Kanelbullar - svéd kardamomos fahéjas csiga meg egy kis semla

Rebekánál voltam Stockholmban, és nagyon sok érdekeset láttam, ettem és szagoltam, nagy valószínűséggel sosem lesz időm megosztani veletek, de legalább a legfontosabbakat. Csak pár napot voltam, de igyekeztünk minden délután fikázni, ezért is jó lenne ott élni. Szerintem télen egyszerűen nincs ennél jobb, mint ücsörögni egy helyes cukrászdában egy jó nagy adag kávéval meg egy echte svéd sütivel. Nincs túl nagy választék egyébként sütifronton, de ez egyáltalán nem baj. Húshagyó kedd környékén, tehát februárban nagyon, minden tele van a semlával, és mindenki ezt eszi. Nem egy agyontolt cucc, egy finom, puha, kardamommal ízesített kelt zsemlécske, kettévágva, középre egy nagyon ütős mandulakrém pár pirított mandulával, azon meg jó sok tejszínhab, aztán vissza egy kis tésztakalap és porcukor. Az eredetit ugyan nem tudtam megkóstolni, de van vegán gluténmentes változat is, hát az valami isteni.

Ez a klasszikus, jól látszik, hogy van benne bőven kardamom. A gluténmentesnek kicsit muffinformája van, de nem baj.

Itt jól látszik a tészta, meg hogy a közepén ott van az az isteni mandulakrém. Fogalmam sincs, miből volt a tészta meg a hab, de egyáltalán nem fájt tőle a hasam. Majd egyszer, ha nagyon ráérek, és nagyon sovány leszek, felderítem a receptet, és megpróbálom utánozni, mert elképesztően finom.

De most igazából nem is erről akartam írni, hanem a kanelbullarról. Írtam, hogy kevés süti van általában, a semla mellett a kardamomos fahéjas csiga volt az állandó tag, illetve közeli rokonai. Aki nem semlát evett, az kardamomos csigát tolt. Rebeka barátja, Nicholas elképesztően jól süt, saját kovászt nevelget, és olyan kenyereket rittyent, amilyeneket én sosem tudtam. Pedig nem sütök én rosszul. Szóval megkértük, ha már ott vagyok, süssön már nekünk kanelbullart. És olyan rendes volt, hogy sütött. Kóstolni persze nem tudtam, de nagyon érdekes volt a készítése, és az illatokból ítélve egészen isteni lehetett. Szóval most egy echte svéd recept jön. Eléggé más, mint a mi kelt tésztáink, előre szólok.

Tehát először is a hozzávalók:
2,5 dl víz (vagy tej, de az eredeti receptben víz van)
575 g liszt (ennyi. igen)
100 g kristálycukor
100 g sózott vaj
12 g őrölt kardamom
7 g szárított élesztő
7,5 g só
fél tojás (igen)
1 evőkanál víz
A töltelékhez:
250 g vaj
15 g őrölt fahéj
160 g kristálycukor
80 g porcukor

A lekenéshez:
50 ml víz
40 g cukor
felvert tojás

Tehát a szokásos módon felfuttatjuk az élesztőt, és utána az összes hozzávalót belerakjuk egy nagy tálba, és összedagasztjuk, legalább tíz percig gyúrjuk. Szokatlanul kemény a tészta, ne ijedjetek meg tőle, jó nagy erő kell a gyúráshoz. Robotgép nem játszik, rögtön leégne tőle. Szóval gyúrjuk, gyúrjuk, gyúrjuk. Aztán ilyen lesz:

Becsomagoljuk, és berakjuk a hűtőbe pár órára, közben pihenünk egyet. Utána kivesszük, és épp hogy csak lisztezett felületen kinyújtjuk.

Összekeverjük a tölteléket: a puha vajat kikeverjük a fahéjjal, rákenjük a tésztára.

Megszórjuk a kétféle cukorral. Ne kérdezzétek, hogy miért kell kétféle.

Háromba hajtjuk.

Aztán megint kinyújtjuk, de most már kicsit más alakra.

A végét kicsit alá is hajthatjuk, ha úgy alakult.

