Egyszerű banános csokifagyi

Nem mondok semmit erről a dögmelegről, ami már több, mint egy hete tart, és nem tudok kimozdulni tőle a lakásomból, csak legfeljebb éjszaka. Ezért nem is történik velem semmi, amiről mesélhetnék, de a bejegyzés végén mindenki el fogja ismerni, hogy muszáj volt írnom mégis valamit.

A meleg miatt nem járok kirándulni se gyalog, se bringával, eléggé lecsökkentettem a kimozdulások számát egyéb helyekre is, ezért most csak arról tudok beszámolni, hogy telt a vasárnapom. Szombat éjfélkor lefeküdtem, 2 órát vergődtem, nem tudtam elaludni nyitott ablaknál, mert dőlt be a forróság. Azt hittem, meggyulladok. Becsuktam az ablakokat, és beindítottam a légkondit, bár nem terveztem alatta aludni, eléggé félek tőle. 27 fokra állítottam, hogy ne hibernáljon, és így kb. két órát félálomban lebegtem a lehűtött szobában, de aztán inkább kikapcsoltam, és így tudtam fél 6-tól fél 9-ig viszonylag mélyen aludni. Akkor felkeltem, mert tesómnak megígértem, hogy elkísérem őt Soroksárra, de ahhoz fél 8-kor kellett volna kelnem, úgyhogy ez nem jött össze. Kávézgattam, híreket olvastam a forróságban, aztán visszafeküdtem abba a hűvös szobába, mert kóválygott a fejem, és aludtam negyed 2-ig. Ez se volt igazi alvás, csak olyan félálomban lebegés. Amikor felkeltem, gyorsan próbáltam valami értelmeset is csinálni, mostam egyet, meg hajat is mostam, hogy lehűljek, és aztán kuktában főztem egy vadast. Jó ötlet volt a kukta, mert így 10 perc alatt elkészült a kaja, elő- és utómunkálatokkal együtt kb. 20-25 perc volt, így aztán 4 körül ebédeltem. Ebéd után újból aludtam vagy 2 órát (álomkórban szenvedtem a forró éjszaka után), ez olyan 5 és 7 között volt, aztán 9-kor elindultam bringázni, mert már megőrültem magamtól. Elmentem a Margit hídig, aztán vissza a Margitszigeten keresztül, de érdekes módon ott se volt hűvös. Gondoltam, kimegyek Káposztásra a Farkas-erdőhöz, de Újpesten meggondoltam magam, és visszafordultam, mert 1.: fröcsizni akartam már, 2.: a farmersort nem volt a legkényelmesebb ebben a melegben.

Ti mit csináltatok vasárnap? Azt tudom, hogy tesóm medencézett Csömörön, Micike SUP-ozott a tengerben, Mazsi cicafuttatót pácolt, Viki dolgozott, Toma vízibiciklizett a Balatonon.

Na és akkor ennyi "érdekesség" után jöjjön a csokifagyi, amit ebben a melegben képtelenség volt fotózni. Megpróbálok majd vállalhatóbb képet csinálni róla, ha lesz még rá lehetőségem (mondjuk ha túlélem ezt a meleget, vagy ha lesz még fagyi amikor jobb lesz az időjárás). Frissítés: Sajnos nem tudok jobb képet csinálni, mert amikor elviselhetőbb lesz a hőmérséklet, én már itthon se vagyok!

És így készült: elővettem a fagyasztóból 2 db banánt (héja nélkül kell fagyasztani, ezt csak Tomának írom emlékeztetőül, bár ő nem olvassa, de hátha másnál is kérdéses ez a pont), belekarikáztam az aprítógépbe, tettem rá másfél evőkanál kakaóport, és összeturmixoltam. Ennyi banánból 3 ilyen pohárnyi adag lett.

Érdekes, banános csokifagyi íze van. A blogban vannak még ilyen banánalapú fagyik:

- Csincsilla fahéjas szilvafagyija
- meg az én eperfagyim is ott figyel.

