós (a táska meg túrós), de most megváltoztatom a véleményemet. Ezt a mascarponés, sűrített tejes cuccot úgy beszívta a tészta, hogy nyoma sem maradt, viszont annyira finom lett tőle, hogy nem lehetett abbahagyni. Mazsi a TikTokon találta a receptet, de nekem kellett kijegyzetelni, és a kommentek közül kimazsolázni a fontos infókat, szóval én is sokat dolgoztam vele. A buta kommentek olvasásáért pluszpont is jár nekem. Mazsinak meg azért jár pluszpont, mert nem kapott sűrített tejet, de ügyesen rögtönzött és csinált otthon magának. Egyébként a tubusos sűrített tejet Auchanban lehet kapni, a konzervest meg nagyobb áruházakban, meg kínai és orosz boltokban. Na meg Szlovákiában, Helembában az ipolydamásdi hídon átkelve az első útmenti kisboltban.

Itt még azon frissiben ment a kóstolás, mert nincs beszívva a krém

Nem bonyolult, ha a TikTok-videót megnézitek, látjátok majd ti is, én csak azért daraboltam ennyire fel a menetet, hogy az összes csodálatos Szabi-fotót be tudjam tenni.

Hozzávalók a tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj (a videón felkockázva és láthatóan megmikrózva, de nem teljesen folyékonyan)
• 2 tojás
• 2,5 dl tej
• 25 gramm élesztő
• 1 csomag vaníliás cukor

Az élesztőt a tejben felfuttatjuk, gondolom megy a tejbe egy kis cukor és liszt is. (Limara szakácskönyvében ez úgy van, hogy 1,5 dl tejet meg kell langyosítani, beleszórni 1 teáskanál cukrot, belemorzsolni az élesztőt, hozzáadni 2 evőkanál lisztet, és jól össze kell keverni. A tetejére 1 evőkanál lisztet kell szórni, félretenni, hogy az élesztő felfusson. A lisztet és a cukrot a kimért hozzávalókból kell venni, nem pluszban hozzáadni. Ezt csak magamnak írom, szerintem mindenki más tud ilyet csinálni gyerekkora óta.)

Aztán az összes hozzávalót egy tálba mérjük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, és robotgéppel sima tésztát dagasztunk belőle. Félretesszük kelni.

Amíg a tészta 1 órát kel, összeállítjuk a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 8 dkg puha vaj
• 15 dkg cukor
• 3 teáskanál őrölt fahéj

A hozzávalókat kicsit megmikrózzuk, hogy kenhető legyen, és jól összekeverjük.

Amikor a tészta megkelt, kinyújtjuk, és a töltelékkel megkenjük. Derelyevágóval, pizzavágóval vagy késsel 1 centi széles csíkokat vágunk.

Nem tudom, hogy lehet ilyen egyforma csíkokat vágni

A csíkokat egyenként feltekerjük. 

Állítólag így sokkal jobb, mint az egészet egyben feltekerni, és utólag felszeletelni késsel vagy cérnával. Nem tudom összehasonlítani, mert nem csinálok olyan gyakran valamilyen csigát, szerintem Csincsilla kakaós csigája volt az utolsó, amikor még Toma itthon lakott.

A tepsiben a csigákat egymás mellé elhelyezzük, és újabb 15 percig kelesztjük, majd 170 fokon 30 perc alatt megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:

• 250 gramm Mascarpone
• 100 gramm sűrített tej

A hozzávalókat kanállal vagy kézi habverővel összekeverjük, és meglocsoljuk vele a kisült fahéjas csigákat. 

Ezt az összes édes krémet beszívták a csigák

A videó és a fotók alapján úgy tippelem, hogy olyan 12 darab körüli csiga lesz belőle. Ezt azért szerintem egyedül nem tudnám megenni, úgyhogy ki kell találnom, hogy mikor süssem meg én is. A kettő kóstolócska mindenesetre nagyon kevés volt. Talán hatot meg tudnék enni, persze nem egy ültő helyemben. A többire lehet jelentkezni.