Aztán valami alkalmas eszközzel felcsíkozzuk. A csíkokat felsodorjuk.

Az ujjunk köré csavarjuk, és vigyázunk, hogy a hosszirányú sodrás megmaradjon. Nem könnyű.

Végül a tészta végét áthajtjuk a tetején. Enélkül nincs kanelbullar.

Ismét hagyjuk kelni. Aztán 180 fokon megsütjük, sajnos az időre nem emlékszem, de viszonylag sokáig sül, nagyon vajas a tészta. Közben megfőzzük a cukormázat, és a forró sütit lekenjük vele, ettől lesz szép fényes. Meg szokták szórni jégcukorral is, de nekünk nem volt otthon.
Ilyen belülről, jó foszlósnak tűnik.

Ez meg az utolsó napról egy kis Stockholm. Nagyon szép város.

Ez meg az utolsó vacsora. Annyira jókat ettünk.

Napi cukinak meg az ünnepelt. Mert neki is volt szülinapja. Remélem, nem bánja. Ha igen, leveszem. Ilyen ügyesen elfújta.

Meg még egy kép, kicsit régebbről. Főleg Andinak. Hát ilyen cukik voltak. Most is azok, csak másként.

Kóficka 15

Ma 15 éves. Befogadott kutyus, körülbelül másfél éves volt, amikor összekötöttük az életünket. Tésai termés, ismertük kölyökkorától. Amikor nem a falut járta, méteres láncon tartották a kis nylonból összeeszkábált kutyaólja mellett. Tudjuk, hogy 2003 karácsonya előtt már kiskutyái voltak. Nem túl hosszú ideig. Amikor hozzánk került, lett néhány személyes cucca, például kapott tőlünk szülinapot is, március elsejét, túl sokat nem tévedhettünk. És ma 15. Cukibb, mint valaha. Teljesen süket, de ez legfeljebb nekem fáj, amikor esténként elemlámpával kutatok utána az icipici kertünkben, ha már régóta nem jött be. Sosem volt izgága, de ez még fokozódott. Irtó sokat és mélyen alszik, nagyon jól áll neki. Az étvágya fantasztikus. Diétázunk, de sok finomság is belefér ebbe az étrendbe, szóval valahogy kibírjuk. Még sokat tud sétálni, főleg akkor, ha akar. Nagyobb túrákra azért mindig hozza DT a hátizsákot is. Ma ünneplünk. Volt már egy korai ebéd, lesz uzsi és még vacsi is. Főleg párolt marha(lábszár) sok finom zöldséggel, meg egy kis konfitált disznó. Este, ha négylábra áll, hasisimi, összebújás. A képen a szülinapi ajándéka. Amint megkapta, fejest ugrott bele, és azóta ott horkol. Szerintem szuper ajándékot kapott, nagyon boldog vele. Receptet most nem kaptok. Csak napi cuki van. És majd egyszer jön ez meg az, már sok fotóm van, csak időm nincs.

Mákos kölespuding reggelire kókusztejjel, okoskodással

Már mutattam pár reggeli kását, itt a folytatás. Ez is pont annyira bonyolult, mint a kis társai. Most vettem először kölesdarát, és bele vagyok szeretve. Szeretem nagyon a kölest, de utálom mosogatni, aztán meg ott állni mellette, amíg fel nem forr, mert tuti kifut (mondjuk így is mindig kifut, mert pont akkor nézek félre, amikor nem kéne). A kölesdara pont úgy működik, mint a búzadara, csak sokkal gyorsabban fő meg. Sokszoros vízben főzöm meg, ha nem találom el az arányokat, akkor nyugodtan lehet utólag vizezni vagy még kölest adni hozzá. Sajnos nem lesz csomós, pedig imádtam a tejbegrízben a kis csomókat... Álltában nagyon sűrűsödik, érdemes erre is gondolni. Nálunk a kutyáknál is elég jól bejött, ha hirtelen kellett valami szénhidrát a vacsiba, tényleg pár perc alatt készen van.
Szóval ez úgy készült, hogy sok vízben megfőztem pár evőkanál kölesdarát pár evőkanál darált mákkal. Aztán kevertem hozzá egy-két evőkanál kókusztejet, cukorpótlót (eritrit és sztívia), kis fahéjat, mert imádom. A tetejére meg cukormentes őszibarack meg némi mogyoró. Mellé meg kávé.