Na de miért írtam ma ezt a sok fölösleges dolgot? Hát ezért a fotóért!

Rajongóknak mutatom közelebbről is a hasvillantást:

És ha már felvettük ezt a celebtempót, akkor a combokat is megmutatjuk természetesen:

Érzem, hogy mindenki körül felforrósodott a levegő a képek láttán, ideje, hogy csináljatok egy fagyit!

Eggs Beni helyett Eggs Andi

Félek, hogy túl nagyképű az átnevezés, de ez még nem az igazi Eggs Benedict, mert nem csináltam hozzá se angol muffint, se hollandi mártást, ezért nem nevezhetem Eggs Beninek. És az a helyzet, hogy angol muffint egyelőre nem is tervezek csinálni, de a hollandi mártás a következő alkalommal már menni fog szerintem. 

Erre a kajára is évek óta készülök, mint az angol reggelire. Nekem ez az egyszerre sok minden készüljön el című műsor nagyon stresszes. A buggyantott tojás meg, hát hogy is mondjam, az olyan hogy lélekben napokig kell rá edzenem. (Mármint arra, hogy elviseljem a kudarcot, ha jön.) Pedig Miss Marple mindig ezt eszi reggelire, szóval szeretnék majd belejönni. 

Arról is szól ez a bejegyzés, hogy a tapasztalataimat leírjam valahol, és ezekből a jegyzetekből tudjak legközelebb kiindulni. Mert egy ennyire bonyolult 😅 ételnél szükségem van mindenféle mankóra! 

Két receptből indultam ki. Az egyik Ács Bori Eggs Benije, innen a hollandi mártást fogom elkészíteni, és azt vettem át, hogy nem kell ragaszkodni az angol muffinhoz, mert pirított kovászos kenyéren vagy rozskenyéren még finomabb lesz. Ezt most kipróbáltam, és igaz is. És hát addig amíg ilyen gyönyörű kovászos kenyér jön ki a sütőmből, addig nem is kell angol muffinokkal bajlódnom (és rozskovásszal készült, mert azt szeretem a legjobban).

A másik receptet, amit a buggyantott tojáshoz használtam, Fűszeres Eszternél találtam. Ezt már többször kipróbáltam, és volt amikor sikerült, volt amikor nem. A leírás szerint vizet kell forralni egy nagyobb lábosban, egy nagy csipet sóval és egy evőkanálnyi ecettel. A lángot annyira vissza kell venni, hogy éppen csak gyöngyözzön. Óvatosan, egyenként bele kell engedni egy merőkanálból a felütött tojásokat, és nem kell formázgatni vagy örvényt csinálni. Amikor minden tojás benne van a vízben, el kell zárni a lángot és 6 percig hagyni a vízben a tojásokat. Ekkor tökéletes lesz.

Mai tapasztalatok:

