Zserbógombóc

Zserbót akartam sütni húsvétra, csak hogy gyakoroljam és idén karácsonyra sokkal jobban sikerüljön mint a tavalyi. Aztán végül tényleg zserbót csináltam, csak kicsit másfajtát...
Történt ugyanis, hogy anyukám megmutatta legújabb szerzeményét, a Vidék Íze magazin - aminek nagy rajongója - áprilisi számát, amiben 2 oldalnyi zserbó-variációkat láthattunk. Imi és Mazsi szinte egyszerre csaptak le a zserbógombócra, úgyhogy el volt döntve milyen sütivel készülök az ünnepre. Egyébként az újságban tényleg nagyon mutatós volt ez a süti, egyből gondoltam is rá, hogy nekem biztos nem sikerül úgy. Szerencsére nem így lett


Hozzávalók:
- 15 dkg aszalt sárgabarack
- 2-3 evőkanál rum
- 15 dkg pirított, darált dió
- 2 evőkanál baracklekvár
- 2-3 evőkanál darált keksz
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál porcukor
- 20 dkg étcsokoládé bevonó
- 2 evőkanál olaj
- 25 dkg leveles tészta

Én rögtön mindenből a dupláját vettem, ismerve a családomat.
Első lépés: fedarabolni az aszalt sárgabarackokat egészen kicsire. Ezt a feladatot Imi vállalta magára. Egy sütőtál aljára kiterítettem a darabkákat és meglocsoltam a rummal. 3-4 órát állt, ez alatt szépen magába szívta a rumot.

Átöntöttem egy keverőtálba, hozzáadtam a diót, a lekvárt, a darált kekszet, a vaníliás és a porcukrot. Megjegyezném, hogy a diót valószínűleg darálás előtt kellett volna megpirítani ami elmaradt, így pirítás nélküli dió került a sütibe.
Tehát az egészet összegyúrtam egy nagy adag masszává. Mivel nekem elég híg baracklekvárom van, kellett a 3 kanál - vagyis esetemben a 6 kanál - darált keksz, hogy ne legyen túl ragacsos a keverék.
Dió nagyságú gombócokat formáltam belőle - 37 db lett - és egy órára betettem a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Ezután a tortabevonó csokit kis kockákra tördeltem, hozzáadtam az olajat és vízgőz felett sűrűn kevergetve felolvasztottam.  A gombócokat egyesével a csokiba mártottam, megforgattam, majd villával kiemeltem egy sütőpapírral bélelet sütőlapra.
Gyanús volt nekem, hogy a 40 dkg csoki sok lesz, ezért megkockáztattam és először csak 30 dkg-t olvasztottam fel. Még az is sok lett, a 37 gombóchoz elég lett volna 20-25 dkg.

Miután a csoki megszilárdult a gombócokon, a szobahőmérsékleten felolvasztott mirelit leveles tésztát kettévágtam. Az egyik felét lisztezett gyúródeszkán nagyon vékony téglalappá nyújtottam és 16 nagyjából egyforma négyzetté vágtam. A leeső darabokat félretettem.
A négyzetek közepébe 1-1 csokis golyót helyeztem...

..... és a tészta csücskeit felhúztam a golyók tetejére és megcsavartam, kis batyukat formáztam belőlük.
A 16 batyut sütőpapírral bélelt tepsire emeltem, majd a leveles tészta másik felét is kinyújtottam és az egészet megismételtem. Így 32 golyó volt bebugyolálva. A tészta leeső részeit összegyúrtam, kinyújtottam és nagy nehezen kivágtam még 5 négyzetet belőle, amibe a maradék 5 golyót csomagoltam. Némelyiknek elég szűkös lett a ruhája. :)
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult (kb. 15 perc). Isteni volt, ahogy az olvadó csoki illata keveredett a dióéval.
Viszont amilyen szépen néz ki, annyival kevésbé győzte meg az íze a családomat, beleértve engem is. Egyedül Imin láttam, hogy nagyon ízlik neki. Nekem túl tömény volt, túl sok volt a dió benne és szerintem a többieknek is. Rossznak nem mondanám, de elég egy kis batyut megenni belőle és már jól is laktál. :)

Mivel ma Mónika-nap van, ezért tesókámnak minden szépet és jót kívánok névnapja alkalmából ezzel a kis képeslappal: