Kosárkázó

Mostanában a gyerekeimtől értesülök az igazán trendi dolgokról. Például Rebekától a restaurant day-ről. Ahová ők is beneveztek, Kosárkázót nyitottak. Annyira cukik voltak. Isteni volt a kaja, meg a körítése is nagyon menő volt. Ilyen szép volt  a bemutató vitrin, mint ahogy felső képen látjátok. Előre megsütötték a kis tésztakosarakat, előkészítették a színes töltelékeket, és akkor már csak pár perc kellett az összesütéshez, ha valaki kért valamelyiket.

Annyira jól csinálták. A Szárnyas ízvadász csinált a napról egy jó kis filmet is.

És akkor következzék a több oldalnyi recept. Persze blogbaugatós, szóval Rebeka írta.

Kosárka

Hozzávalók:

- finomliszt

- teljes kiőrlésű vagy rozsliszt

- vaj (a fele lehet margarin) + egy kevés a formák kikenéséhez (én nem használnék margarint, a szerk. megjegyzése)

- hideg víz

A vajat robotgépben összemorzsásítjuk a liszttel, majd gyúródeszkára borítjuk. Egy kevés vizet kanalazunk hozzá, és összegyúrjuk. Nem túl lágy, de jól nyújtható tésztát kell kapnunk. Ha repedezik, nem veszi föl az összes lisztet, adhatunk hozzá még néhány kanál vizet.

A kész tésztát legalább 20 percig hűtőben pihentetjük, de minél tovább, annál jobb.

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A tésztát lisztezett gyúródeszkára borítjuk és néhány milliméter vastagságúra nyújtjuk. Egy nagyobb pohárral, vagy pogácsaszaggatóval körlapokat vágunk a tésztából. Ilyenkor még érdemes a körlapokat még egy kicsit vékonyabbra nyújtani, bár ez ízlésfüggő. Mi a lehető legvékonyabb tésztakosárkára vágytunk.

Kivajazzuk egy muffinsütő formáit és ebbe fektetjük egyesével a körlapokat. A fodrozódó széleket szépen elegyengetjük. A kosárkákba sütőpapíron babot, lencsét teszünk, és súlyozva 12-15 percig sütjük őket. Ezután eltávolítjuk a súlyokat. Ha olyan krém kerül majd a kosárkákba, amit magába szívna, megkenjük tojássárgájával a tésztát. Végül még 5-6 percre visszatesszük őket a sütőbe, hogy szép aranybarna színt kapjanak.

Kihűtve elég strapabírók már, és jól fagyaszthatók.

Sütőtökös, kéksajtos, rozmaringos krém

Hozzávalók:

- 1,5 kg sütőtök

- só, bors

- vaj

- 20 dkg kékpenészes sajt

- 10 dkg durvára aprított dió

- 1 csokor friss rozmaring

A sütőtököt megmosom, nagyobb darabokra vágom, kikanalazom a magokat. A szeleteket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem és alaposan megpakolom vékonyra vágott fokhagymával, vajforgácsokkal, sózom, borsozom. A fűszerezett tököt betolom a sütőbe, és puhára sütöm.

A sült tökszeletek húsát egy keverőtálba kikanalazom, belemorzsolom a kéksajtot, a rozmaringot ízlés szerint, beleöntöm a diót, és ha kell, még sózom, borsozom.  A krémet kosárkákba kanalazom és 10 percre sütőbe teszem, hogy kicsit összemelegedjenek. Rozmaringággal díszítve tálalom.

 

Paradicsomos kápiakrém

Hozzávalók:

- 1,5 kg kápia paprika

- 2 kis paradicsomkonzerv

- só

- bors

A paprikákat megmosom, félbe vágom és eltávolítom a magokat. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem őket és a 200 fokos sütőbe tolom őket. Addig sütőm, amíg a paprikák húsa megpuhul és héjukon megjelennek az első fekete foltok.

A fekete voltokat eltávolítom, majd a sült paprikát héjastul robotgépbe pakolom, és krémesre turmixolom. A piros pépet lábasba kanalazom, hozzáadom a két paradicsomkonzerv tartalmát, sózom, borsozom, és összerottyantom. A kápiakrémet kosárkákba kanalazom és összemelegítem. Nagyon jól áll neki a pirított bacon, akár a krémbe is lehet keverni.