Napi cukinak Cicahíradó következik Csincsillától kölcsönözve az ötletet. Winston nagyon szeret ott lenni, ahol sütnek és főznek, és lehetőleg legalább 5-10 cm-es közelségben szeret lenni Mazsihoz. Ez a kettő általában összejön neki.

És szeret morcosan nézni a gazdi öléből:

Penny jobban szereti a kertészkedést, vagy megtekinteni a birtokot.

Meg az ágyba bújást egy oroszlánnal:

Egyébként kaptam kis üvegben külön sűrített tejet is, és teljesen olyan volt, mint a bolti. A reggeli kávémba tettem belőle.

Almás Múzsa nevű orosz almáspite

Újabb almatortával nevezek a Nagy Őszi Almatortaversenybe, amit a Szeretem az orosz konyhát nevű oldalon találtam Cvetajeva almáspitéje néven. Itt azt írja Főzőnagyi, hogy Marina Cvetajeva naponta megsütötte ezt a tortát irodalmi szalonjának látogatói számára. El is képzeltem, ahogy a szépen kiöltözött értelmiség ebben a szalonban üldögél, sétálgat, beszélget, teázgat és míves kistányérokról csipegetik ezt a tortát, miközben felolvassák egymásnak legújabb verseiket. A receptet elolvasva, a tejföl, mint tortakrém, Olgi barátnőm receptjeit juttatták eszembe, tejfölös krémet tettünk a marlenkába, de elég sok ételnél volt hozzávaló: fűszeres tejföl került a paradicsomsalátára, és a sült krumplira is, a többi tejfölös finomság most hirtelen nem jut eszembe. A tejföl és a szép fotók miatt jól megkívántam ezt az almáspitét.

Mivel ma van anyu szülinapja, ez lenne a nyolcvanötödik, ezért illik is ide egy szép kis szülinapi torta.

Hozzávalók a tésztához:

• 15 dkg liszt
• 8 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 8 dkg tejföl
• csipet só
• ½ teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál 6-10%-os ecet (nálam almaecet)
• 3 evőkanál cukor

A lisztet a vajjal robotgéppel összekevertem. Egy kis tálkába kimértem a szódabikarbónát, ráöntöttem az ecetet, és elkezdett pezsegni. Ilyen hókuszpókuszokat Olgi is csinált a marlenkánál, ha jól emlékszem. Ha nem, akkor valami másnál. Szóval ezt a felpezsgett szódabikarbónás ecetet hozzáadtam a tésztához a többi hozzávalóval (sóval, cukorral, tejföllel) együtt. A végén tettem hozzá még egy fél evőkanál lisztet, ennyi kellett még hozzá nekem, hogy ne ragadjon a kezemhez. Ezt a tésztát így melegen belenyomkodtam egy sütőpapírral bélelt 24 cm-es tortaformába (25 cm-es van az eredeti reciben) úgy, hogy legyen egy kis pereme is. Kitettem az erkélyre, hogy hűvösön legyen, amíg a többivel elkészülök.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 60 dkg alma (3 nagyobb darab volt)
• 1 citrom leve és héja, ha bio

Az almákat meghámoztam, kimagoztam, vékony szeletekre vágtam és ráöntöttem a citromlevet, hogy ne barnuljanak meg, de néhányan megbarnultak. Nem zavart nagyon. A citrom héját belereszeltem a tálba, amiben előzőleg készült a tészta. Ebben a tálban készítettem a krémet is. Biocitrom volt, ezért nem akartam elkótyavetyélni a héját sem, de ez nem kötelező elem. 

Hozzávalók a krémhez:

• 22 dkg tejföl
• 2 tojás
• 3 evőkanál liszt
• csipet só

Az összes hozzávalót gépi habverővel összekevertem.

