2011. június 17. - Bea és Peti esküvője avagy a nagy mézeskalács projekt

Van egy hatalmas nagy adósságom. Lassan két hete lesz, hogy barátaink; Bea és Peti összeházasodtak és én még egy sort sem írtam az eseményről. Pedig már többen is várják a beszámolót, beleértve őket is.

Tavaly négy esküvőről is tudósítottam, elkezdve ezzel egy "hagyományt". Nem teljesen gasztro-bejegyzések lettek, bár megemlítettem mindegyikben a menüsort. Inkább élménybeszámolónak mondanám és egy pici segítségnek az esküvőre készülők számára, hátha találnak benne olyan ötletet, amivel ők is tartalmasabbá, emlékezetesebbé tudják tenni a Nagy Napot.

Bevallom őszintén, tavaly volt egy ötödik esküvő is, amiről nem írtam. Kedves szomszédaink, Bea és Gábor (mennyi Bea van körülöttem! :) ) keltek egybe novemberben. A lagziba éppen csak beugrottunk más elfoglaltságunk lévén, valamint nagyon kevés kép készült róluk, ezért nem tudtam összehozni egy beszámolót.

Így most Petiék Nagy Napja lett az ötödik esküvő-bejegyzés. Ezt a világért sem mulasztanám el lejegyezni, annál is inkább, mivel a készülődésben is érintettek voltunk.

Történt ugyanis, hogy a menyasszony és a vőlegény megkérdezte tesómat, Mazsolinót, hogy megsütné-e a köszönőajándékokat, vagyis a mézeskalács szíveket..


... Mazsolino pedig az iránt érdeklődött, hogy segítenék-e neki ebben. Természetesen igent mondtunk és örömmel vállalkoztunk a feladatra. Mégpedig úgy, hogy nekem semmilyen tapasztalatom nem volt mézeskalács sütés és főleg nem az írókázás terén. Vagyis még soha életemben nem csináltam egyiket sem.

Elkezdtünk agyalni, hogy milyen receptet használjunk, ami kipróbált és egészen biztosan könnyű vele dolgozni és már első próbálkozásra is szépek lesznek, nem kell kidobni a kukába és újból sütni egy újabb adagot. Az időnk eléggé be volt határolva. Április végétől május végéig tudtunk dolgozni vele néhány napot, mert Mazsolinónak közben elkezdődött a vizsgaidőszaka, a június pedig már más programok miatt volt tele.


Igaz, hogy itt a blogon is szerepel már mézeskalács recept Csincsillától és Anditól is, nekünk mégis kereszttestvérünk Ági jutott eszünkbe, akinek tavaly volt az esküvője (és augusztusra várja első kisbabáját, nagyon izgulunk és szorítunk!!!). Gyerekkorunkban sokszor jártunk náluk karácsonykor és olyankor mindig gyönyörű mézeskalácsok lógtak a fájukról, ami természetesen házi készítésű volt és nagyon finom. Így hát megkérdeztük tőle a receptet, ami így szól:

"1 kg liszt szitálva

35 dkg méz langyosítva

10 dkg margarin olvasztva

35 dkg porcukor szitálva

3-4 egész tojás

2 teáskanál szódabikarbóna

2 teáskanál szegfűszeg

2 teáskanál fahéj

( ez utóbbik helyett lehet mézekalács fűszerkeveréket is beletenni)

sütés 180 fokon"

Valamint: egy éjszakát pihentetni hűtőben és sütés előtt többször átgyúrni.

Most már csak azt kellett kitalálnunk, hogy egy adag hány darab szívecskére lesz elég. A megbízásunk 60 darabra szólt. Egy csütörtökön nekiálltunk a tesómmal, összegyúrtuk. Meglepően könnyű volt dolgozni a tésztájával, elég hamar összeállt. Másnap apukám délelőtt kétszer átgyúrta, délután pedig Mazsolinóval kiszaggattuk és kisütöttük. Ha jól emlékszem 1 adagból 63 darab készült, úgyhogy nem kellett újabb adagot begyúrni! :) Az első akadályon túlvoltunk.