Fokhagymás spenótkrém

Hozzávalók:

- 1,5 kg megtisztított spenót

- 3 gerezd fokhagyma

- 3 evőkanál liszt

- 2 ek kókuszzsír

- 1,5 dl tej

- 40 dkg görög joghurt

- szerecsendió

- só

- bors

A spenótot megfonnyasztom, lecsöpögtetem és félreteszem. A fokhagymát apróra vágom és a felhevített kókuszzsíron 1-2 percig pirítom, közben némi szerecsendiót reszelek rá, hogy finom illatos legyen. Leveszem a tűzről, rákanalazom a lisztet és alaposan elkeverem. Ráöntöm a tejet, visszateszem a tűzre a lábast és folyamatosan kevergetem, amíg tejfölsűrűségű masszát kapok. Megint leveszem a tűzről az edényt és belekanalazom a görögjoghurtot, alaposan elkeverem, sózom, borsozom. Utána jöhet bele a spenót és turmixolom az egészet. A krémet kosárkákba kanalazom és 10 perc alatt összesütöm. Mi tojásvirágokkal (sült tojásból virág alakú kiszúróval formákat vágtunk) díszítettük, és nem volt panasz.

Kardamomos almakrém

Hozzávalók:

- reszelt alma

- barna cukor

- fahéj

- őrölt kardamom

Az almákat megmosom, lereszelem és egy nagy lábasba borítom. Megszórom egy jó adag cukorral, fahéjat és kardamomot hintek rá, és főzni kezdem. Kevergetve várom, hogy elfőjön a leve, aztán szépen összeturmixolom. Kosárkába kanalazom, összesütöm, és forró, karamellizált almakockákkal rakom meg.  A karamellizált almakockákhoz felkockázom az almát, megszórom fahéjjal és sok-sok cukorral, majd addig forralom, amíg elfő az alma leve és karamellizálódik a cukor.

Othellókrém

Hozzávalók:

- 0,5 kg Othelló szőlő

- folyékony édesítőszer

- 80 dkg görög joghurt

Kislyukú szűrőbe teszem a megmosott szőlőszemeket és kipasszírozom belük a levet. A maradék magra, héjra már nincs szükség. Az Othelló léhez hozzákeverem a joghurtot, és ízlés szerint édesítem. Tojással megkent kosárkákba kanalazom a krémet (mert sütés közben egyébként magába szívná a tészta a nedvességet), és 10 percig sütöm. Mentalevéllel díszítem. Az Othellókrém egyébként fagyasztóban hűtve sorbetként is kitűnően funkcionál.

Citromkrém

Hozzávalók:

- 3 citrom leve

- 40 dkg görög joghurt

- 2 dl habtejszín

- folyékony édesítőszer

Belekeverem a joghurtba a citromlevet, majd felverem a tejszínhabot és azt is beleforgatom. Ízlés szerint édesítem, hűtőbe dugom és kész is (: Hidegen forró kosárkába kanalazom, és megszórom morzsásra tört savanyúcukorral.

(Nekem ez ízlett a legjobban, be is teszek róla egy képet - a szerk. megjegyzése. És a tetejét a tört savanyúcukor egyszerűen zseniális.) 

Sütőtökös golyó - Blogbafőzés

Deménytől kölcsönözve a kifejezés. Szóval vendégposzt jön, megint Rebeka főzött, Rebeka írt, Rebeka fotózott, legalább ő, ha már az anyja nem teszi. Íme:

Az ősz nekem narancssárga és illatos, így a sütőtök mindig is hozzátartozott az évszakhoz kapcsolt asszociációimhoz. A viszonyunk egyetlen gyenge pontja az volt, hogy amióta az eszemet tudom, egy kanálnál többet nem tudtam legyűrni belőle (anyja lánya, a szerk, megjegyzése). Minden évben megpróbáltam, hátha most! És nem. Egészen eddig, ugyanis az elmúlt hetekben nemcsak megeszem, hanem a szervezetem úgy kiált érte, mintha az elmúlt 21 év hiányát igyekezne bepótolni.