Összeállítás:

A tésztát behoztam az erkélyről, az almákat elhelyeztem rajtuk és a krémet ráöntöttem. Előmelegített sütőben 170 fokon sütöttem 40 percig, itt megint tűpróba van, én most egy késsel próbálkoztam. Félidőig nem légkeveréssel sütöttem, mert féltem, hogy nagyon megbarnul, ha így lenne, akkor alufóliát kell ráteríteni. Mehetett volna végig a légkeverés, nem barnult meg.

Amikor kihűlt, a tetejére fahéjat szórtam és porcukrot. Kihűtve lehet csak szeletelni.

Napi cuki, Csincsillának szeretettel egy Muki, akinek megvan mind a két füle!

Érdekes ez a nézés.

Néger szelet

Tesóm heteken keresztül mondogatta, hogy márpedig ő néger szeletet akar sütni, lehetőleg olyat, amilyet anyu csinált. Még azt is elmesélte minden alkalommal, hogy anyu minden karácsonykor megkérdezte, hogy mit süssek? mire tesóm mondta, hogy néger szeletet!, mire anyu azt mondta, hogy Azt nem fogok! Nem tudjuk miért. Azt se, hogy akkor miért kérdezte meg, hogy mit süssön. Nézegette tesóm a neten található recepteket, de egyik se volt ilyen foltos tésztájú, csak egyszínű, sötét. 

Aztán valamilyen beszélgetéskor szóba került, hogy apunak milyen szép volt a kézírása, és hogy az aláírása is milyen menő volt, mondtam tesómnak, hogy én azt az aláírást megtanultam, és néha hamisítottam, de bevallottam apunak. Tetszett nagyon az aláírása, sokat gyakoroltam. Tesóm azt mondta, hogy azt lehetetlen megtanulni, mire megpróbáltam megmutatni neki, de tényleg nem tudtam már így 50 év elteltével. Ezért lázasan elkezdtem keresni olyan bármit, amin szerepel az aláírása, hogy be tudjam újból gyakorolni. Nálam vannak ugyanis az összes családi papírok, bizonyítványok, igazolványok, és azok között kutakodtam, és ekkor a kezembe került anyu kézzel írt szakácskönyve. Régen minden rendes nőnek volt ilyen füzete, amibe a másoktól hallott, vagy a kedvenc receptjeit gyűjtötte, főleg persze sütiket. Kézzel szépen leírták őket, és pontosan tudták, hogy a füzetben egy bizonyos süti receptjét kábé melyik oldalon kell keresni. Van egyébként még egy ilyen receptes füzetem is, gyönyörű régies kézírással. Lényeg a lényeg, hogy ebben a füzetben megtaláltuk anyu néger szeletét! 

Néger szelet (Borika féle recept)

- 4 tojás sárgáját,
- 10 dkg zsírral,
- 20 dkg cukorral,
jól elkeverjük. Tesóm zsír helyett vajat használt.

Hozzáadunk
- 2 dl tejet,
- 25 dkg lisztet,
- 1 cs. sütőport.

A massza felét tepsibe öntjük, a megmaradt masszához hozzáadunk
- 2-3 dkg kakaót,
- és ½ dl tejet.

Ezt is a tepsibe öntjük (ráöntjük). Tesóm tepsije 32×19 cm. És 175 fokon sütötte 20 percig.

---------------------------------------------------------------------------

Sütés után vékonyan megkenjük finom lekvárral, és a lekvár tetejére 10 dkg vagdalt diót szórunk.

- A 4 tojás fehérjét
- 25 dkg cukorral
gőzön felverjük, és a kihűlt lekváros tészta tetejére öntjük. Kis tűznél szárítjuk. Tesóm a lekapcsolt, de még forró sütőbe visszatolta 10 percre a tojásfehérjehabbal borított sütit.

---------------------------------------------------------------------------

- 20 dkg cukorral,
- 5 kanál tejjel és
- 3-4 dkg kakaóval
fondant főzünk, kihűtjük és belekeverünk 10 dkg vajat. Az egészet a habra öntjük. Tesóm Dr. Oetker csokibevonót használt.