Kókusztej.
Lidlben vagy Aldiban veszem akkor, amikor le van árazva, 400 ml egy doboz, 300 Ft környékén szoktam venni, ilyenkor veszek egy tálcával. A lidlis talán egy picit jobb, de az Aldiba gyakrabban járok. Mind a kettő szép sűrű. Spejzban szépen eláll. Amikor kell, akkor kinyitom, és használok belőle, a többit beletöltöm egy üvegbe, és a hűtőben tartom. Mivel alapvetően csak én eszem a családban, megpróbálok odafigyelni, és használni, mert viszonylag gyorsan romlik, kb. egy hetet bír ki így. Maximum. Ez 6 reggeli kása, egy süti, és a végét majdnem mindig ki kell dobnom, de még így is sokkal olcsóbb, mintha a kis dobozos méregdrágát venném. Lehet, hogy le kéne fagyasztani pici adagokban, de még nem próbáltam, nem tudom, mennyire tudnám menedzselni, hogy éppen hol van és mi, meg előre kivenni, hát, majd meglátom. Nem szeretek élelmiszert kiönteni.

Napi cukinak meg Kóficka. Március elsején lesz 15 éves. Több kilométert lehet még vele sétálni (tempótól függ, de az 5-6 szép lassan még megy). Persze sokszor beledugjuk a hátizsákba is, ha elfárad. Van egy régi Deuter zsák, ami pont jó méret.

Teljesen süket, de ez inkább bennünket zavar:) Volt több kisebb egészségügyi problémája mostanában, most csirkementes, erősen zöldséges fogyasztó diétán van, szépen karcsúsodik is, szép lassan. Van egy száraz köhögése, ami nem nagyon akar elmúlni, igazából okát nem találják (asszem, már minden irányban kivizsgálták ez ügyben is). Néhányszor leszedték már a fogköveit, de megint aktuálissá vált. Eléggé roncsiztam egy 15 éves kutya altatásától, de virgoncabban kaptam vissza, mint ahogy bevittem (köszi, Család utca). A fogkövekkel együtt jó sok foga is távozott, de ez nem ront a szépségén. Szóval az elmúlt két-három hónapban volt sok szurkálás, vérvétel, infúzió, egy altatás, röntgen, több ultrahang, már majdnem felmondott. Nem bírja a vegzálást. Remélem, a következő száz évben ennél sokkal szórakoztatóbb programjai lesznek. Illetve hát egy kozmetikus még muszáj, mert megint úgy néz ki, mint egy kis hajléktalan. De aztán háváj.

