Vacsora Marcsinál

Még a múlt héten ígértem hogy megmutatom, mit főzött nekünk Marcsi, amikor meghívott magához vacsorázni. A bulit eredetileg Mazsi kitűnő érettségijének megünneplésére rendezte, de pont az ünnepelt elutazott Görögországba (a fényképezőgépemmel). Nem baj, így is megünnepeltük Mazsit rendesen!

Fantasztikus jó hangulatú vendégség volt, nagyon el voltunk kényeztetve. A menü: zsírjában sült libamáj, paradicsommal, paprikával, lilahagymával, rozskenyérrel, hagymás kenyérrel; Bolognai spagetti, amit Marcsi Milánói makaróninak nevezett :-); és legalább ötféle palacsinta, köztük egy különleges túrótöltelékkel. Finom borok, jó poénok, mi kell még? Kár, hogy a végén annyira szédültem (nem, nem a bortól!), hogy haza kellett indulnunk. De ez már hajnali kettőkor volt, talán illett is elindulni...

Nem tudom, miért nem csináltam jobb képet a libamájról, de hát telefonnal kellett dolgoznom, tudjuk miért... A gyönyörű terítést is szebben kellett volna megörökítenem!

Olyan finom volt, hogy annyit ettem belőle, hogy másnap estig nem tudtam enni.

A receptet elkértem Marcsitól, így csinálja ő:

A libamáj legfontosabb része a megvétel, csak a Nagycsarnokban a libásnál választom. Fontos, hogy szép ütésmentes (foltmentes legyen). Ha veszek 1 kg májat, ugyanannyi kg háj kell mellé. A hájat kb. 4-5 cm-es darabokra vágom és kisütöm a zsírt. Amíg sül, a májat beáztatom tokaji aszús vízbe (Fantasztikus, nem?). Amikor kisült a háj, a töpörtyűt kiszedegetem és hagyom langyosra hűlni. (Sajnos a töpörtyűt eldugta Marcsi, és csak a végén adta elő, de lehet, hogy nem baj, mert így is halálos adag volt az előétel!) Amikor ez elérkezett, óvatosan beleteszem a lecsöpögtetett májat, s ha nem lepné el a zsír, felöntöm egy kis langyos vízzel. Fontos hogy ellepje, nehogy megkeményedjen. Teszek mellé 4-5 gerezd fokhagymát, két vöröshagymát félbe vágva. Kb. 40 percig fedő alatt sütöm úgy, hogy éppen rotyogjon.

Amikor kihűlt egy kis zsírt mindig kiszedek mélytányérba, így kényelmesebb enni - a többit 1 napra fedő alatt hűtőbe teszem és szépen megdermed. Már csak egy kis lilahagyma, paprika, paradicsom és friss kenyér kell a fogyasztáshoz.

No meg finom vörösbor...

Lehet, hogy egyszer majd kipróbálom ezzel a módszerrel, mert nekem még soha nem sikerült finom zsírjában sült májat készítenem. Se csirkemájat, se kacsamájat. Próbáljam esetleg libamájjal? :-)

A második fogás a Milánói makaróni álnéven futó Bolognai spagetti volt. Ennek nem adjuk meg a receptjét, mert mindenki másképp csinálja, és úgy szereti leginkább, ahogyan ő készíti. Képet viszont tudok mutatni róla:

S következett a híres nevezetes Marcsi-féle túróval töltött palacsinta. Volt persze még többféle: lekváros, kakaós, csokis, nem is tudom hányféle finomság. Kár, hogy a palacsintahegyet nem fényképeztem le, de legalább ötvenet sütött Marcsi nekünk.

A túrótöltelék így készül:

Túrókrém: 0,5 kg túrót krumplinyomón áttörök, elkeverem egy nagy doboz tejföllel, 8-9 zacskó vaniliás cukorral, egy vaníliarudat belekapargatok és egy fél zacskó mazsolát hozzáteszek. Az egészet elektromos habverővel 1-es fokozaton átdolgozom.

Tényleg nagyon finom, krémes volt! Így nézett ki az én túrós palacsintám:

Ez az én tányérom:

Na ebből legalább hármat megettem a 20 szelet libamájas kenyér után...

Az elmaradhatatlan borocska...