• Elővettem a tojásokat egy kicsit, kb. fél órával hamarabb, hogy ne legyenek hűtőhidegek. Ezek nagyméretű tojások voltak.
• Nekem kerámialapos tűzhelyem van, nem gáz. Kábé 2,5 liter vizet forraltam a tojásoknak. Amikor felforrt a víz, visszavettem 4-esre a fokozatot, még forrt, de már nem olyan nagyon. úgyhogy 3-asra lejjebb vettem, ekkor gyöngyözött, ezt kevésnek ítéltem, úgyhogy visszatettem 4-esre, de ez meg sok volt. Ment vissza 3-asra.
• Amíg ezzel kísérleteztem, megpirítottam 3 szelet kovászos kenyeret. Még melegen megkentem majonézzel.
• A tojásokat egy kis tálkába egyenként felütöttem, és nagyon óvatosan beleengedtem a vízbe. Nagyon ijesztő volt, mert szétterült a fehérje, mint egy medúza, de aztán ezzel nem volt gond. Azt hittem, annyi neki.
• Amikor a harmadik tojás is belekerült a vízbe, lekapcsoltam a lapot, és még a lábost is levettem róla, hogy ne melegítse tovább a vizet.
• Beállítottam 5 percre a stoppert. Azért nem 6-ra, mert azt gondoltam, hogy sokat bénáztam a tojásokkal. A sonkákat közben elhelyeztem a majonézes pirítóson.
• Az első tojást 2 perc letelte után vettem ki, az volt az, amelyik kifolyt teljesen. A sültkrumpli-kiszedőt használtam, de erről nem tudott minden víz távozni. Valami más kell.
• A második tojást 3 perc letelte után vettem ki, ez elég jó volt.
• A harmadik tojást 4. és 5. perc között vettem ki. ez is jó volt, csak egy pici részen keményedett meg a sárgája, de az is jó volt még.
• Meg kell tudnom, hova kell kivenni a tojásokat, hogy ne vizezzem össze a kenyereimet. Mert most a kenyerek tetejére szedtem ki őket. Jó lenne úgy leszárítani, hogy ne tegyem őket tönkre.
• Ja igen, és olyan tányérra kell tenni a kenyereket, amiben vízszintesen maradnak, nem dőlnek befelé, hogy ne folyjon le róluk a tojás.

Összegezve: legjobb a tojások mellett állni, és amikor szemre jónak tűnnek, akkor kiszedni őket.

Nagyon-nagyon finom volt! Legközelebb úgy lesz, hogy kezdem a hollandi mártással, és a többi itt felsorolt lépésekkel folytatom. Az, hogy baconszalonnát is süssek, majd egy emelt szintű vizsgán lesz. most prosciutto-szerű nyers, füstölt, szeletelt sonkát használtam. Az ebédet egy nagy pohár - sok jégkockával lazított - frissen "facsart", jéghideg őszibaracklével zártam. 

Amúgy még ahhoz a gondolathoz is szoktatnom kell magam, hogy a 3 buggyantott tojás és a hollandi mártásban a 2 tojás sárgája, az összesen 5 tojás egy evésre. Hmm. 

A félelmeim ellenére azért választottam ezt a kaját ebédre, mert nem voltam képes többre. Nagyon meleg van, a lakásban most éjszaka 28,5 fok, de nappal se volt kevesebb. Az erkélyen 40 fok van este. Tudom, máshol több van. De most már kénytelen vagyok légkondizni, na nem egész nap, csak reggel meg este.

Amyvel és Vikivel várjuk az esőt. De nem látszik ennek a kánikulának a vége, nyaf. Amit én láttam jövő szerdáig, még melegebb is lesz. Ha legalább éjszakára lehűlne, jobban lehetne bírni, de itt semmi változás, csak a forróság dőlne be az ablakon, ha kinyitnám. Nagy szenvedésemben rendszeresen megnézem a stockholmi időjárást is. Ott most 18 fok van, és 23 lesz holnap a legmagasabb. Szeretnék oda születni legközelebb! (Ha muszáj valahova.)

Dalgona kávé

Itt egy újabb jó kis nyári jegeskávé-próbálkozásom, a dalgona kávé. Állítólag ez az új őrület, de én teljesen véletlenül találtam róla egy receptet a neten. Mindenhol azt írják, neszkávéból kell csinálni, de nekem ilyenem nincs, ezért rákerestem a neten, hátha találok olyan receptet, amiben rendes kávéból készítik, de nem találtam. Nem baj, én akkor is a cold brew kávémat használtam hozzá. Igaz, nem lett olyan kemény a hab, mint másoknak, de nekem így is tetszett.

(Erről az "új" őrületről azóta kiderítettem, hogy Koreából vagy Kínából indult, és a karanténidőszak alatt volt új őrület, nem most. Na, hát ennyire naprakész vagyok!)

Szerintem ez a kávé a kapucsínó párja, csak pont az ellentéte: itt nem a tejet kell habosítani, hanem a kávét, és nem melegen kell inni, hanem jéggel. Legalábbis én azzal ittam.