Ekkor jött egy újabb kérdés felénk: mi lenne, ha az ültetőkártyák is mézeskalácsból lennének? Mi meg rávágtuk: miért ne? Ekkor még nem tudtam, mire vállalkoztunk.

A szívecskék írókázásával ugyanis meggyűlt a bajunk, legalábbis én már alig vártam hogy túllegyünk rajta. Már nem emlékszem hány tojás fehérjét (talán kettőt) kevertem ki porcukorral habosra. Legalább húsz percig kevertem robotgéppel mire megfelelő állagúnak találtam. Vagyis nem volt nagyon sűrű és nem folyt. Egy-egy zacskót megtöltöttünk a keverékkel és ici-pici lyukat vágtunk a sarkára. Nekem annyira de annyira nehezen állt rá a kezem, hogy el nem tudom mondani. Kifejezetten csúnyának találtam az írást és a díszítést a mézeskalácsokon. Mazsolinóé sokkal szebbek lettek. Csalódott voltam nagyon mert sokkal szebbet akartam alkotni. Úgy voltam vele, hogy én biztos nem adnám a vendégeimnek ezeket és kicsit reménykedtem, hogy ha Bea meglátja a fotókat a szívekről, lemondja az ültetőkártyákat. :)


De nem így lett. Vagy udvariasságból vagy mert tényleg tetszett neki, azt mondta, aranyosak lettek. Így aztán egy újabb adag mézeskalács begyúrása után tesóm és anyukám megsütöttek kb. 80 db ültetőkártyát (63 db kellett, a többit tartalékba tettük el). Fogalmam sincs mi ütött belém, de magamra vállaltam a feliratozását cserébe Mazsolino és anyu szépen becsomagolták celofánba úgy ahogy szíveket is. Beával egyeztetve lila szalagok kerültek rájuk, mivel lila-fehér volt az egész esküvő alapszíne.


Becsomagolva egészen kellemes kinézetük lett, már nem tartottam olyan csúnyának. És időben elkészültünk velük. Az esküvő előtt három nappal, kosárba rendeztük és leszállítottuk Beának és Petinek és indulhattak Tatára, az esküvő helyszínére....


... ami az Öreg Tó Club Hotelben volt. Ahogy látható, tényleg minden lila-fehérre lett díszítve. Az asztalokon már ott várták a mézeskalácsok a vendégeket.


Mindenhol lufik, szalagok, rózsaszirmok és úszógyertyák. A szertartás és a vacsora helyszíne egyaránt az Öreg Tó Club Hotel volt. Petiék nem akartak egyházi szertartást, így megoldották, hogy a hotel étterem részének kertjében adja össze őket az anyakönyvvezető.


Nagyon nagy szerencséjük volt, hiszen gyönyörű, napsütéses napot fogtunk ki, így semmi nem gátolhatta meg, hogy egy hangulatos, de meghitt ceremónián vegyünk részt.

A vőlegény (középen) a tanúkkal és a szülőkkel várta a menyasszonyt...


... akit apukája kísért be a kertbe. Mi vendégek, kicsit hátrébb állva néztük végig a szertartást.


Érdemes egy pillantást vetni a csokorra: hosszú szárú bordós-lilás kálák, orchideával és szalagokkal körbefogva. Nekem nagyon tetszett.


A szertartás gyors volt, de ami a lényeg: egybehangzóan kimondták az igent. :) A szülők és Peti nagymamája is kaptak egy-egy csokrot az ifjú pártól, köszönetképpen.


A szépséges menyasszony mosolyog mint mindig.


A fotózáshoz lesétáltunk az Öreg-tó partjára. Sajnos a fényviszonyok nem tették lehetővé, hogy a tóparton fotózzunk, hiszen pont szembesütött a nap.


Így hát a tóval szemben, a fák között készült a családdal és a barátokkal a rengeteg fénykép.


Egy kis bohóckodás is belefért.


Szerintem Petinek ez lesz az egyik kedvenc fényképe. :)


Ezután kezdődhetett a vacsora és rögtön az első próbatétel: egy tányéron zsíros kenyeret és sót hozott a vőfély. Megkérte a Beát, hogy annyira sózza meg a kenyeret amennyire szereti férjét, ez után pedig Petit, hogy akkorát harapjon belőle amennyire szereti feleségét.