Marcsi meg akart ölni minket. Szép halál! Köszi :-)))

Sarlott

Ez volt tegnap torta helyett. Végül is a szokásos túrós gyümölcstorta, kicsit másként összerakva.

Sütöttem 5 tojásból egy piskótatekercset, Andika-féle és saját idei baracklekvárral fele-fele arányban szépen megkentem, felszeleteltem. Frissen tartó fóliával kibéleltem egy mély tálat, kiraktam a felszeletelt piskótával.

Összekevertem a krémet, nagyjából ugyanazt, mint a túrótortánál szoktam használni, fél kg lidles krémtúró, egy nagy doboz joghurt, 3 dl felvert tejszínhab, egy zacskó zselatin, egy zacskó vaníliás cukor, porcukor, ízlés szerint, és most belekevertem a gyümölcsöket is (a szokásos, eper, málna, ribizli) fagyottan.

A krémet ráöntöttem a piskótákra, amikor elérte a tekercsek végét, akkor az egyelőre még felfelé álló talpacskáját is kiraktam a maradék tekercsekkel. Pihent néhány órát a hűtőben. Aztán este meg kiborítottam, a fóliával elég egyszerű volt.

Gyümölcsleves

Tegnap szülinapi vacsora volt nálunk, ezzel a gyümölcslevessel kezdtük, és a nem sokára következő sarlottal fejeztük be. Sajnos, most nem lett túl jó a leves, azt hiszem, kicsit kicsapódott benne a tejszín, nem olyan selymes, mint kéne, de azért biztos elfogy. A részletek:
Egy nagyobb lábast félig megtöltök vízzel, és felforralom a vizet egy zacsi vaníliás cukor, egy jó nagy csipet só és néhány kanál kristálycukor társaságában (a mennyiség persze függ a lábas méretétől). Közben egy kisebb tálban elkeverek 1-2 zacskó vaníliás pudingport (a heti guárgumiszint beállítása érdekében) kevés vízzel, ezzel fogom majd besűríteni a levest. És előkészítem közben a gyümölcsöket, vagy kiveszem a fagyasztóból vagy sokkal bonyolultabban pucolom, magozom és vágom a frisset, alapvetően eper, meggy, ribizli, málna, őszibarack, sárgabarack játszik, az almát nem szeretem a gyümölcslevesben (az almalevesben viszont igen:)). Ha felforrt a víz, akkor beleöntöm a meggyet és az összevágott barackokat, és már csak addig várok, amíg ismét felforr a víz. Néhány merőkanállal átöntök a forró levesből a kis pudingos tálamba, jól elkeverem, és aztán ezt a már elég meleg masszát öntöm vissza a levesbe, összeforralom. Ha kicsit kihűlt (nem úgy, mint tegnap), belekeverek egy doboz tejszínt, és ekkor teszem bele a málnát, ribizlit, epret, ilyesmit, ezek sokkal finomabbak nyersen, nem kell nekik megfőni.

Poczak

Bosszúból, amiért mások hibájából nem tudok képeket feltenni a vacsiról és a kirándulásunkról a blogba, most nem kajáról írok, hanem Poczakot mutatom meg nektek:

1. A fényképező kábele Mazsinál maradt, így hát hiába csináltunk fantasztikus felvételeket a saslikról, nem tudom megmutatni.

2. A telefonkábelt amit a telefonomhoz vettem, nem ismeri fel a gépem, mert nem XP van rajta. Szemét Bill Gates akkor se fog rákényszeríteni az op. rendszer cseréhez. Majd feltöltöm a képeket a munkahelyemen, vagy Toma feltölti a saját gépére, ha megkérem (vagy megfizetem) szépen. :-)

3. Éva szerintem lefeküdt, pedig várok tőle képeket a mai kirándulásunkról a Jági tanösvényről (Pilisszentiván). Ma az ő gépével fényképeztünk, mert a miénk Görögország és Magyarország között volt útközben.

4. Pilisszentivánon megtaláltam álmaim telkét, ezt is lefényképeztük Évával, de ezt se tudom megmutatni, mert az ő fényképezőgépén van.