Hozzávalók, ahogy mindenhol megadják:

• 2 tk neszkávé
• 2 tk cukor
• 2 tk meleg víz

Hozzávalók nálam:

• 2 tk cold brew kávé
• 2 tk cukor
• 2 tk hideg víz

Ebből így nagyon kevés hab lett, úgyhogy kiegészítettem még kb. fél deci cold brew kávéval és 1 teáskanál cukorral. Kicsit sokalltam a cukrot, de nem mertem nagyon lecsökkenteni, hátha emiatt majd nem habosodik-krémesedik.

Az ikeás tejhabosítóval felhabosítottam a kávét egy pohárban addig, amíg kivilágosodott és krémes nem lett. Szerintem tök jól sikerült. 

Aztán egy szép pohárba hideg tejet öntöttem, tettem bele jégkockákat és a tetejére kanalaztam a kávéhabot. Borzasztóan édes volt! De fotózás után összekevertem őket, és úgy már fincsi lett.

Másnap kipróbáltam, hogy elektromos habverővel tudok-e keményebb habot verni, és sikerült, de ez meg nem lett annyira krémes, mint a tejhabosítós változat. Mutatom is:

Szóval olyannak kéne lenni, mint a tojásfehérjehab, és miután rákerül a tejre, akkor meg úgy kéne kinéznie, mint egy habcsók. További kísérletezés várható.

Ilyen egy igazi habcsók, aki miatt az egész bejegyzés született:

Én meg nehezen bírom a meleget, ami a múlt heti fincsi lehűlés után jött. Máris 27,9 fok van a lakásban, és még melegszik estig. Csincsilla mondta, hogy ne nyafogjak ezen, nála 30 fok van. Jó, de ő még nem tudja, hogy egy nyugdíjas embernek a szervezete mit bír elviselni. Majd megtudja! (Ráadásul itt a panelban éjszakára se hűl le egy idő után.)

Jegeskávé cold brew (hidegen áztatott) kávéból

Életem két legjobb kávéját Csincsillánál ittam, és igen, ez pontosan az, aminek látszik: szeretném meghívatni magam újabb kávékra. Egyszer Pomázon kaptam egy isteni kávét, egyszer meg Szentendrén. Nála úgy készül, hogy kézi darálóval frissen darálja a kávét, aztán valahány fokos vízzel leönti, és azzal az ikeás szerkezettel átszűri. Legutóbb, mikor Tomával voltunk árvácskás kutyasétáltatáson, akkor jegeskávét kaptunk, hát az valami isteni volt. Óriási jég volt benne, nyilván azért, hogy ne olvadjon gyorsan és ne hígítsa, csak hűtse a kávét. Én is direkt csináltam óriási jegeket az új kávékísérleteimhez. 

Amikor a hidegen áztatott teákat tanulmányoztam a neten, akkor akadtam rá egy cikkre, amiből kiderült, hogy ugyanezt kávéval is meg lehet csinálni. A cold brew kávé csak annyi, hogy durvára darált kávét 12-18 órán át kell áztatni, majd kávéfilteren keresztül leszűrni. Egy kávékoncentrátumot kapunk így, amit 1:1 arányban kell hígítani vízzel, én 1:1:1 arányban kávé-víz-tej keveréket készítettem. Cukorral édesítettem, de jó lesz már cukorszirupot főzni, mert hamarosan jönnek az alkoholmentes koktéljaim, és azokhoz is szirup kell. Ehhez is jobb lett volna, mert nem olvadt fel minden cukor.

Hozzávalók:

• 8,5 dkg durvára őrölt kávébab (3/4 bögre egész kávébab)
• 750 ml víz (3 bögre víz)

Még jó, hogy kaptam Micikétől olyan kávédarálót, ami nem égeti meg a kávészemeket, és állítható, hogy milyen finomságúra darálja a kávét. Terveztem betenni egy videót, de nem készült el, majd pótolom mindenképpen. Addig is, hogy el tudjátok képzelni, pont olyan, mint gyerekkoromban a boltokban az a nagy kávédaráló, csak ez kicsike. Fölül betöltöm a szemeskávét, megnyomom a gombot és alul kijön egy tartályba a darált kávé. És nincs megégve! És isteni daráltkávé-illat van!