Csicsókás-sütőtökös serpenyős, füstölt kolbásszal

Hát ezt már több hónapja szeretném beírni, de mindig estére készült el, és sem fény, sem idő nem volt a lefényképezésére. Először véletlenül jött össze ez a három dolog egy serpenyőben, azóta meg direkt. Mert elképesztően finom, bármikor bármennyi jöhetne belőle, egyszerűen a rosszullétig tudom enni. Évek óta vergődöm a csicsókával. Ld. például itt. De most megtaláltam a tutit. Ráadásul villámgyors, jól melegíthető, egytál, annyira jó. Szerintem nincs ember, aki ezt ne enné meg nagy kedvvel, pedig  van benne ugye bőven a megosztó csicsókából és a sütőtökből, szerintem még a gyerekek is megennék.
Egyébként most, hogy belinkeltem a csicsókatócsnit (ami tényleg nagyon finom, de nincs az az isten, hogy én télen nekiálljak a házban olajban sütögetni), látom, hogy épp a konyhafelújítás első része van benne napi cukiként. Amit sosem folytattam, mint ahogy a konyha sem lett soha teljesen befejezve. Most megint konyhafelújítunk, haha. Tönkrement a tűzhelyem sütője, Gorenje nem olcsó, pár évig bírta, aztán szép sorban kipurcant minden a sütőjében, nem volt érdemes javíttatni már (két vagy három nagyjavítása volt mondjuk 10 év alatt). Sokat sütök, de azért nem éjjel-nappal, és két-három felnőttre, nem egy hadseregre. Egyébként nekem ebből az a tanulság, hogy nem érdemes drágát venni, mert úgyis tönkre fog menni záros határidőn belül. Most sokat gondolkodtunk, hogy vegyünk-e egyszerűen egy újat, és toljuk be a helyére, vagy bombázzunk szét mindent. Nyilván az első sokkal olcsóbb megoldás lett volna, mondjuk száz ezerért kaptam volna egy újat, és kalap-kabát. Naná, hogy nem ezt választottuk, és szerintem jól tettük. Tehát különválasztjuk a főzőlapot és a sütőt. A sütő maradt sokfunkciós villany, megvettem a legolcsóbb, viszont 5 év garanciás Bekot, ez 50 ezer forint volt leszállítva, bőszen használom is, egyelőre a pulton áll. Sokat gondolkodtam, hogy villany, indukciós vagy gáz legyen a főzőlap, végül a gáz mellett maradtam. Irtó szépet vettünk az Ikeában, majd mutatom, ez is 50 volt. És akkor most következik a konyha szétbombázása, ez is több részletben, sem időnk, sem pénzünk, sem energiánk.
A szép nagy, négyméteres fa konyhapultomba lesz beépítve a főzőlap, holnap jön a gázos, át kell rakni a gázcsövet, kell hozzá villanyt szerelni, csempézni, szóval mindenből egy pici, amire szinte lehetetlen mestert találni. A sütő pedig felkerül szemmagaságba, most is úgy használom (ideiglenesen a pulton áll), és isteni, nem is tudom, hogy tudtam eddig elviselni, hogy lent van a földön. Nem a lehajlásra vagyok lusta, csak egyszerűen sokkal átláthatóbb, takaríthatóbb, stb., stb. Ehhez szét kell szedni a mosogatót és környékét, itt is lesz némi víz- és villanyszerelés, és sok-sok kiadás. Majd ha lesz kedvem, akkor posztolgatok róla. Meg hát nyilván kell egy meszelés is a sok falbizergálás miatt.

Na, akkor visszatérek a csicsókára.
Hozzávalók:
2 vöröshagyma
olívaolaj vagy/és zsír vagy/és pici füstölt szalonna
1 kg csicsóka
kb. ugyanennyi nyers sütőtök
1 hosszú szál füstölt parasztkolbász
fűszerek: só, bors, kakukkfű, kömény, fokhagymapor, valami kis csípős, füstölt pirospaprika

Ha szalonnázok, akkor kipirítom a wokban. A csicsóka nem olyan, mint a krumpli, nem szívja fel a zsírt (és a tök sem), szóval nem szabad sok zsírt vagy szalonnát használni, mert undorító lesz. Ha szalonna, akkor 2-3 dkg, ha zsír, akkor egy csapott evőkanál. És olajból is ennyi, mármint olívából. A felvágott hagymát (nem kell nagyon apróra) üvegesre párolom rajta, hozzáadom a megpucolt, apró kockára vágott csicsókát. Viszonylag sűrűn keverem. Közben megpucolom a tököt, és kockára vágom. Az a cél, hogy a csicsóka kicsit túlfőjön, és krémes legyen, a tök pedig roppanós. Tehát akkor dobálom bele a tököt, amikor olyan félidős a cukkini. Közben vigyázok, hogy ne égjen le, valamikor sózom, és ha kell, kis vizet is öntök alá. Fűszerezem is a fentiekkel. Amikor már majdnem kész, akkor megy bele a felvágott, héjatlanított kolbász. Jól összerotyogtatom, és készen is van. A csicsókának van egy füstös alapíze, ami zseniális az édes tökkel, a kis csípősséggel meg a füstölt kolbásszal. Tényleg nem lehet abbahagyni. Szerintem savikápival a legjobb.