Plusz egy fontos tapasztalat: Ebben a neten talált Néger kocka receptben azt írják, hogy "ha nem akar habosodni (a tojásfehérje), adj hozzá egy csipetnyi sót, ez meggyorsítja a folyamatot, amire körülbelül 15 percet szánj." Ehhez képest 5 perc alatt megvolt a hab, a süti meg még nem volt kész, ezért a tálba dermedt a hab, és nem lehetett simára beleönteni a tepsibe, hanem csak pacsmagokban belecuppantani. Úgyhogy bőven elég a hab felverését akkor elkezdeni, amikor a süti elkészül, és kivesszük a sütőből, megkenjük lekvárral, megszórjuk dióval. Na ekkor dördül el a startpisztoly a fehérjehabhoz. 

A másik fontos infó, hogy elég sok lekvár került a sütire, mert minden maradék lekvárosüveget ki akart üríteni tesóm a hűtőjéből, de Viki azt mondta, még többet tegyen legközelebb. 

Tesóm azt mondta, nem érti, hogy anyu miért nem volt hajlandó ezt a sütit megcsinálni, pedig ez sokkal egyszerűbb, mint a mézes krémes, amit viszont minden évben megsütött. Ráadásul langyosan annyira finom volt, hogy tesóm megette a fél tepsi sütit. Aztán adott belőle néhány zsűritagnak (Tomi, Viki), és mindenkinek annyira bejött, hogy azóta már elkészült a második tepsivel is, és gyorsan el is fogyott. 

Itt pedig működés közben látszik a cicakarám. Winston felügyeli az építkezést a szomszédban:

Ha lát valami érdekeset, akkor felágaskodik, hogy jobban lásson. Szerintem itt most a daru mozgását figyeli, lehet, hogy le akarja vadászni. 👇

De aztán valami más elvonja a figyelmét 👇

És akkor már inkább körbetekint a birtokon 👇

Mazsi megígérte, hogy megmagasítja a kilátót, hogy fekve is szemmel lehessen tartani a környezetet.

Tejszínes-mézes labane eperrel - Yoda miniszoborral

Azért kell leírnom ezt a receptet, mert a méz a citromhéjjal és a tejszínhabbal ebben a lecsöpögtetett joghurtban valami olyan hókuszpókuszt vitt végbe, hogy szinte sajnáltam az epret hozzárétegezni. (És szerintetek következő alkalommal, amikor elkészítettem, mit felejtettem ki a joghurthabból? Igen! A mézet és a citromhéjat.) Úgy, ahogy volt, tökéletes volt, a labane. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem volt mézíze! A reszelt citromhéj viszont mindenképpen kellett ehhez a varázslathoz.

Azzal kezdődött, hogy már tavaly óta vagy még régebben szeretnék probiotikus fermentált limonádét csinálni. Még sosem jutottam tovább, mint hogy betűről betűre elolvasom a receptet. Nem értem én sem, hogy mitől vagyok elakadva. De idén eggyel továbbjutottam a feladatokban, kimostam az üveget, amiben tervezem a fermentálást, és lecsöpögtettem a joghurtot, mert élőflórás tejsavó kell ehhez a recepthez. Megvettem a biocitromokat is, tehát minden készen állt, csak 3 literes üvegem nincs, helyette 2 literes van. Talán emiatt nem tudom megugrani ezt a bonyolult feladatot. Addig-addig totyogtam a recept körül, míg elment a kedvem megint, és a tejsavót felhasználtam tesóm kenyeréhez, a visszamaradt krémes, sűrű joghurtot meg ehhez desszerthez.