Tehát megdaráltam a kávét, beletettem a 800 ml-es befőttesüvegembe, ráöntöttem a vizet és összekevertem. Hagytam 5 percig ülepedni és újra összekevertem. Ekkor érdekesen felhabzott. Már nagyon kívánatos itt is:

Lezártam, betettem hűtőbe. Másnap, amikor felébredtem, összeállítottam a szűrőszerkezetet: alulra került egy kancsó, rá a lekváros tölcsérem, aminek nagyobb a nyílása alul, mint az általános tölcsérnek (próbáltam azzal is, de eldugult az a kis lyuk egy idő után), majd a tölcsérbe ment a kávéfilter, abba pedig a kávé.

Amíg az első kávémat megittam reggel, addig ez szépen lecsöpögött. A második kávém már a cold brew kávéból készült jegeskávé volt. Ennyi kávékoncentrátumom lett:

A hűtőben 2 hétig is eláll, így bármikor lehet isteni jegeskávét készíteni. (Vagy valami mást, ami nemsokára következik...). Tényleg nagyon finom a cold brew kávé, de még mindig Csincsilla kávéja vezet.

Tesómnak meg lett egy látogatója egyik nap. Odarepült az erkélyen a petúniára, és azonnal aludni kezdett:

Egy jó darabig így maradt, ahogy a képen látható, aztán egyszerűen elment. Meg szokott jelenni máskor is, de még sosem csicsikált. Lehet, hogy bulizott éjszaka, és reggel nem kapott jegeskávét. Én kicsit aggódtam, hogy hátha zokog, mert mondjuk kirúgták a munkahelyéről, de tesóm biztos benne, hogy alszik. Nagyon elfáradhatott, kávé kell neki!

Zöldbableves csipetkével

Akárhogy keresek, nem találok a blogban se zöldbablevest, se csipetkét. Elég fura, hogy a 16 évünk alatt egyszer se csináltunk ilyet. Egyikünk se. Azt tudom, hogy én miért nem csináltam. Rettentő macerás(nak gondoltam), a csipetkegyártás(t), és ezért inkább neki se álltam, pedig imádom ezt a levest, és csakis így, ahogy anyu csinálta. Nincs benne semmi más zöldség, csak zöldbab, sok fokhagyma és csipetke. Meg tejföl. Ennek a levesnek olyan jellegzetes íze van és egyáltalán nem hasonlít a főzelékre. 

Hozzávalók a leveshez:

• fél kiló zöldbab
• 1-2-3 gerezd fokhagyma
• (kacsa)zsír vagy olaj
• liszt, piros paprika
• tejföl
• petrezselyem

Hozzávalók a csipetkéhez

• 1 nagy tojás
• kb. 10 dkg liszt
• fél kávéskanál só

Anyu rántással csinálta, de én most megpróbáltam úgy, hogy azzal indítottam, hogy egy kis kacsazsíron megpirítottam egy evőkanál lisztet (a pirítás nem jó szó, mert nem színeződött el), aztán a liszten megfuttattam egy gerezd fokhagymát (sajnos kevés volt, kettő kellett volna), megszórtam egy kis pirospaprikával és felöntöttem vízzel. Ebbe tettem a megmosott, felaprított zöldbabot és egy kávéskanál sót. Lefedve főztem közepes hőfokon. 

Amíg fő, addig lehet csipetkét gyártani, de én nem mertem így időzíteni, mert emlékeim szerint órákig tart egy adag csipetke elkészítése, de ez nem igaz.

