Laposkenyér a sütőből és az új üzbég kenyérbélyegzőm

Kenyérbélyegzőnek hívják ezt a kis szerszámot, és Olgi hozta nekem Üzbegisztánból. Annyira megörültem neki, mert sokszor bújom a laposkenyerek receptjeit, nagyon szeretem őket mindenféle elnevezéssel (indiai naan, perzsa lepénykenyér, török pide), de nekem még soha nem sikerült jót csinálni. Általában azt írják, hogy serpenyőben kell kisütni őket, oldalanként 1-1 perc alatt (vagy a forró kemence falára tapasztva, de az ugye nálam nem játszik), hát nekem talán a legmagasabb fokozaton sem elég forró a serpenyőm, mindenesetre 1 percnél még tök nyers a tészta. Több percnél meg teljesen kiszárad, és nem is puhul vissza soha többet. Sütőben is próbálkoztam már, nekem az se volt még jó sosem. A legfinomabb laposkenyeret Csincsillánál ettem, amikor meglátogattam az új házban, de persze arra se emlékezett, hogy azt sütött nekem, nemhogy a receptjére (hány fokon hány percig, stb. stb., ezeket sose árulja el).

Ez a laposkenyér teljesen váratlanul készült nálam. Akartam egy olyasmi gyökérkenyeret sütni, amiket Tahiban szoktunk enni, Anna folyamatosan gyártja ezeket. Mindig megmutatja, ahogy összekeveri egy tálban a lisztet, sót, vizet, élesztőt, semmit se mér, szóval kanállal összekeveri, beteszi a hűtőbe, és a tészta kimászik a tálból. Néha kivesz belőle egy adagot, megsüti, újra összekeveri, nem dédelgeti, melengeti, hanem ide-oda pakolja, attól függően, hogy mikor tervezi sütni. Nagyon egyszerűnek tűnik, amikor ő csinálja, és isteniek azok a kenyerek, mindig fellelkesedek, amikor nála járok, így most a május 18-19-i buli után is nekiálltam ilyen hűtős kenyeret sütni, ahogy mindig. Aztán hirtelen jött az ötlet, hogy ebből a tésztából megpróbálhatnék 1 db laposkenyeret is csinálni. 

Ezzel a tésztával készült, de majd még egy külön bejegyzésben a gyökérkenyereket is megmutatom. Hozzávalók:

• 50 dkg BL 55 búza finomliszt
• 2 teáskanál (10 g) só
• 12 g friss élesztő vagy 3 g szárított
• 4 dl hideg víz
• 2 ek olaj

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a szárított élesztőt, mert most csak az volt itthon. Ráöntöttem a hideg vizet és jól összekevertem. Hűtőben kelesztettem 7-8 órát. (Minimum 6 órát, maximum 12 órát lehet a hűtőben.)

A hűtőből kivéve a tészta tetejét még a tálban megszórtam liszttel, majd lisztezett pultra borítottam, levágtam egy darabot belőle, és kézzel kilapítgattam. A kenyérbélyegzővel kis virágmintákat nyomtam bele. Sütőpapíros tepsin, konyharuhával letakarva kelesztettem újabb 40 percig. Ezután lespricceltem egy kicsi vízzel, és megszórtam za'atar fűszerkeverékkel. Ez nem kötelező, csak direkt ezért vettem a fűszert, szóval nekem kötelező használni.

250 fokra melegítettem és gőzösítettem a sütőt, majd 10-12 perc alatt megsütöttem a laposkenyeremet. Ez most tökéletes lett! Nem tudom, mennyi laposkenyér jönne ki ekkora mennyiségű tésztából, remélem, Mazsi kipróbálja egyszer.

Micikééknek is sütöttem laposkenyeret, amikor itthon jártak, de az nem sikerült ilyen jól, nagyon bosszantott. Amit akkor elrontottam, hogy a hűtőből kivéve, lapítás és díszítés után nem hagytam újabb 40-50 percig kelni a tésztát, és azt hiszem nem is ilyen magas hőfokon sütöttem. Az akkori recept szerint olívaolajban elkevert za'atar fűszerkeverékkel kellett megkenni a kenyeret sütés előtt. Most a vizet választottam inkább, mert az a kenyér nagyon száraz, kemény, kopogós lett.

Az édeskrumplis-vöröslencsés curryhez ettem. A curry egyébként azért készült, mert volt egy kis maradék rizsem, ahhoz akartam valamit főzni, a kenyér meg azért, mert volt egy kis maradék currym. 

A napi cukink annyira cuki, ahogy a házacskájában alszik egy kimerítő nap után, hogy mindenkinek ki kéne plakátolni a falára ezt a képet, aki sokat stresszel:

És van ám neki még több alkatrésze is:

A lélegzetelállítóan szép fotókat természetesen Szabi készítette.