Egy doboz 400 grammos (aldis) görög joghurtot lecsöpögtettem, ahogyan már ebben a bejegyzésben mutattam. A kapott kétféle anyagot sok mindenhez fel lehet használni. A savót kenyérsütéshez szoktam, de biztosan jól állna mindenféle tejfölös-tejszínes ételnek is, a sűrű krémsajtot lehet sósan és édesen is fogyasztani. Tehát mi most itt csak a krémsajtot fogjuk használni.

Hozzávalók:

• 1 adag jó sűrű joghurtsajt (labane, labneh vagy labnita, nem tudom mi az igazi neve)
• 2 evőkanál méz
• 1 citrom reszelt héja (biocitrom)
• 1 dl habtejszínből felvert hab
• eper (most mélyhűtött, felengedett volt)
• a tetejére díszítésnek: eper, citromhéj és keserű csokoládé

A joghurtsajtban villával jól elkevertem a mézet és a citrom reszelt héját. A hideg habtejszínt felvertem, és beleforgattam a mézes-citromhéjas joghurtkrémbe. Nagyon csodálkoztam, de ez az összeállítás annyira finom, hogy akár ezen a ponton is elkezdődhet a dorbézolás. De mivel az epret már felolvasztottam, folytattam az eredeti terv szerint: az epret két darab kicsi, kb. 2 dl-es befőttesüvegbe* tettem, rákanalaztam egy adag joghurthabot, erre ismét epret tettem, majd megint a joghurthabot. A tetejére reszeltem még egy kis citromhéjat, eperszemeket tettem rá és aprítottam egy kocka keserű csokoládét, és azzal szórtam meg mindkét desszertet.

*A befőttesüveg helyesírása: „Amennyiben az adott üveg kizárólag arra az adott célra szolgál, úgy egybeírjuk, amennyiben csak alkalmilag, úgy külön. Alapeset: boros üveg és borosüveg, ugyanez: tintás üveg és tintásüveg. Ennek nyomán mindenkinek egyedileg kell eldöntenie, hogy mire gondol, amikor pl. a konzerves üveg kifejezést kívánja leírni." Ezt jegyezzétek meg, mert ki fogom kérdezni!

Aztán a csokiból újból és újból szórtam a pohárkrémre, mert annyira jó volt így együtt az összes íz. Biztos tök jó lehet Mascarponéval vagy Philadelphia krémsajttal, de hirtelen felindulásból akár a nem lecsöpizett görög joghurttal is.

Éva ma majdnem ugyanezt csinálta, csak dinsztelt almával és magokkal rétegezte, és ő nem csöpizte le a joghurtot. Holnap én is megpróbálkozom vele, már csöpög a következő adag joghurt.

A mai napi cuki már jó régóta várakozik. Anna megtalálta a Yoda miniszobrot a Gellért-téren, rögtön másnap, hogy kikerült oda.

Ekkora a kis cuki:

Mondjuk, mind a kettő cuki, szóval ekkorák a kis cukik.

Sharlotka - orosz almatorta

A fészbuk észrevette, hogy legszívesebben recepteket nézegetek, ezért felkínálta nekem a Szeretem az orosz konyhát nevű oldalt. Ez maradhatott is, a többi százvalahányat, amit kínálgatott, tiltottam. Itt nemcsak receptek vannak, hanem nagyon érdekes vagy vicces novellafordítások és regényrészletek, szép fotók vagy festmények tipikus orosz élethelyzetekről, terített asztalokról, ételekről, városokról, tárgyakról. Annyira érdekelt, hogy éjszakánként megpróbáltam visszamenni az időben a kezdetekig, hogy mindent lássak és olvashassak. Ez elég nehéz egy ilyen oldalon, de azt hiszem, napokig tartó egész esti és éjszakai olvasással már a végére értem, bár kicsit bizonytalan vagyok, mert egyik éjjel (hajnalban) 2019-es posztnál hagytam abba, de másnap már nem lehetett ilyen messzire visszamenni az időben, szóval nem tudom, hogy láttam-e mindent. Lényeg a lényeg, hogy rengeteg receptet mentettem el magamnak, közülük az egyik ez a Sarlottka.