Szóval az elmúlt hetekben volt kéksajtos-kakukkfüves sütőtök, mogyoróvajas sütőtök-krémleves, sütőtökös rizottó és jön a sütőtökös pite. És ha nem lenne elég, a héten az osztállyal is a sütőtökről tanulunk, vettünk is a piacon, megsütöttük és valamilyen édességet szerettünk volna készíteni belőle. Egyszerűt, hogy el tudják készíteni és finomat, hogy egy kis vitamint juttassunk a szervezetükbe. Így találtunk a sütőtökös golyóra, ami átment a teszten. Az is falta, aki egyébként utálja a sütőtököt (tényleg!). A nagy sikerre való tekintettel itthon is csináltam egy adagot és már csak 5 4 golyócska figyel a hűtőben. (:

Hozzávalók (kb. 15 kisebb golyóhoz):

-          1 kg sütőtök

-          40 dkg darált keksz (egészségesebb alternatíva: 40 dkg aprított zabpehely)

-          10 dkg durvára vágott dió

-          6 ek méz

-          1 ek juharszirup (opcionális, nekem most ő az aktuális szerelmem a sütőtök mellett)

-          2 kk fahéj

-          2 kk rum

-          20 dkg kókuszreszelék

A sütőtököt felszeleteljük, eltávolítjuk a magokat és puhára sütjük.

Kikanalazzuk a puha tökhúst, villával összetörjük és hozzáadjuk a darált kekszet, diót, mézet, juharszirupot, fahéjat és a rumot (esetleg a kókuszreszelék egy részét – a lakótársam kókuszimádó). Összegyúrjuk az egészet. Jól formázható masszát kell kapnunk. Ha túl nedves, mehet bele még egy kis darált keksz, ha száraznak tűnik, akkor méz.

Kis golyókat formázunk belőle, kókuszreszelékbe hempergetjük őket, majd egy jó hűvös rejtekhelyet keresünk, ahol nem talál rá más, hogy felfalja előlünk!!

 

Ez volt a gyerek, most pedig jövök megint én, egy kis napi cukival. Magas-Tátra. Voltunk kint pár napot, és még mindig annyira szép! Amikor évekig nem járok arra, el is felejtem, hogy ilyen gyönyörű. És iszonyat mákunk volt, végig ezerrel sütött a nap.
Itt laktunk, mi speciell a toronyszobában, mögöttünk a Nagyszalóki csúcs. Nem rossz, mi?

Ez meg a Vöröstorony-hágó, ahová tényleg nem kellett volna ilyen terepviszonyok között felmenni.

Ez meg a helyi fauna jeles képviselője, szuperértelmes a tekintete, nem?

Gluténmentes túrógombóc

Káposztaleves után tökéletes. Szerintem ez a gluténmentes változat még jobb is, mint a gluténes, nem tipikus, ahogy az imádott Szízöröm mondaná.

Hozzávalók:
1 kg túró
5 tojás
4 púpos evőkanál kukoricaliszt
4 evőkanál gluténmentes liszt
6 púpos evőkanál rizsdara
1-2 evőkanál barna cukor
vaníliapaszta
csipet só
dió és barna cukor
némi vaj

Összekeverem a tojást, a túrót, a háromféle liszt(féleség)et pici barna cukorral és vaníliával. Vizes kézzel gombócokat gyártok, sós vízben kifőzöm. Akkor teszem a vízbe, amikor az elkezd forrni, és miután újra felforrt, két-három perc és kész is. Kevés olvasztott vajra rászedem, megforgatom benne. Durvára darált, barna cukorral összekevert dióba forgatom. Mákkal is isteni lehet, de az nem volt itthon.

Napi cukinak meg egy evezős kép Kófickáról. Mert egyszer nyár is volt.