Itt van cserébe Poczak hátulról:

Nem értem, miért nem kunkorodik a farkincája ezen a képen. Általában pont úgy néz ki, mint egy kismalac... (És most én is ilyen pózba szeretném vágni magam duzzogva.)

Egyébként Poczak egy 5 hónapos energiagombóc, aki ha meglát valakit, majd' szétesik az örömtől, úgy csóválja a farkát, de inkább az egész testét. Felmászik, két lábra áll, szuszog, prüszköl, puszilgat, fröcsköl, bújik, harap, mindezt egyszerre, nem is tudom hogy csinálja. Rengeteg szeretet fért belé, hogy honnan tölti magát újra, ezt se tudom. Viszont ha elfárad, azonnal, ott helyben elalszik. Hát ilyen kiskutyát kapott Viki a szülinapjára :-)

A szemtelen hozzászólások miatt kénytelen vagyok bemutatni, milyen rendkívül veszélyes Poczak, amikor az életéért küzd (vagy az ételéért?) Elrettentő, igaz? Ne próbáljátok megenni!

A nagy veszélyessége miatt kapott egy rottweileres nyakláncot is... Ilyet csak a különösen nagy testű és agresszív kutyák hordanak!

Sajtos-bundás pulykamell

Sajnos Toma telefonjával készült, ezért nem túl jó minőségű a kép. A fényképezőgép még mindig Görögországban nyaral Mazsival, remélem viszontlátom egyszer...

A sajtos-bundás pulykamell receptje innen van. Nagyon szeretem ennek a nőcinek a receptjeit, ide a blogba is feltettem már néhányat, bár mostanában olvashatatlanok az írásai, mert csöpögősek és rosszul vagyok tőle. De a receptek egyszerűek, nincs 50 hozzávaló, nincsenek sznob kikötései, hogy csak az olasz márkás cuccok, csak a Culinarisban vásárolt (méregdrága), vagy csak bio, stb. stb. hozzávalók használhatók. Egyszerűen főz, hétköznapi hozzávalókból, a viszonylag csórók is könnyen beszerezhetik és elkészíthetik az ételeket. Most csak a receptet linkeltem ide, mert mondom, olvashatatlan a csaj blogja a nyáladzástól, de régebben idelinkelt receptjeinél az írásait is láthatjátok, ha valakinek éppen émelyegni volna kedve...

Nem pontosan úgy csinálom, ahogy a recept előírja. Kipróbáltam úgy is, de nem volt jó. Mert ő sehol nem ír például sót. Meg más dolgokat is módosítottam. Hát lássuk:

Van, hogy pulykamellből csinálom én is, de most csirkemell volt itthon, méghozzá 3 fél melldarab. Szokás szerint egy fél csirkemellből 3 szeletet csinálok és beáztatom kábé egy bögrényi tejbe, amibe belekeverek egy-két evőkanál mustárt (mikor milyen kedvem van). Ebben pácolom vagy pár percig, vagy pár órán keresztül, attól függ, hogy időben eldöntöttem-e, hogy ezt fogom készíteni. Most 4 órát áztattam, mert már reggel tudtam, hogy ez lesz a vacsi. Másik tányérba jó sok reszelt sajtot szórok, hozzákeverek még két-három evőkanál lisztet, egy fél fej apróra vágott lilahagymát (vagy vöröset, vagy ami van), teszek bele sót, borsot.

A sütőpapírral bélelt tepsi aljára vajdarabkákat szórok, és erre fektetem a tejből kiszedett és rögtön a lisztes-sajtos keverékben megforgatott húst. Reménykedem benne, hogy elég lesz a bundázáshoz előkészített anyag, de ha nem elég, akkor csinálok még egy adagot. Amikor mind elkészült, a tepsiben szorosan lerakott bundás húsokra öntöm a maradék sajtos lisztet, öntök rá annyit a mustáros tejből, hogy épp ellepje a húsokat (esetleg ha van bontott tejszín itthon, amit éppen el kell használni, akkor azt is), majd az egész tetejére még szórok jó sok reszelt sajtot. Sütőben megsütöm, a recept 200 fokon 35 percet ír, és én így is szoktam csinálni, de most valamiért úgy gondoltam, hogy 180 fokon sütöm 45-50 percet, és félidőben letakartam fóliával, hogy ne barnuljon meg a sajt.