A képen nem igazán látszik, de Peti majdnem a felét eltüntette a kenyérnek és még egy hét múlva is emlegette, hogy sómérgezést kapott.


A saját mézeskalácsaim.


És akkor most pár szó a menüről. Újházi tyúkhúslevessel kezdtünk. De nem ám akármilyennel. Friss zöldségek voltak belefőzve, egyértelműen meg lehetett állapítani az ízéről, hogy nem mirelit. A húst sem sajnálták belőle, volt ereje a levesnek. Már majdnem megközelítette a házi húsleves ízét.

Egy tányéron külön hozták a levesben főtt húst, amihez paradicsomszószt és tormát kínáltak.


Négyünknek hoztak egy hatalmas tálat mindenfélével megpakolva. Fejenként egy rántott sajt, egy töltött csirkecomb, egy kolbászhússal töltött rántott karaj, egy dubarry szelet, néhány rántott gomba és rengeteg köret járt mindenkinek. Külön tálon vegyes savanyúságot adtak mellé. Ennek a tálnak a felét sem tudtuk elfogyasztani négyen.

Én dubarry szeletet ettem (karfiol helyett brokkolival volt töltve) és petrezselymes burgonyát. Annyira jóllaktam vele, hogy esélyem sem volt, hogy megkóstoljak mást.


Aztán jöttek a sütik. Édesek és sósak is, sajnos én csak az édes sütis tálat fényképeztem le. Természetesen nagy részük házi készítésű volt.


Vacsora után Peti és Bea keringőt táncoltak nyitótáncként. Hetek óta erre gyakoroltak, ami meg is látszott, hiszen nagyon szépen, összhangban táncoltak. Ez után bevonták a családot is majd a barátokat és kezdődhetett a buli.


Kicsit később megkértek minket, hogy vonuljunk ki az udvarra és aki akart, az meggyújthatott egy úszógyertyát, kívánhatott valami jót az ifjú párnak majd az udvar közepén lévő tó vizére engedhette gyertyáját.


Szegény Peti nem úszta meg, hogy bohócot csináljanak belőle. :) Egy barátja segítségével eljátszották vele azt amit Ági és Karesz esküvőjén már láthattunk: kisbabának öltöztették, megetették, megitatták, megmosták a fogát. Egészen jól viselte. :)


Fél 11 körül felszolgálták a menyasszonyi tortát. Három szintes volt: a legalsó puncs, a középső oroszkrém, a felső tiramisu ízű. Bea nagyon ügyesen átvette az irányítást a torta szeletelésekor, az ő keze került felülre, így egészen biztosan ő fogja hordani a nadrágot a házasságban. :)


Ahogy elfogyott a torta, mindenki indult, hogy ledolgozza magáról a felesleget a táncparketten. Ám eközben Peti kedves barátai elrabolták a menyasszonyt...vagyis a feleséget. Nem vitték messzire, egy közeli szórakozóhelyen meg is találta a vőlegény. De ahhoz, hogy visszakapja Beát, két feladatot kellett végrehajtania:

1. Elénekelni Oroszlán Szonja Tépj szét című számát. Peti baráti köre nagyon jól tudja, hogy ki nem állhatja ezt a zenét, menekül, ha csak az első ütemet meghallja belőle. Nem véletlenül kapta ezt a feladatot. :) És végigénekelte egy kareoke program segítségével! Pedig már az első refrén után abbahagyhatta volna. Nagyon büszke voltam rá. :)

2. Békaugrásban körbeugrálni a termen hangosan kiabálva, hogy "szeretem az anyósom". Ez sem esett nehezére. Az anyós nagy puszival és öleléssel jutalmazta és ráadásul, mivel teljesítette feladatait, visszakapta feleségét.


Az éjszaka folyamán meglepetésvendégek is tiszteletüket tették. Kifejezetten Petit szórakoztatni érkezett Moszkvából a Balettintézet néhány karcsú, csinos balerinája.... Vagyis a vállalkozó kedvű haverok, akik gyönyörű rózsaszín szoknyácskában, harisnyában, némelyek kitömött mellekkel kellették magukat.