Mézes káposztasaláta

Káposztás napok vagynak. Imádom a jó káposztasalátát. A nagynéném istenit tud csinálni, azt a hagyományos, cukros-ecetes-köménymagos házi változatot. Nem tudom, mi a titka, az enyém sosem olyan jó. Irtó szép vékonyra fel tudja vágni a káposztareszelőjével, szerintem ez lehet a titka:) Szeretem az amerikai, majonézes-répás változatot is. Egyébként mind a kettő már valamilyen formátumban megjelent nálunk. Az Andié itt, ez a klasszikus, tőlem meg majonézes itt.
Kicsit összeházasítottam a kettőt, szuper lett, nagy adagokban kell újra és újra gyártanom.

Hozzávalók:
- 1 kis fej káposzta
- 1 sárgarépa
- kis darab póréhagyma
- 1 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál balzsamecet
- őrölt kömény
- só

Igyekszem nagyon vékony, nagyon hosszú csíkokra vágni a káposztát, vagy sikerül, vagy sem. Sajnos egyik konyhai robotgépem sem alkalmas erre, muszáj vagyok kézzel szabni. Káposztareszelőm persze nincs. De haladok a témában. A nagynéném egyébként úgy szokta csinálni, hogy káposzta felső, erre megfelelő rétegeiből lesz a saláta, és a maradék, szépen nem felszeletelhető, vastagabb eres részeit meg mindig lepirítja káposztás tésztához, ahhoz minden jó. Nálunk most káposztaleves lett a csúnyább részekből. Na, szóval egy nagy porcelán tálba beleszórom a káposztát, összekeverem a szálasra reszelt répával meg a vékonyan felkarikázott hagymával. A tetejére rakom a mézet, sót, egy evőkanálnyi finom ecetet., őrölt köményt. A teaforralóban vizet forralok olyan jó nyolcvan fokosra. Ráöntöm a káposztás-répás keverékre. Elkeverem, kóstolgatom, nem kell, hogy túl ecetes legyen. Azért jó így, mert ropogós marad a káposzta. Aztán vagy így hagyom, vagy leszűröm egy fél óra múlva, és összekeverem majonézzel, joghurttal.

Napi cukinak meg egy kis vadszőlő. Volt idő, amikor elöntötte a fél udvarunkat. Nagyon szép, de irtó agresszív, és másnak is kell a hely, szóval eléggé vissza lett kurtítva. Ilyenkor azért sajnálom, hogy csak kevés maradt már belőle.

Cukkinipizza - blogbaugatás, ahogy Demény, a köcsög mondaná

Nagyon bírom Deményt meg a stílusát, én sem tudom jobban megfogalmazni, hogy ezt most nem én írtam:)) Szóval Rebeka látja, hogy alig történik valami a blogon, ő viszont istenieket főz, és most elhatározta, hogy besegít. Főz, fotóz, fogalmaz. Fogadjátok fszeretettel:) Egyébként szerintem zseniális a kaja, nem csak fogyókúrázóknak (nekem ugye már minek), hanem gluténkerülőknek is. Télen is van cukkini, ugyan ritkásabban és drágábban, de most begyakoroljuk, jövő nyáron meg ezt esszük majd folyamatosan. Akkor lássuk:

"Azt hiszem, megtaláltam a nagy Őt a lakótársam, Annácska személyében. Na jó, ez nem coming out, csak a főzés területére értem J

Korábban is rengeteget „táplálkoztunk együtt mentálisan” még a pompomlányos időszakunkban, és az evés szeretete azóta sem lankadt bennünk. Kicsit már gyakorlottabban mozgunk a konyhában, ami sok lehetőséget nyitott meg előttünk J, és buzog bennünk a tanulni vágyás, így első közös projektként átlapoztunk egy Jamie Oliver és egy River Cottage szakácskönyvet, lelkesen jelölgettünk és megfogadtuk, hogy végigfőzzük a kiszemelt étkeket.

Elsőként viszont egy pinterestes receptet próbáltunk ki, ami már régóta izgatta a fantáziámat: a cukkíni pizzát.

De lesz még marokkói paradicsomos halragu, kéksajtos-rozmaringos sütőtök és camemberes-rozmaringos penne is.