Volt, hogy az eredeti receptet követve héjában sült krumplival és paradicsomszeletekkel tálaltam, de most krumplipürét és uborkasalátát csináltam mellé. Mind a kettővel igen különleges, finom vacsora!

Nem volt ennyire megsülve, nem tudom hogy lett ilyen a képen :-)))

Hamburger

Ez a hétvége nem a főzőcske jegyében telt. Azzal kezdődött, hogy pénteken a Teddy Bear együttes koncertjén voltunk tesómmal Nyergesújfalun, és indulás előtt nem főztem. Miután hazaértem, akkor sem, mert az már hajnali fél háromkor volt :-) nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!

Szombaton Marcsinál vacsoráztunk, amiről majd még írok, csak a fényképezőgépem jelenleg Görögországban van Mazsival, így hát a telefonommal kellett fényképeznem, és nem tudom róla leszedni a képeket. Legalábbis addig, amíg Mazsi haza nem jön és nem segít. (Béééénaaaa!)

A gyerekek gyakran kérik ezt az itthoni hamburgert, amit a piros Stahlból szoktam csinálni és azt mondják, hogy legyőztem vele a gyorséttermi hamburgert.

A hozzávalók: 25 deka darált marhahús, 1 gerezd fokhagyma, 1/2 fej lilahagyma, 2-3 deka füstölt sajt, 2 evőkanál tejszín, petrezselyem, só, bors.

A hozzávalókat villával összekeverem, a serpenyőben olajat és vajat melegítek, ebben kisütöm a 4 db húspogácsát.

A hamburgerzsömiket félbevágom, salátát, a lila hagyma másik felét, paradicsomot, uborkát teszek bele, ezekere teszem a husit és jó sok majonézt és kecsöpöt nyomok rá.
Nagyon finom, még nekem is ízlik!

Vasárnapra kirándulást terveztem az unokatesómmal, de annyira szédültem egész nap, hogy még felülni se tudtam, ezért ez sajnos elmaradt. Pedig annyira szerettem volna egy újabb túraútvonalat bemutatni nektek!

(A képeket telefonnal készítettük, ezért nem tökéletesek, bocsi.)

Lecsó

Ha egy étel lábasban készül, alapvetően hagymából, paprikából és paradicsomból, akkor azt mifelénk lecsónak szokás hívni. Nagyon sokféle lecsóiskola van, alapvetően talán két ágra bontanám, van a sültpaprikás változat és rajongótábora (igen, igen, sztem ez az igazi lecsó), és van a sok paradicsomot használó paprikafőzők tábora (ezt talán nem is lecsónak kéne hívni). És akkor meg sem említeném azt a sok cuccot, amit bele szoknak pakolni: fűszerek, rizs és társai, egyéb zölségek, na meg a hús- és szalonnafélék sokasága, és persze a tojás. Mindezeket lehet egymással variálni, nem tudom kiszámolni, de végtelennek tűnik. Az arányokon is sok múlik, persze. Na és az sem mindegy, hogy miben készül a cucc, sima lábasban vagy öntöttvasban, teflonserpenyő, bogrács, stb. egészen más lesz a végeredmény már csak emiatt is.

Nálunk alapvetően egyfajta lecsó készül. Mindig, és nem variálunk. Mert ez a legfinomabb! :)

A recept:

Apróra vágott szalonnakockákat 2-3 dkg vajon kiolvasztok valamiben, vékonyfalú vagy öntöttvas serpenyő játszhat. Ha megpirultak a szalonnakockák, akkor kiszedem őket, bármelyik négylábú szívesen megeszi, nekünk csak a zsírra van most szükségünk. Beleteszek a serpenyőbe 3 nagy fej apróra vágott vöröshagymát, és nagyon odafigyelek, hogy ne sózzam meg, mert most nem párolt, hanem szép világosbarnára sült hagymakockákra van szükségem. Amíg pirulnak, összevágom a paprikát, 8 nagyobb darabot, vékonyhéjút, ropogósat (nem szeretem a vastaghúsú paprikát, sem enni, sem lecsóba), jó apróra. Felvágom a belekerülő húsneműt is, ami semmiféleképpen sem lehet sok, mert akkor elnyomja a zölségek ízét, ehhez a mennyiséghez tegnap egy tényleg kicsi szál nagyon száraz kolbászt karikáztam fel. Ha már kész a hagyma (szép világosbarna), mehet bele a kolbász, kb. 5 percig együtt pirítgatom a hagymával, hogy szépen átsüljenek a karikák, utána mehet bele a paprika, hogy ő is szép üvegesre süljön (fedőt persze egyáltalán nem használok a lecsóhoz, csak semmi pára). Akkor jó, amikor a paprika már elkezd egy kicsit pirulni, kicsit üvegesedni, de még ropogós, szóval nem szabad sokáig elhúzni a műveletet.