A neve miatt szerettem bele, annyira cuki, na meg amiatt, hogy elolvasva nagyon egyszerű, viszont nekem ezek a gyümölcsös piskóták soha de soha nem szoktak sikerülni, mint tudjuk. Most is úgy jártam, hogy a megadott sütési idő után a közepe még folyékony maradt. Persze ha valakit hibáztatni szeretnék, akkor az a futár lesz, mert pont akkor hívott, amikor a vége felé járt már a sütési idő, csak 13 perc volt hátra, ezért lekapcsoltam a légkeverést, simán sütöttem tovább, hogy amikor lemegyek - mert azért hívott, hogy menjek le a cuccomért, pár perc múlva itt lesz, de nem tud majd leparkolni az óriási teherautóval -, ne égjen meg a torta. Nem tudtam, mennyi lesz az a pár perc, amit lent leszek.

Amikor kóstolási és fotózási szándékkal felvágtam, és kiderült, hogy folyik a közepe, visszatettem újabb 15 percre, de ekkor meg jól kiszáradt. A tűpróba az nem az én műfajom, ezt is tudjuk, de most beleszúrtam a tűt, természetesen abba a részébe, ami jól meg volt már sülve, és nem a közepébe. Így jártam. 

Leírom a receptet, hátha megpróbálkozom még vele. Savanyúbb alma lenne jó hozzá, mert a süti nagyon édes. (Igen, nekem mindig minden nagyon édes.)

Hozzávalók:

• 1 bögre (2,5 dl) liszt
• 1 bögre (2,5 dl) cukor
• 3 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor (nálam fél csomag)
• 2 evőkanál zsemlemorzsa
• 3-5 alma (nálam 4 különböző méretű és fajtájú volt)

Egy 24 cm-es tortaforma aljába vágtam sütőpapírt, az oldalát kivajaztam. Az eredeti receptben 23 cm-es a tortaforma, de nekem nincs olyanom. A sütőpapíron viszonylag egyenletesen elterítettem a zsemlemorzsát, és erre rétegeztem a megpucolt almaszeleteket. 

A tésztához a tojásokat felhabosítottam a kétféle cukorral, hozzákevertem a lisztet, majd az almára öntöttem a teljesen piskótatészta állagú tésztát. 180 fokon 25-30 percig kell sütni, én légkeveréssel sütöttem 15 percig, és anélkül 13 percig kábé. Az én tűpróbám szerint jó volt a süti, de amikor felvágtam, akkor folyt a közepe, ahogy már írtam. Amikor (azt hittem hogy) elkészült, rácsra tettem tortaformástól, és hagytam kihűlni. Ezután lekapcsoltam a tortaforma oldalát, és egy szép tálra borítottam a sütit fejjel lefelé, így az almák kerültek a tetejére. Nagyon megszórtam fahéjas porcukorral és még egy kis kekszmorzsával is, hogy jobban mutasson a fotón. Most azt is megtanultam, hogy a langyos tortát tök fölösleges porcukorral megszórni, mert azonnal ráolvad és nem látszik a képen.

Viki kapott belőle kóstolót, és azt mondta, hogy finom. Tomi még nem nyilatkozott. Nekem túl édes, de szeretném még egyszer megpróbálni, talán akkor majd kevesebb cukorral és savanyúbb almákkal csinálom. Jó 15 éve volt a blogon egy Nagy Őszi Almatortaverseny, amire ezzel a tortával (és majd a következővel is) szeretnék nevezni. Remélem, nem késtem el!

Frissítés! Tomi is nyilatkozott, azt írta: Nekem meg pont az ízlett nagyon, hogy az alja száraz, kicsit ropogós volt, az íze meg nagyon finom! 

Újabb frissítés! Olgi pedig egy ültő helyében megevett két szeletet tegnap este (vasárnap), mert annyira ízlett neki, a harmadik szeletet meg elvitte becsomagolva. Azt mondta, hogy nagyon finom, és hogy nem túl édes. Hát jó.