Napi cukinak meg betegeskedő Zsuzsika. Emlődaganat, egy műtéten túl vagyunk, két hónap múlva még egy. Utána meg még sok boldog, vidám év, hiszen 12 évesen még előttünk az élet. De most lábadozunk, és természetesen meglehetősen cukik vagyunk. Ámbár elég kiborítók is (sokszor juttatott a totális hisztériáig az elmúlt napokban-hetekben). Holnapután varratszedés.

Lencsefasírt (gluténmentes, tejmentes)

Minden szilveszterkor lencsét eszünk, illetve újévkor, hogy ilyen jó gazdagok legyünk, mint tavaly voltunk. Éveken keresztül lencsefőzelékkel kínoztam a családot, marha finom volt, mindenki szerette, de senki nem ette. Tavaly lencsesalátát csináltam, ez már nagy ütemben fogyott, szóval az idén is ezt csináltam, persze nem fényképeztem le. Mondjuk semmi extra, megy bele minden, ami arra jár. Először is megfőztem 50 dkg lencsét, tudom, hogy ez nagyon sok, de minek főzzem háromszor, gondoltam, csak jó lesz valamire a maradék. A főzővízhez raktam egy megpucolt, de egyben hagyott vöröshagymát, pár babérlevelet, borsot, sót, egy jó darabka füstölt tarját. Tehettem volna citromhéjat is, ha el nem felejtem. Iszonyú mennyiség lett. A feléből lett a saláta, ment hozzá virsli karikázva, előre lesózott, átmosott lila hagyma, reszelt citromhéj, felkarikázott főtt tojás, majonéz.
A másik feléből meg most lett ez a lencsefasírt, és nekem nagyon bejön. Egy nagy tálba beleöntöttem (simán elállt pár napig a hűtőszekrényben a főtt lencse), adtam hozzá egy összevágott vöröshagymát, és mindenféle fűszert: fokhagymaport, füstölt pirospaprikát, jó sok köményt, borsot, sót, egy kis csípős paprikát. Ment hozzá még egy tojás, és hogy együtt is maradjon, 2-3 evőkanálnyi útifűmaghéj. Botmixerrel tessék-lássék átnyomtam, hogy azért maradjanak benne egész szemek is. Vizes kézzel kis placsnikat csináltam belőle (nem volt elég szilárd a massza, kicsit aggódtam is, hogy vajon egyben fog-e maradni), és olívaolajjal lekent papírra raktam. Amikor kész volt, akkor felülről is meglocsoltam olívaolajjal, aztán 200 fok és sütő. Viszonylag sokáig sült, de jó ropogós lett alul-felül. Zöld salátával valami isteni.

Napi cukinak meg dagi cicánk, aki fantasztikusan tud helyezkedni. Az egyik napsütötte délután például az egyik szobanövényünk közepébe feküdt szundikálni. Hiányzik már neki a nyár (akkor a levendulabokor közepén szokott sziesztázni).