Közben lehúzom 5 darab paradicsom héját (ez néha kimarad, pedig nem túl szépek a héjdarabkák), apró kockákra vágom őket. Amikor már megsültek a paprikák is, akkor mehet bele a paradicsom is, és összerotyogtatom az egészet még néhány percig. Ilyenkor mehet végre a só is, nem túl sok, de semmi bors, semmi paprika. Nem főzöm sokáig, semmi egyneműsödés, még helyes nyers paradicsomkockáknak kell maradniuk benne. Jó rövid, sűrű szaftja lesz.

Ha rögtön megesszük, akkor mehet rá a tojás is, ehhez a mennyiséghez 4-6 darab nagyobb tojást felverek egy külön edényben (nem habosra, csak úgy összekeverem), és a forró lecsóhoz hozáöntve kavargatva addig sütöm, amíg szép rezgős lesz.

Paradicsomos nudli

Egyszerű, gyors és finom.

Paradicsomszósz: egy jó nagy fej hagymát némi só társaságában libazsíron megpárolok, amikor már kész, akkor rányomok jó sok fokhagymát (4-5-6-7 gerezdet). Ha összeforrósodtak, akkor most rátettem egy nagyob darabka házsonkát apróra felkockázva (igen, szintén sonkamentő akció folyt), aztán jöhet bele mindenféle paradicsom, ebbe most egy félliteres Lidl-es sűrítmény érkezett, egy doboz hámozott paradicsomkonzerv, meg vagy 2 darab szintén hámozott friss paradicsom, na meg néhány darabka apróra összevágva a Kisárpi-féle szárított olajosból, már csak az íze miatt is. Mehet bele oregánó és kakukkfű bőven, időnként bazsalikomot is teszek hozá. Só, cukor, bors. Jól összeforralom, hogy besűrűsödjön. Reszelek bele sok sajtot, most egyszerűen trappistát, még azzal jól összeforrósítom, és mehetne bele egy doboz tejszín is, de ez most kimaradt, már soknak éreztem volna, a sonka miatt.

Ezt a szószt öntöttem rá a fagyasztóból kivett, teljesen kész, saját gyártmányú nudlira.

Bolognai spagetti

Kivételesen leírom a hozzávalókat is, mert annyira sok: 2 nagy csokor petrezselyem, 2 evőkanál olaj, 2 tört fokhagymagerezd, 1 nagy fej, összevagdalt vöröshagyma, 1 közepes nagyságú, reszelt sárgarépa, 1 szál összevagdalt zeleri (vagy reszelt zeller) 50 dkg darált marhahús (vagy csirke, vagy pulyka, he-he) 5 dl víz (ezt nem szoktam), 1 marhahúsleveskocka, 3 dl vörösbor (nem szoktam beleönteni, inkább mellé elkortyolgatom), 1 kg összevagdalt paradicsom (ehelyett szoktam egy-másfél liter házi paradicsomlét tenni), 1 kiskanál cukor, só, őrölt bors. Huh. Ja, és 50 dkg spagetti, jó sok reszelt sajt.

Aprítógépben felaprítom együtt, vagy két részletben a hagymát, répát, zellert, fokhagymát. Olajat melegítek egy serpenyőben, és ezeket az aprított zöldségeket takarék "lángon" 5 percig pirítom benne. Ezután a darált húst nagyobb lángon szépen megbarnítom, közben az összetapadó szemeket folyamatosan széttördelem. Amikor ez kész, ráöntöm a paradicsomlét, belemorzsolom a húsleveskockát, beleteszem a felaprított petrezselymet, a cukrot, sót, borsot. Ha felforrt, takarék lángon, fedő nélkül másfél órát főzöm. Időnként meg kell keverni (de ha valaki alvásra használná ezt a másfél órát, akkor se lesz semmi baj, ha nem kevergeti!) A végén sóval, borssal utána kell ízesíteni.