Szóval a cukkini pizzában az a pláne, hogy a „pizza” alapja nem lisztből készül, hanem reszelt cukkíniből. Szóval a paradicsom és a nyúlós sajt élvezete megmarad, mégsem szalad be 2000 kalória a szánkon. Kedves dolog, nem?

Hozzávalók az alaphoz (1 nagy tepsi lesz belőle):

-          2 tojás

-          3 közepes méretű cukkíni

-          1 csésze reszelt sajt (mi trappistát használtunk, de lehet mozzarellával is készíteni)

-          ½ csésze reszelt parmezán

-          1 csésze teljes kiőrlésű liszt (elhagyható, én csak a ropogósság reményében kevertem vettem be a buliba) - (én ugye rizslisztet vagy valami ilyesmit használnék - a szerk. megjegyzése)

-          só

Lereszelem a cukkíniket, megszórom sóval és kicsit állni hagyom, amíg levet ereszt. Utána kicsavarom jó alaposan. (Én ezzel szenvedtem a legtöbbet, de az okosok azt mondják, érdemes tiszta konyharuhába csavarni az egész zöld pakkot és így kicsavarni a levet. Elegánsnak tűnik.)

Hozzákeverem a két tojást, a reszelt sajtokat és a lisztet és összegyúrom az egészet. Elég lágy, de semmiképp nem folyós „tésztát” kaptam eredményül.

Sütőpapírozott tepsire borítom az egész matériát és szépen kilapogatom, úgy 1-1,5 cm vastagságúra, majd betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe és aranybarnára sütöm.

Ezután jön a móka és kacagás része: megkenem fűszeres paradicsomszósszal és rápakolok mindent, ami jó. Mi itt sonkát, paradicsomkarikákat, bazsalikomot és sajtot tettünk a pizzánkra.

Visszatolom a sütőbe még egy kicsit, hogy a sajt is szépen megolvadjon a tetején és voilá!"

Napi cukinak meg egy kirakós játék. Na kinek van a legeslegszebb hasikája????

Káposztaleves

Minden erre predesztinált, egyrészt hegyekben állnak a cuki káposzták minden zöldségesnél, szóval eléggé rákattantam, másrészt épp kirándulni készülünk, és a káposztaleves többször hangzott el, mint a Tátra, azt hiszem, tulképp enni készülünk, csak sétálunk is mellé egy kicsit. Ma meg egyébként is levesre vágyom, jó melegre, mert még mindig cserépkályhaprojekt folyik, tehát no fűtés idelent, és fázom. Szerintem isteni lett a leves, és nem sok idő, nem sok pénz.

Hozzávalók:
- egy kis fej káposzta
- 2 szál sárgarépa
- némi zsiradék
- 1 nagy vöröshagyma
- 2-3 kisebb krumpli
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- 1 zöldpaprika
- pirospaprika, őrölt kömény, bors, só, babérlevél
- húsevőknek kolbász
- 1 evőkanál liszt a habaráshoz - nálam gluténmentes

Megpárolom a hagymát a zsiradékon, aztán rádobom a felkarikázott répát is, jól átpirítom (ez több perc, időnként megkeverve). Utána rádobom a paprikát összevágva, megszórom a pirospaprikával, és már öntöm is fel nem túl sok vízzel. Mehet rá a vágott káposzta. Annyi legyen rajta a víz, hogy jól ellepje, de nem kell túl sok. Fedő alatt főzöm jó 10-15 percet, közben fűszerezem. Hozzáteszem az apróra vágott krumplit, és öt perc múlva a felkarikázott kolbászt (merthogy nem kolbászlevest akarok, nem akarom sokáig főzni). Egyébként kolbásztalanul is isteni. Ha kell, adok még hozzá egy kis vizet, felforralom. Behabarom a vízzel elkevert liszttel, elzárom alatta a gázt, és megszórom a petrezselyem zöldjével. Szerintem kaporral még jobb lenne, de nálunk kaporstop van. Tudom, hogy le kéne róla szokni, de tejföllel eszem, mert annyira jól áll neki. Ez egy meglehetősen nagy adag, de nem érdemes három szál káposztával szerencsétlenkedni, egy hétig tuti eláll.