Karácsony 2018

Az idén tök lazára vettük a karácsonyt, és ez nagyon jó volt. A nagy családban kijelentettük, hogy nem ajándékozunk. Minden évben vesszőfutottunk, hogy mit is vegyünk a szeretteinknek, akiknek szerencsére mindenük megvan, amire szükségük van. És időmilliomosok sem vagyunk, hogy saját kezűleg készítsünk ajándékokat, illetve próbálkoztunk ezzel is, de mivel nem vagyunk előrelátóak, tényleg nem hiányzott az ünnepek előtti kétségbeesett kreatívkodás. Szóval nagycsaládban csak a 18 éven aluli népesség (jelenleg egy cuki fiúgyermek) kap ajándékot, és játékot venni merő szórakozás. A nagyok semmit. Illetve mi azért kaptunk sok-sok csokit, jövőre majd mindenkit megkérünk, hogy ezt is csökkentse. A kis családban pedig azt mondtuk, hogy mindenki kétezer forintért vehet a másiknak ajándékot, tehát mindenki hatezerből megúszta az ünnepeket. Csak azért, hogy nem könnyű az átállás, és valamit bontogassunk. És ez is jó volt. Nem tudom szavakba önteni, hogy mindez mekkora könnyebbség volt.
Nagyon erősen visszafogtam a konyhát is. Egyrészt jóval kevesebb sütit sütöttem, mint szoktam, és lám, nem dőlt össze semmi, jövőre pedig még ennél is kevesebbet fogok. Mondhatni szinte semmit. Az idén volt kétféle zserbó (gluténes és gluténmentes), egy kis adag mákos bejgli, egy jó nagy tepsi flódni, meg elég kevés aprósüti. És még ezekből is mindig van a fagyasztóban, és csak pakolgatjuk, pakolgatjuk, jövőre tényleg maximum egy adag bejgli DT-nek. Ja, volt gluténmentes mézeskalács is, de az pillanatok alatt köddé vált, nem kellett pakolgatni sehová:)
Rendes ételekben is szinte normálisan viselkedtem. A 24-i menün el sem igen gondolkodtunk, négyen voltunk, és mindenki csak egy kis békességre és nyugira vágyott. És nem akartuk nagyon teleenni magunkat, mármint a rosszullétig. Szóval volt valami leves, de egyszerűen nem bírok visszaemlékezni, hogy mi volt:) Nyilván valami zöldség. Utána kakukkfüves-citromos pisztráng sült édeskrumplival és rengeteg zöld salátával. A desszertet Rebeka csinálta, isteni volt,gluténmentes sütőtökös-diós kenyér mézes ricottával (már akinek). Ez is szuper volt.
Másnap volt inkább az érdekes, nálunk volt az ajándékozás helyett bevezetett nagy családi buli, talán 11-en voltunk, ha jól számolok. Nyilván ennyi embernek jóval több kaját készít az ember, mert nem lehet kiszámolni, ki mit eszik, és az annyira gáz, ha valakinek valami nem jut. De ez is olyan jól sikerült, hogy két nappal utána már minden maradék elfogyott. Hurrá! Tehát volt kétféle leves, egy fúziós halleves volt az egyik. Rebeka hozott magával egy belga-svéd francia hallevest, aztán a karácsonyfa-vásárlásnál kaptunk egy másikat, és ezek lettek összemixelve. Rebeka főzte, én csak a nagy vonalakat tudom. Tehát készült egy jó sűrű halalaplé, többféle hal elejéből, végéből, ezt DT átpasszírozta. Utána ebben lettek mindenféle zöldségek megfőzve, egy része átturmixolva, talán, szóval egy jó sűrű, irtó finom lé volt, végül meglehetősen sok haltej és ikra ment belé, annyi, hogy halfilé már nem is fért bele. Nagyon-nagyon finom volt. Csináltam még mellé egy sütőtökkrémlevest, ha valaki nem szeretné a halat. A főfogás többféle husi és köret volt: Gyöngyi sógornőm hozott egy fantasztikusan ízes és porhanyós szarvassültet, mellé borlekvárt, isteni volt együtt. Mi sütöttünk pisztrángot (nem unjuk), gesztenyés-aszalt szilvás pulykamellet, meg előző éjszaka konfitáltunk két kiló csontozott csülköt a cserépkályhában. És persze voltak mindenféle köretek (sült cékla, édeskrumpli, százféle egyéb krumpli), saláták. Desszert pedig - a már meglévő és a kedves vendégeinek által hozott sütik mellett - kétféle torta volt, egy nutellás-mascarponés, hát ez tényleg isteni lehet, gyakorlatilag elfogyott aznap. A másik meg egy szinte kalóriamentes erdei szedres joghurttorta volt (mert valaki mindig diétázik). Természetesen mind a kettő gluténmentes volt, mondjuk tortában nem nagy fakszni, elég mindegy, hogy milyen lisztből sül a piskóta.
És nem volt töltött káposzta, mert hiába szeretjük, soha nem fér belénk, és csak rakosgatom. Majd egyszer csinálok, ha nem lesz más. Meg sok más sem volt, és nem is hiányzott. Hát, asszem ennyi.

