A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.
Hozzávalók a fél adaghoz:
- 1 fej hagyma
- 1 chilipaprika
- 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
- 2-3 evőkanál olaj
- 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
- 100 gramm vöröslencse
- 1 hámozottparadicsom-konzerv
- 1 kókusztej-konzerv
- só
- 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)
A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent.
Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.)
Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)
Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.
Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.
Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!
Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.
Hát nem gyönyörű?
A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.
Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.
Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.
Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.
Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.
És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:
Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.
2 megjegyzés:
Tényleg nehezen viseli ha dolgozom, sokat harcol a figyelemért. Olyankor szokott így járni, megnyújtoztatom, amitől aztán elernyed és kiszolgáltatottá válik a végtelen puszik ellen.😻🤩
💕
Megjegyzés küldése