Napi cukinak meg őszi udvaron lekapott őszi ebek. Tündérbogár Kóficka, aki így tud nézni.

A hosszú orrú Zsuzsi meg ugye mindig mozgásban.

Padlizsános csirkeragu

Ez nyáron elég sokszor készült, kb. annyi idő, mint egy gyors lecsó, és isteni finom.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
2 fakanál zsír
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd

4 padlizsán
1-2 sárgarépa
1 kápia paprika

római kömény
2 zöld paprika
2 hatalmas paradicsom
 bazsalikom
só
bors

Abszolút szokásos elkészítés. Felkockázom a csirkemellet, feldarabolom a répát. Nem túl nagyra felkockázom a vöröshagymát is. Egy nagy serpenyőben vagy a vokban megcsinálom az alapot: a zsíron só nélkül megpirítom a vöröshagymát, utána rádobom a zúzott fokhagymát (mert ugye már van:)), fél percig sütöm együtt. Ekkor mehet bele a hús, jól átpirítom minden oldalról. Ráöntöm a répát is. Közben már hámozom a padlizsánokat (mert utálom a héját), és dobókocka méretűre vagdosom (ez a legtöbb idő), és szórom bele folyamatosan a serpenyőbe vagy vokba, sokkal izgalmasabb lesz a végeredmény, hogy ezerféle állagú lesz benne a padlizsán. Közben persze időnként keverek. Amikor már mindez benne van, adok hozzá bőven római köményt, belevagdalom a paprikákat is. Most már jöhet a só is meg némi bors. Egészen a vége felé teszem bele a felvágott paradicsomot és a bazsalikomot, és ekkor már csak annyi ideig sütöm, hogy kicsit megrogyjon a paradicsom, de semmi esetre se főjön szét. Barna rizzsel a legjobb.

Napi cukinak meg az én édes kicsi cicám. Örökölt anyukámtól egy szép régi konyhaasztalt a teraszra, most azon szokott napozni (ennyire beszőrösödik alatta kis pokróckája, kefélni nem is próbálom), a pokróc sokkal jobban tűri. Ugye milyen gyönyörű? Most szedett magára egy kis husikát, lassan szinte dundi lesz:)

Zöldséges muffin (gluténmentes)

Változatlanul azzal küzdök, hogy valami meleg ételnek kinéző ételt tegyek magunk elé legalább hetente kétszer. Mindig jóval később érek haza, mint szeretnék, és tényleg maximum fél órám van a kajával piszmogni, mindig van valami más kötelező feladat, most például a Csillától kapott kereskedelmi mennyiségű birsalma feldolgozása (birsalmasajt ,  melléktermékként birsszörp és birslekvár lesz belőle, több napos projekt mind). Ez is egy ilyen volt, és nemsokára jön egy másik is. Nekem nagyon ízlett, de szerintem a családnak is. Az előkészítése tényleg belefér a félórába a mosogatással együtt, aztán amíg sül, lehet lazítani. Nekem melegen ízlett a legjobban, de nyilván lehet melegíteni is. Ebből az adagból, ami majd mindjárt következik, lett 12 baconos muffin és egy kis tepsinyi csak sajtos vega, szóval bőven marad belőle másnapra is (a legendásan jó étvágyammal is csak kettőt bírtam legyűrni a kannibál változatból).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott zöldségkeverék (ez most zöldbabos-kukoricás-sárgarépás volt)
némi zsiradék
3 tojás
25 dkg tehéntúró
5 dkg juhtúró (csak ízesítésnek használtam)
kb. 3 dl joghurt
fél dl olívaolaj
4-5 evőkanál liszt (nálam kukorica- és gluténmentes liszt fele-fele arányban, de más is jó)
fél zacsi sütőpor
só
bors
12 szelet bacon
5-10 dkg kemény sajt
kicsi vaj