Napi cukinak meg a két eb. Kófic és Zsuzsi hulla fáradtak voltak a sok szokatlan napirendi ponttól. Kis kosárkájukban próbáltak kipihenni minket.

Tésai reggeli

Tésára mindig úgy érkezünk, mint a sátoros cigányok, százezer csomaggal, köztük rengeteg kajával. Bolt nincs a faluban, a legközelebbi lehetőség valamelyik 8 km-re lévő szomszéd falu, iszonyat rossz úton, kocsival 20 perc, biciklivel 30. Egyikben sincs eszeveszett nagy kínálat, sokkal jobban járunk, ha visszük magunkkal, amit enni akarunk. Na ezért cuccolunk annyit. De mindig túlzásokba esünk. Mindenesetre a nagy pakolásban általában valami nagyon fontosat és pótolhatatlant otthon hagyok. Most például az otthon gondosan megfőzött és megcsinált kölesemet és hummuszomat. Ha így kell írni. Meglehetősen hisztis voltam miatta. Egy nap sírás után a vámosmikolai boltban vettünk kukoricadarát (ez volt a rizs mellett az egyetlen gluténmentes opció), és így lehetőségem nyílt újra felfedezni. Hogy milyen finom, és milyen gyorsan elkészül. Minden nap azért nem szeretném kukoricával tömni magamat, de néha azért beleférhet. Szóval ez volt az egyik lehetőség, sok-sok gumibarack összevágva, rá a vízben megfőzött, aztán fahéjjal és kis kókusztejjel ízesített kukoricakása, erdei szederrel meg mandulával.

Egy másik. Reggel ugye mindig tudtam fényképezni. Gumibarack, rizs, szilva, mandula és kesu. A rizs vízben szétfőzve, utána ebbe is kis kókusztej (mondjuk egy evőkanálnyi) és fahéj. A tetején a Joli szilvájából főzött szilvakrém van, mert az volt kéznél.

Talán ez volt a legjobb. Az alja ugyanaz (barack és rizs), a tetején olívaolajon sütött alma. Nagy serpenyőben nem zsúfolva kell sütni, pár perc, és szépen karamellizálódik és megpirul az alma, tényleg isteni.

DT ragaszkodott hozzá, hogy az ő reggelijeit is lefényképezzem:) Ő más stílusban adja elő:) A tálban paprikás disznófejhús van (mondtam már, hogy közös koszton vagyunk az ebekkel, ámbár az övékből kihagytam a fokhagymát és a pirospaprikát). Az alsó képen az egyik a nagymarosi piacon kapható frenetikus kecskesajt, a másik DT saját zsályás-fokhagymás sajtja, ezt rendszeresen gyártja magának. Az üvegben a párolt disznó van (közös koszt).

Napi cukinak meg megint eb. Kóficka kicsit gömbölyűbb lett, de minden gramm jól áll neki. Ez annyira nem előnyös kép, de olyan cuki. Kis töltött zokni. Zsuzsi valahogy mindig beszivárog az ágyunkba. Pici fejét, remélem, nem nyomja a párna.

Tésai menü 2.

Két hétig voltunk lent, cukkinit ettünk cukkinivel. És nem untuk meg. A cukkini a legcukibb konyhakerti cucc, nő, mint a bolondgomba, és ontja a terméseit. DT tököt és két-háromféle cukkinit palántázott, jó későn, kiültette a hideg tésai kertbe, és amikor leérkeztünk, tele volt különböző méretű és formájú tökfélékkel, főleg a gömbcukkini teljesít nagyon jól. Hamarabb kellett volna leszedni, de már ekkorák voltak, amikor leértünk:

Ezt gyorsan leszedtük, a többit meg folyamatosan szüreteltük. Minden nap meglátogattuk őket, és biztatgattuk, nőjenek. Amikor eljöttünk, irtó sok icipici volt, remélem, most hétvégére szépen kigömbölyödtek, és megint ehetünk cukkinit cukkinivel. Párat le is fényképeztem nektek.