Egy tojást felvertem egy tálban a sóval. A lisztet belemértem az aprítógépembe, ráöntöttem a tojást. Addig járattam a gépet, amíg ilyen nem lett az anyag:

Ez körülbelül 5 másodperc, két-három nyomás. A módszert Jamie-től tanultam. Ezután abba a tálba öntöttem a morzsát, amelyikben a tojást felvertem, és lisztezett kézzel, kis gyúrással összeállítottam egy gombóccá. Tálban:

Gombóc (pici lisztet adtam még hozzá, amikor beliszteztem a kezemet, de nem kellett volna):

Ezután a kedvetekért mértem az időt, és az jött ki, hogy 17 perc alatt felcsipetkéztem az egész gombócot. Leültem egy kényelmes kissámlira, amire egy vastag párnát is tettem, a hátamat a szekrényajtónak támasztottam, ölembe vettem a tálat és csipkedtem. 

Úgy kell csinálni, hogy a gombóc szélét kicsit kilapítjuk két ujjunkkal, ebből a laposabb részből lecsippentünk egy pici darabkát, egy csipetnyit, és mutató- és hüvelykujj között sodrunk rajta egyet, és rögtön eldobjuk. Mármint beledobjuk a tálba. És jöhet a következő csippentés. Gitárosoknak nem való ez a feladat. Ha a lapos rész elfogyott, újabb területet lapítunk ki, és így tovább. Picit fájt a kezem tőle, szóval néha jobb, néha bal kézzel csippentgettem.

Kamaszkoromban mindig én csináltam a csipetkét, és olyan büszke voltam rá, hogy milyen erős kezem van. A tészta összegyúrása elég nehéz fizikai munka emlékeim szerint, és azt hiszem, elhitették velem, hogy ezt csak én tudom ilyen szépen megcsinálni. 

A nemgitárosoknak lehet közben jó műsorokat hallgatni, vagy hangoskönyvet. Én azt hallgattam, ahogy a panelban valahol megállás nélkül fúrnak reggel óta. Csak a vége felé húztam fel magam ezen, de aztán megnyugodtam ettől a látványtól:

A megfőtt bablevesbe öntöttem a csipetkéket, és amíg főttek, egy pohár tejfölt egy kisebb tálban elkevertem kézi habverővel először egy merőkanálnyi forró levessel, aztán még egy kicsivel hígítottam, végül beleöntöttem a levesbe. (Lehetett volna egy kicsit több tejföl, de aztán azt pótoltam a tányérban. Régen azért jóval nagyobb volt egy pohár tejföl.) A mélyhűtőben megkerestem a petrezselymet és még azt is szórtam a levesbe, sajnáltam, hogy nincs itthon friss. 

Nagyon finom lett, de egyáltalán nem hasonlít az emlékeim szerinti bablevesre. Azt hiszem, ahhoz több bab kellett volna (szerintem ez a kis maradék zöldbab nagyon nem volt fél kiló, nem mertem megmérni), és több fokhagyma és több tejföl. De azért így is finom lett.

És aki miatt ezt a csipetkegyártást bevállaltam, csak azért, hogy mutogatni tudjam, az leendő élettársam, Charlie:

Korban hozzám illik, úgy látom.

Ő Szabi tekije (és találjátok ki, hogy ezt a gyönyörű fotót ki csinálta!), és azért lesz majd az élettársam, mert ahol most lakik, ott jóhiszemű jogcím nélküli lakásfoglaló, és előbb-utóbb ki fogják rakni, és jelentkeztem én is, hogy esetleg, ha nincs más lehetőség, akkor befogadom természetesen. Mazsiék nem tudják a két cica miatt, Vikiék pedig a pitbulljuk miatt, szóval maradunk mi a tesómmal. 

Charlie-ról még azt kell tudni, hogy nagyon szereti a papucsokat, és ezt csinálja velük. Na most az a helyzet, hogy nálam nincsenek nagyon papucsok, és ezek után nem is lesznek. Vagy de?