Ha valaki mégis 1 kg paradicsommal csinálná, akkor a recept szerint a megpirított darált húst kell a vízzel és a borral felengedni, és ilyenkor kell az összevagdalt paradicsomot hozzátenni.

Sokkal pirosabb szokott lenni, de most túlzásba vittem a húst, hogy nagyon finom legyen, és nem fért rá több paradicsomlé. Így is nagyon finom volt, de paradicsomosabban jobban szeretem.

Mialatt a mártás fő, de már majdnem elkészült, a tésztát nagy edényben forrásban lévő, sós vízben megfőzöm. Tálaláskor kiszedem a forró tésztát, rá a forró mártást és a tetejére jó sok reszelt sajtot teszek. Amikor éppen nem gyűjtök házikóra, akkor parmezánt, de az esetek nagy részében trappistát vagy goudát. Nagyon finom!

Töltött cukkini

Tegnap az itt látható képet kaptam a mobiltelefonomra a következő üzenettel: "Szia! Apa kért meg, hogy továbbítsak pár képet az idei termésekből! Tök+cukkini+45-ös tornacipő! A cipő csak mérce..."

Na kérem szépen! Itt a bizonyíték unokabátyám fantasztikus tudására, gyönyörködjünk! Remélem, mire meglesz a házikóm az óriási kerttel, elindít egy kertészképző blogot kezdőknek, mert szeretnék én is ilyen terméseket!

Azt nem tudom sajnos, hogy a jobb oldali, gyönyörű sárgában pompázó termés mi lehet. Talán a már beharangozott, világhírű sárga cukkini? Mert valahol mélyen úgy érzem, hogy biztosan nem sárgarépa. Mindenesetre gyönyörű! Szegény tököt meg már el is képzeltem a sütőben...

Nekem sajnos nincsen 52-es méretű cukkinim csak satnya harminchatos, de ezeket is meg lehet tölteni.

Egy görög szakácskönyvből van a recept. Azzal kezdem, hogy a cukkiniket 8-10 percig főzöm sós vízben, majd kettévágom és kiskanállal a belsejüket kikaparom.

Egy serpenyőben olajon puhára párolom a hagymát, beleteszem a cukkini felaprított belsejét, együtt főzöm őket még 5 percig. Ezután hozzáöntök kábé 3 evőkanál zsemlemorzsát, 2 tojást ütök rá (ennél a résznél gyorsan kell kevergetni!), kis reszelt sajtot, sót, borsot, petrezselymet. Ezeket együtt kevergetem még amíg összeáll, és amikor megvan, visszatöltöm a cukkinik belsejébe. Még szórok rá kis reszelt sajtot és addig sütöm, amíg pirulni kezd, vagy egy kicsit tovább. A recept még besamel mártást is előír, amivel le kéne önteni, de azt ki szoktam hagyni.

Most valahogy nagyon éhesen kezdtem neki a főzésnek és gyorsan összecsaptam, ezért a cukkini nem volt eléggé előfőzve, ráadásul elfelejtettem, hogy ezt füstölt sajttal szoktam csinálni és nagyon hiányzott az az íz, de azért meg lehetett enni.

Sárgabaracklekvár

Szabit kell kivennem, hogy olyan időben jussak ki a piacra, amikor még minden kapható és válogatni tudok, sőt tömeg sincs! Ma voltam, de nem tudtam bevásárolni rendesen, mert 12 kg barackkal távoztam, ami mellé már semmit nem tudtam feltankolni. Persze még egy ugyanilyen körhöz nem volt kedvem. Holnap is szabin vagyok...

Háromszáz forintért adták kilóját és legalább háromféle fáról szedett barack volt közötte, mert volt apróbb, nagyobb, érett és éretlen, sőt olyan fajta is, amit alig lehetett kimagozni. Holnap máshol veszek.