Zergemozdulatokkal beszökelltek az étterembe, pörögtek-forogtak párat, majd eltáncolták a kán-kánt. Azt hiszem, rég nevettem már ennyit, mint rajtuk, de nemcsak én, mindenki jól szórakozott. :)


A menyasszonytáncot hagyományosan a vőféllyel kezdte Bea, majd szépen sorban megforgatták még néhányan. Ezután a pénzzel telt edényt felkapva kisiettek Petivel a teremből....


... hogy kis idő múlva mint "új asszony és új ember" térjenek vissza. A menyecskeruha nem a hagyományos piros volt (mivel tudtam, hogy nem az lesz, ezért mertem én abba öltözni), hanem természetesen lila, földig érő selyem.


Ismét egy tánccal készültek, méghozzá salsával ha jól emlékszem. Legalább olyan jól sikerült mint a keringőjük.


Utána mindenkinek szívesen megmutatták az alaplépéseket, mert a zenei összeállításban latin zenék következtek. Tesómnak nem sokat kellett mutogatni, neki ment anélkül is.

Még táncoltunk egy keveset, de mivel elég aktívra sikerült ez az esküvői buli, nem bírtuk már sokáig. 2 óra körül búcsút vettünk a társaságtól. Petiék a helyszínen intéztek nekünk szállást, amiért külön köszönet nekik, hiszen ez egy nagyon szép gesztus volt, abszolút nem tartozott volna a feladataik közé.


Tőlem csak dicsérő szavakat hallottak eddig és ezeket most itt is leírom. Mindenben profi munkát végeztek: a helyszín kiválasztása tökéletes volt (nekem nagy kedvencem Tata), tetszett hogy félig zárt-félig szabadtéri volt a buli, hiszen az étteremből ki lehetett sétálni a kertbe. A díszítést nagyon ízlésesnek találtam annak ellenére, hogy nem szeretem a lilát. Bea ruhái gyönyörűek voltak, a virágja - ahogy már említettem - különösen tetszett.

Az ételek nagyon ízlettek, bármit ettem, finom volt. Azt el is felejtettem említeni, hogy éjfélkor töltött káposzta került az asztalra, amiből én már egy falatot sem tudtam enni sajnos, viszont Imi igen és ő pozitívan nyilatkozott róla.

Mindenféle alkoholt lehetett inni: sört mindenki magának csapolhatott, bor és pálinka is volt bőven. A többit nem néztem meg alaposan, de úgy láttam, tequila, whisky, Bailey-s, Unicum, stb. is a vendégek rendelkezésére állt. Az üdítőitalok természetesen korlátlanul. Szóval ebből a szempontból is odafigyeltek mindeféle igényre.

Szerintem nem volt olyan vendég, akihez ne mentek volna oda legalább 10 percre, hogy beszélgessenek velük, vagy bevonják a táncba. Nem is értem, hogy tudtak 60 vendéggel ilyen mosolygósan törődni, miközben már alig álltak a lábukon a hónapok óta tartó szervezkedés miatt.

Ahogy a többi esküvőt, ezt is osztályozom egy 5-ös skálán. 4,75 pontot kapnak tőlem - szigorúan csakis az én véleményem - és kizárólag azért nem 5-öst, mert a zenével nem voltam tökéletesen elégedett. DJ-t hívtak, aki retrósra vette a figurát. Ezzel még nem lett volna baj, sőt! Nagyon sokan örültek neki. Csak sajnos néhány feldolgozott retró szám után leálltak az emberek a tánccal (később természetesen visszatértek). Úgy gondolom, hogy akkor ideje lett volna váltani, kitalálni, hogy mi az ami jobban megmozgatja a vendégsereget, jobban odafigyelni és nem csak egyszerűen betenni 10 számot a lejátszási listába és otthagyni az egész felszerelést. De ha ezt az észrevételemet, megjegyzésemet zárójelbe tesszük, akkor nekik ítélem az első 5 pontot az eddigi esküvők közül. :)

Nagyon örülünk, hogy ott lehettünk, köszönjük a meghívást és megtisztelő volt részt venni az előkészületekben.

SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNUNK KEDVES BEA ÉS PETI!

Elnézést kérek, ha valakit zavart volna a hosszú beszámoló, de a sok élményről volt mit írni. :)