A fagyasztott zöldségeket beleöntöttem egy nagy lábasba, öntöttem alá pici olajat meg pici vizet, és felmelegítettem, főzni nem kell, mert ezek tulajdonképpen már roppanósra vannak párolva. Sóztam is.
Közben egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sütőporral, aztán mehetett bele a többi hozzávaló (a bacont és a sajtot kivéve). A muffinforma mélyedéseit kibéleltem a baconnal (alulra egy darabka), aztán az oldalát is). A kicsi tepsimet kikentem vajjal. Eddigre már kész volt a zöldség is, leszűrtem, és több kis adagban hozzákevertem a tésztához (csak hogy ne főjön meg rögtön a tojás). Olyan jó muffintészta-állagúnak kell lennie az egész cuccnak, jól adagolható kanállal, éppen csak nem folyik, de azért kifejezetten lágy massza. Teliraktam a mélyedéseket, a maradék meg ment a tepsibe. Ennek a tetejére még reszeltem sajtot is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem pirul, nem néztem az órát, de olyan 20 perc lehetett. Amikor forró, akkor még nagyon lágy, érdemes vele várni egy kicsit, ahogy hűl, egyre szilárdabb lesz, akkor már lehet szépen szeletelni, illetve egyben ki lehet emelni a mélyedésekből. Salátával egyszerűen isteni volt.
Este főzni azért is jó, mert nem lehet egy normális képet csinálni, legalábbis az én nulla felszerelésemmel. Mindenesetre ha művészi alkotásnak nem is, információnak elmegy.

 

Napi cukinak meg pár illegális melegedő. Kutya elvileg csak az előszobában tartózkodhat, alapvetően a kosárkájában. Nem is értem, hogy tudnak ennyire felszaporodni az ágyakban. Az én édes kicsi cicám persze ott alukálhat, ahol akar.

Tésai vacogás 1. Aki miatt nem lehet beágyazni:

Tésai vacogás 2. Nem én takartam be:) Ez egyébként a lenti kutyakanapé, de rendezettebben szokott kinézni, ha Kóficka épp nem furkálja be magát minden alá:)

Mascarponés körtés süti

Valahogy nem volt kedvem blogolni, meg nem volt kedvem fényképezni, de az is lehet, hogy ezentúl másként lesz. Ki tudja. Változatlanul az a helyzet, hogy nyáron nem sütök túl sokat, mert mértéktelen mennyiségben tolom magamba a gyümölcsöket (most épp őszibarack-függőségbe estem), és nehezen fér már belém a süti is. Egyébként meg elfelejtek fényképezni, vagy már este van, stb., stb., mindegy is. Ha meg sütök, akkor szinte mindig csak gyümölcsös kevert sütit, mert annyira finom, és mert annyira gyors. Ezt a körtéset merő véletlenségből lefényképeztem, így fel is teszem, hogy legyen már egy poszt ebben a negyedévben. Tésán mindig rengeteg körténk van, kőkemény, amikor leszedi az ember, aztán kb. két hét alatt besárgul és totál felpuhul, ha ekkor nem csinálok vele semmit, akkor a következő egy hétben már meg is romlik. A nagy részéből körtevelő lesz, elkopik a télen, bármilyen kására, joghurtba, tejberizshez, kevert sütibe. Most pont elkaptam az érés végét, és gyorsan sütöttem egy körtés sütit belőle. A kevert sütijeim úgy készülnek, hogy összekeverem mindazt, amit találok épp a hűtőben, nemigen mérek én semmit.

Akkor az útmutató (egy közepes tepsihez):
- 2-3 tojás, amennyihez épp kedvem van. Most kettőt használtam.
- kb. fél liter joghurt vagy kefír vagy aludttej (le szoktam önteni a savóját) vagy tejszín vagy zsíros tej vagy tejföl, a leggyakrabban ezek keveréke, tényleg minden maradék jól elfogy benne. Most joghurtot használtam meg egy fél  pohárka tejfölt.
- egyéb tejtermékek: bármi maradék a hűtőből, túró, rikotta, mascarpone, ilyesmi. Most 25 dkg mascarpone ment hozzá.
- zsiradék: kb. 5 dkg vaj olvasztva, de ha nagyon lusta vagyok, amióta nem használunk mikrót, elég macerás a melegítés, akkor egy löttyintésnyi étolaj, kb. fél dl. Most olaj ment.
- extra: ilyen-olyan gyümölcsvelő, híg lekvár, ha éppen kallódik valaki a hűtőben.Vagy kókusztej, főleg ha van bontva. Most olyan egy deci körtevelőt tettem hozzá, mert maradt a nagy befőzésből.