Először azt hittem, hogy milyen jó nekem, idén csak 6 kg barackot kell befőznöm a tesómnak. De aztán eszembe jutott, hogy Bori ezt kért szülinapjára tőlem, és mikor roskadoztam a kocsi felé a 12 kilóval, az is eszembe jutott, hogy unokatesómnak idén már nem tesz el az anyukája sajnos, így hát neki is szeretnék adni valamennyit. Na, többek között ezért kell holnap is mennem a piacra.

Emlékszem, amikor ebbe a lakásba költöztünk és Anyuci jött lakásnézőbe, hozott ajándékba egy üveg házi paradicsomlét és egy üveg baracklekvárt szépen feldíszítve. Feltettem az üres konyhaszekrény legfelső polcára, és sokáig gyönyörködtem bennük. Akkor határoztam el, hogy ha majd elég "érett" leszek, én is fogok mindenfélét eltenni. Ezután az üveggyűjtés időszaka következett, ami évekig tartott.

Könnyű dolgom van, mert van egy befőzőfüzetem, amibe feljegyzek minden lényeges adatot. Így hát tudom, hogy 6 kiló sárgabarackból magozás és pucolás után 4-4,5 kg lesz, sőt az is fel van írva, hogy ebből 15 üveget töltök meg, ezért nem is mosok el sokkal többet, csak pont annyit.

Most is így volt, a sárgabarit forró vízbe márottam, így könnyen le lehet húzni a héját (és jól meg lehet égni), kimagoztam, majd amikor végeztem a 6 kilóval, ráöntöttem 2 kiló cukrot. Felforraltam és takarékon kábé fél órát folyamatosan kevergetve rotyogtattam. Icával megbeszéltük, hogy most nem teszünk bele zselésítőt, mert abban is jó sok érdekesség van, ezért nem volt elég az 5 perc főzés, hosszabban kellett rotyogtatni ahhoz, hogy besűrűsödjön. Jelentem, nem égett le és elég jó sűrű lett! Forrón üvegekbe töltöttem (egy se pattant szét), fejtetőre állítottam, majd gyorsan újságpapírba tekertem és rohantam velük a párnákkal, takarókkal kibélelt ágyneműtartóhoz. Kábé egy hétig maradnak ott.

Egyszer volt szerencsém pécsi sárgabarackot eltenni, amikor Anyucinak túl sok volt egyszerre, és nekem adott 3,5 kilót (fel van írva). Na azok a barackok amikből élvezet lekvárt befőzni, ha nem falom fel azonnal, ugyanis azok hatalmasak, mézédesek és tökéletesen érettek. :-)

Barackos-joghurtos süti

Ezt a sütit mindig őszibarackból szoktam csinálni, legtöbbször saját őszibarack befőttből, de amikor véletlenül jó érett és nem kőkemény őszit kapok, rögtön megcsinálom abból is.

A receptet Hajnitól kaptam jó sok évvel ezelőtt, és nem tudom, hogy így kell-e a sütinek kinézni, mert csak a hozzávalók felsorolása van meg.

Azzal kezdem, hogy 3 dl tejszínt egy kis zacsi zselatinnal felmelegítek, és amikor a zselatin feloldódott, hozzáöntök fél liter joghurtot. Mostanában mindig Danone Activiával csinálom, mert az sokkal krémesebb (nem beszélve a bifidusz eszenziszről vagy miről, ami nélkül nem lehet élni!). Beleteszek még 4-5 evőkanál kristálycukrot és hagyom, hogy kicsit dermedjen.

Ezalatt egy tálat kibélelek háztartási keksszel, ráaprítok 3-4 jó érett őszibarackot, és amint ezzel végeztem, rákanalazom a tejszínes joghurtot az egészre. Van, hogy a kekszek elkezdenek feljönni a süti tetejére, azt nem tudom, hogy ez mitől függ, mikor következik be, de most szerencsém volt, mert ilyen szép lett a süti. Nem jó, ha a barack kilóg a joghurtból, mert a kilógó részek elszíneződnek és ronda lesz.



Na és ilyen, amikor vagy kevés volt a zselatin, vagy nagyon mohó voltam és nem vártam meg, hogy teljesen megkössön.

Még egy hiba van, hogy nem volt itthon 3 deci tejszín, csak kevesebb és úgy látom, elég vékonyka lett, de ettől még el fog fogyni szerintem!