Tegnap nagyon izgalmas dolog történt velem, amikor délelőtt elugrottam bringával az Aldiba vásárolni. Szokás szerint nehezen szántam rá magam az indulásra, de amikor végre sikerült magamat összeszedni, és elindultam, a sarokra érve elkezdett esni az eső. Fú, eléggé dühös lettem, mert azon kívül, hogy nagyon besötétedett, semmi nem jelezte előre az esőt, se a radar, se a másik előrejelző, amit nézni szoktam. Direkt kifigyelték, hogy mikor indulok! De csak azért se fordultam vissza, és csak azért se választottam a közelebbi Aldit, hanem mentem terv szerint a távoliba, mert ott sosincs tömeg. Így dühöngve tekertem az úton, amikor valaki rám kiáltott, hogy Hééé! vagyis: HÉÉÉ! Első gondolatom az volt, hogy nem nekem szóltak, már régóta nem szoktak az utcán utánam szólni, de aztán láttam, hogy rajtam kívül nincs senki, ezért odafordultam, és Amy meg Viki integetett nekem a járdáról. Azonnal megálltam, és odamentem, de Amy folyamatosan ugatott, mondanám, hogy majdnem széttépett, de ez nem igaz, csóválta a farkát és kereste az ellenséget, akitől majd megvéd. Egyeztettük, hogy Vikinek is kell vásárolni, és felajánlottam, hogy megveszem neki a dolgokat. De amikor a lista (krumpli, tojás, tejföl) odaért, hogy sonka, szalonna, kolbász, ezeket már nem mertem bevállalni, inkább felajánlottam, hogy vigyázok Amyre, amíg Viki vásárol. 

A pólóm meg pont illik az orosz vonalhoz...

Abban maradtunk, hogy én bringával hamarabb odaérek a bolthoz, bevásárolok, és addigra ők is odaérnek, és átveszem Amyt, amíg Viki is bevásárol. Kerestem jutifalatokat, hogy le tudjam majd kenyerezni Amyt, amíg el akar tőlem szabadulni, vagy széttépi a pórázt, vagy a többi embert meg kutyát.

Nagyon örült neki!

De pont, hogy nem kellett lekenyerezni, mert az egész idő alatt akkor volt a legizgatottabb, amikor elővettem ezt az izét, ami nagyon ízlett neki. A többi időben így viselkedett:

Annyi tanácsot kaptam, hogy a többi kutyát kerüljem el, tehát ha jönne valaki, akkor én távolodjak el innen. Jött is egy lány két kutyával, egy pici feketével és egy pici fehérrel, de szerintem ismerték Amyt, mert megálltak a bolt legtávolabbi sarkánál, a kosarak mögött, és ott várakoztak, amíg mi itt, a bejáratnál.

Megjött a gazdi!

Rengetegen mosolyogtak Amyre, majdnem mindenki. Én mindig nagyon morcos vagyok, ha túl közel jönnek kutyával, vagy ha a bringámhoz túl közel "parkolnak" kutyával, mert félek tőlük. De itt most azt tapasztaltam, hogy lehet mosolyogni is! Érdekes érzés volt kutyásnak lenni abban a pár percben. Főleg egy ilyen okos és jól nevelt kutyával, mint ő. Egyébként végig le nem vette a szemét a bejáratról, csak néha, ha szóltak hozzá mosolygós idegenek, akkor fordult arra, és szimatolt megállás nélkül a levegőbe, mint egy nyuszi. Hát tényleg nem ilyennek képzeltem ezt a helyzetet! Hanem olyannak, hogy két kézzel fogom a pórázt, és igyekszem visszatartani Amyt, hogy ne szökjön el, ne egyen meg kicsi fehér kutyákat (Viki szerint mér? hát lett volna belőle kicsi piros kutya! De összevarrom!), és ne marcangoljon szét mosolygós idegen embereket.