Volt például sörmentes (és gluténmentes) sörtésztában sült tök bazsalikomos paradicsomsalátával. Van otthon egy görög bazsalikomunk, ő is jött velünk nyaralni:

Imádjuk. Sokkal jobb, mint a többi, mert ez a kis bokor egész nyáron kiszolgál bennünket, irtó intenzív az íze, nem kell sok belőle. Picike és kompakt. A gluténmentes sörtészta pont úgy készül, mint a másik, csak nincs benne sör, és gluténmentes a benne lévő liszt. Szóval egy sűrű palacsintatészta barna rizslisztből, köleslisztből, tápiókakeményítőből, tojással és vízzel. Meg egy csipet sütőporral. Azt hiszem, volt  benne egy kis kukoricaliszt is, a ropogósság végett:) Ha lett volna lent csicseriborsólisztem, akkor még a tojást is ki lehetett volna hagyni. A cukkinit/vagy tököt feldarabolom, legalább fél órára besózom. Utána, ha nem felejtem el, jól átmosom, leszárítom. Aztán mártom és sütöm. A salátához felvágok pár hagymát, azt is besózom, és azt is hagyom állni, így elég szépen megszelídül. Aztán kimosom belőle a sót. Egy nagy tálba zúdítom a feldarabolt paradicsommal. Olívaolaj, citromlé vagy balzsamecet, bors. És persze sok bazsalikom. Isteni, főleg így együtt. Azért az olajban sütés miatt két hétben egyszer pont elég volt, nem vágytunk megismételni még egyszer. (Sütő nincs lent, szóval olyan opció nem volt.)

Aztán volt fokhagymás cukkiniragu falafellel, ezt is nagyon jó volt. A fokhagymás cukkiniragu bármikor bármilyen mennyiségben jöhet, egy hagymás-sok fokhagymás alapra megy rá a feldarabolt cukkini, és úgy ízesítem, ahogy kedvem van. Bazsalikom, oregánó, kapor, kömény, római kömény, paprika, pici paradicsom, mindenféleképpen isteni. A falafel is nagyon jó volt, semmi extra, beáztatott, ledarált csicseri ízesítve.

Volt persze kapros tökfőzelék is, imádjuk. Ez is egy hagymás-fokhagymás alappal indul, rá a reszelt tök, pici balzsamecet, só, aztán a végefelé sok-sok kapor, és a legvégén behabarom rizsliszttel. Egyszer szalonnás tojással ettük, másnap meg párolt disznóval (Zsuzsika csirkementes diétán van, így aztán közös koszton vagyunk időnként).
Volt még legalább kétszer serpenyős cukkiniragu (lásd fent) édeskrumplival, azt is nagyon szeretjük. Meg egy nagy adag kapros tökleves, hát szinte mint a főzelék, csak ecet nélkül. Tuti volt cukkinis tészta is, ez is zöldséges, kicsit túlfűszerezett cukkiniragu, főtt tésztával összekeverve (talán ez volt a legfinomabb vacsink, talán). Mindig későn reggeliztünk (majd lesz egy reggelis poszt is), délután max. valami nasi, szóval mire megfőtt a vacsi, mindig sötét lett, csak akkor tudtam fényképezni, ha maradt másnapra, irtó vacak képeket csinál a telefonom, ha nincs neki elég fény.
Kétszer is voltunk gombászni, először két-három incuri rókagomba volt a zsákmány, másodjára már sikerült összekaparni egy evésre valót:

Ez is egyszerűen lepirítottuk, ilyen szép, friss gombát nem kell túlragozni. És puliszka volt mellé, hát, ez sem volt rossz.

Csináltam még egy reggelire való tojásos cukkinikrémet is, ezt is sok kaporral, ez is isteni volt. 

Sajnos haza kellett jönni, pedig volt még cukkini is, meg ötletünk is lett volna, hogyan együk meg.

Napi cukinak meg természetesen ebek. Mielőtt lementünk volna, takarítottunk és pakoltunk. Itt épp ki lettek telepítve a benti kosarukból. Annyira édesek, hogy valahogy mindig párban csinálnak mindent. Mi lesz itt?