Parmezános paradicsomsaláta

Rengeteg paradicsomsaláta van a blogban, nem is gyűjtöm ide őket, elég ha beírjátok a keresőbe, hogy paradicsomsaláta, és jönnek majd az ötletek. De muszáj most írnom, mert már elég sok dicsekedni- és mutogatnivalóm gyűlt össze. A múlt heti halálos kánikulában csináltam ezt a salátát talán tojásrántotta mellé, és aztán a maradékba kenyeret tépkedtem, és az volt a vacsora, isteni volt. 

Nagyon egyszerű összedobni egy ilyet. Vettem 10-12 szem pici édes koktélparadicsomot, és mindegyiket 8 darabra vágtam. Beletettem egy tálba, hozzáadtam 2 szál felaprított újhagymát, 2-3 csipet sót, borsot, szárított kakukkfüvet, egy kis fokhagymagranulátumot, nagyobb darabokra vágott csokornyi bazsalikomot, és jól összekevertem. (A bazsalikom helyett lehetne petrezselyem.) Ráreszeltem egy darabka parmezánt, megint kevertem és kész. 

Estére jól levet engedett, és a beledobált kenyérdarabkák ezt felszívták, és én meg sóhajtoztam, hogy ez milyen finom. 

Na és tegnap bringát szereltünk Mazsival. Kb. két és fél év toporgás után rászánta magát, hogy lecseréli a bringáján a gumikat. Eddig vékony fekete külsők voltak rajta, de KÉPZELJÉTEK! nem egyformák. Ezt nem lehet kibírni, ráadásul valami egyedi kinézetű bringa kell nekünk, úgyhogy vett hozzá Mazsi bézs színű (vagy fehér) külsőket, hát nem is feketét!, és ezeket raktuk fel édes kettesben. Na meg még kosarat is tettünk a bringára, és a kosáron látható gyönyörűséges hálót Réka varrta nekem, de Mazsinak annyira megtetszett, hogy kölcsönkérte. Íme az "új" bringa: 

Nagyon kellett egy kis sikerélmény, mert vasárnap eltörtem a vadiúj mosógépem mosószeradagolóját, elszakítottam az új ruhámat úgy, hogy beakadt a zsebe a fiók gombjába, a kenyeremhez véletlenül pont ugyanannyi vizet adtam, amennyi a liszt volt, lehetett újabb liszteket keverni hozzá, nem tudtam, elég lesz-e a kovász, aztán a sütéshez begőzösítettem a sütőt, de amikor kinyitottam az ajtaját, a kicsapó forró (250 fokos) gőz leégette a nemlétező szőrt a kezemről, amikor emiatt kesztyűért kezdtem kapkodni, leszakadt az egész tartó a falról, és amikor végül sikerült betennem a kenyeret, meggyulladtak a sütőpapírok. Reggel tejet melegítettem volna a mikróban, de felborult a pohár, és a 2 dl tej befolyt a gépbe. A szódagép patronját kikészítettem az asztalra, hogy ne felejtsem el magammal vinni, de persze pont ma porszívóztam, és megmozdítottam az asztalt, rögtön felborult és legurult róla, és asszem ennyi. Ezek mellett az már csak apróság, hogy órákig nem találtam a támogatói visszaigazolásomat Pintér Bélához, és így nem tudtam jegyet venni, pedig lehetőségem volt egy nappal hamarabb. Aztán utolsó pillanatban, még éjfél előtt meglett.

A mostani rossz sorozatom miatt végigaggódtam a szerelést, hogy tuti nem fog sikerülni. Hogy valami baj lesz, valami nem fog stimmelni, valami nem lesz jó. Nem tudjuk visszarakni, le fogom törni, nem fog működni. De egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen jók voltunk. Annyira örülök, hogy segíthettem! Egy mindenkiért, mindenki egyért - ahogy tesóm mondta az alábbi videó láttán:

Csincsilla, csak halkan mondom neked, hogy ezt kettőből megtanulta Amy. Nagyon erős a bandaszellem nálunk!