Próbálok valamelyest ügyelni az arányokra, hogy ne fröcsögjön a zsiradéktól, nem azért, mert hizlal, hanem azért, hogy nem áll jól a sütinek, elveszíti a könnyedségét. Szóval a mascarpone vagy tejföl, tejszín mellé épp csak egy pici olaj megy vagy akár ki is lehet hagyni. Ha csak joghurtot rakok bele, akkor nagyvonalúbban bánok a vajjal.

Mindezt összekeverem egy fakanállal, nem kell nagyon túlkeverni. Aztán beledobálom/szórom a száraz cuccokat, olyan sorrendben, ahogy eszembe jut.
- kell valami lisztféle, ehhez a mennyiséghez olyan 6-8-10 evőkanálnyi, attól függően, mennyire lágyan szeretjük a tésztát, meg persze, hogy milyen liszt. Mostanában ugye gluténmentesen sütök, tehát általában barna rizsliszt, kukoricaliszt és gluténmentes liszt keverékét használom. Van, amikor rizsdarát is teszek hozzá. Ha ennék glutént, akkor teljes kiőrlésű lisztet tennék bele, mondjuk alakort. Most olyan 6-8 evőkanálnyi gluténmentes keverék ment bele.
- kell valami édesítőszer, ki mit szeret. Mostanában barna cukrot teszek bele meg eritritet. Kicsit félek ugyan a nyers tojástól, de kóstolom közben, nem kell, hogy túl édes legyen.
- ízesítőszerek: vaníliát mindig teszek bele, mostanában pasztát, mert az van otthon. Van, amikor a zacskós Bourbont, meg van amikor kivonatot. Mindegy, csak igazi vanília legyen, ne vanilin, mert egész más az íze. Sokszor megy fahéj, ha illik a gyümölcshöz, a legtöbbször igen. Mehet bele valami jóféle likőr is, mandula- vagy narancs, konyak, rum. Ez alkoholmentes volt.
- puffasztószer: fél csomag sütőpor, ha lehet valami jobbféle. Sokszor elfelejtem, akkor is finom a tészta, csak értelemszerűen alacsonyabb lesz.
- extrák: hogy izgi legyen a tészta, mehet bele egy-egy marék kókuszreszelék, tört mandula vagy dió, csokicsepp, ilyesmik, de ez el is maradhat. Ebbe egy-egy marék mandulát és csokicseppet tettem.

Szóval fakanállal összekeverem a cuccokat. A piskótánál kicsit sűrűbb, jól önthető, jól terülő masszát kell kapni. Inkább hígabb legyen, mint túl sűrű, mert akkor fojtós lesz. Kivajazok egy közepes tepsit. Beleöntöm a tésztát. A tetejét alaposan kirakom gyümölccsel, nagyon-nagyon sokkal, attól lesz finom. És megszórom 1-2 evőkanál barna cukorral. Szilvánál, almánál még a tetejére is mehet egy kis fahéj. Kb. 100 fokos sütőbe tolom, így nem izgulok, hogy kibírja-e a meleget a porcelántepsi. Aztán már emelem is fel a hőfokot 180-ra. Látszik, hogy mikor kész, szépen barnul a széle. Érdemes tűvel, kötőtűvel próbálni, átsült-e. Olyan fél óra, kb.  Ha van türelmünk megvárni, hogy teljesen kihűljön, akkor általában szépen lehet szeletelni, melegen inkább kanalas. De úgyis isteni.

Ha te is körtés sütire vágysz, de nem pont erre, akkor eddig ezeket sütöttük:

Csokis körtetorta
Vaníliás-körtés papucs Beától
Nagyon körtés süti 
Bea boros körtetortája
Régebbi csokis körtetorta párban
Bea csokis körtetortája
Bea körtelepénye
Nyárbúcsúztató rikottás körtetorta



Mielőtt elkopna teljesen a nyár, kaptok napi cukinak pár repülő Zsuzsikát: