2008. július 8., kedd

Sárgabaracklekvár


Szabit kell kivennem, hogy olyan időben jussak ki a piacra, amikor még minden kapható és válogatni tudok, sőt tömeg sincs! Ma voltam, de nem tudtam bevásárolni rendesen, mert 12 kg barackkal távoztam, ami mellé már semmit nem tudtam feltankolni. Persze még egy ugyanilyen körhöz nem volt kedvem. Holnap is szabin vagyok...
Háromszáz forintért adták kilóját és legalább háromféle fáról szedett barack volt közötte, mert volt apróbb, nagyobb, érett és éretlen, sőt olyan fajta is, amit alig lehetett kimagozni. Holnap máshol veszek.


Először azt hittem, hogy milyen jó nekem, idén csak 6 kg barackot kell befőznöm a tesómnak. De aztán eszembe jutott, hogy Bori ezt kért szülinapjára tőlem, és mikor roskadoztam a kocsi felé a 12 kilóval, az is eszembe jutott, hogy unokatesómnak idén már nem tesz el az anyukája sajnos, így hát neki is szeretnék adni valamennyit. Na, többek között ezért kell holnap is mennem a piacra.

Emlékszem, amikor ebbe a lakásba költöztünk és Anyuci jött lakásnézőbe, hozott ajándékba egy üveg házi paradicsomlét és egy üveg baracklekvárt szépen feldíszítve. Feltettem az üres konyhaszekrény legfelső polcára, és sokáig gyönyörködtem bennük. Akkor határoztam el, hogy ha majd elég "érett" leszek, én is fogok mindenfélét eltenni. Ezután az üveggyűjtés időszaka következett, ami évekig tartott.


Könnyű dolgom van, mert van egy befőzőfüzetem, amibe feljegyzek minden lényeges adatot. Így hát tudom, hogy 6 kiló sárgabarackból magozás és pucolás után 4-4,5 kg lesz, sőt az is fel van írva, hogy ebből 15 üveget töltök meg, ezért nem is mosok el sokkal többet, csak pont annyit.


Most is így volt, a sárgabarit forró vízbe márottam, így könnyen le lehet húzni a héját (és jól meg lehet égni), kimagoztam, majd amikor végeztem a 6 kilóval, ráöntöttem 2 kiló cukrot. Felforraltam és takarékon kábé fél órát folyamatosan kevergetve rotyogtattam. Icával megbeszéltük, hogy most nem teszünk bele zselésítőt, mert abban is jó sok érdekesség van, ezért nem volt elég az 5 perc főzés, hosszabban kellett rotyogtatni ahhoz, hogy besűrűsödjön. Jelentem, nem égett le és elég jó sűrű lett! Forrón üvegekbe töltöttem (egy se pattant szét), fejtetőre állítottam, majd gyorsan újságpapírba tekertem és rohantam velük a párnákkal, takarókkal kibélelt ágyneműtartóhoz. Kábé egy hétig maradnak ott.



Egyszer volt szerencsém pécsi sárgabarackot eltenni, amikor Anyucinak túl sok volt egyszerre, és nekem adott 3,5 kilót (fel van írva). Na azok a barackok amikből élvezet lekvárt befőzni, ha nem falom fel azonnal, ugyanis azok hatalmasak, mézédesek és tökéletesen érettek. :-)

10 megjegyzés:

Andi írta...

Már nem tudtam mit kitalálni, hogy leszorítsam az oldalról azokat a gyönyörű DNK zsömléket, ezért nekiálltam lekvárt főzni :-)

Névtelen írta...

majcsak kapol még pécsi sárgabarit valahonnan eccercsak! ;)
és má rájöttem, hogy ezért akartad, hogy én is szabin legyek, hogy cipekedjek! :)

Andi írta...

Hát mit tagadjam? Ezé!

Névtelen írta...

bakker!

csincsilla írta...

gyönyörűek!!!!!!!!!!!!! és sokak!

Névtelen írta...

Én sem vagyok Matus, de ehhez muszáj hozzászólnom! :)
A sárgabarilekvár is gyönyörű (és biztos finom, mint mindig), na de a gyümölcskosár....!:))

Névtelen írta...

Ja és soha többet nem lesz gondod az üvegekre, mert pl. most is vár téged nálunk kb. 3 kosárnyi! :)

Andi írta...

Nyugodj meg, te is Matus vagy! Ne fogd vissza magad, szólj hozzá, mint egy Matus! :-)
Köszi az üvegeket, pont most kifogytam teljesen!
Majd küldök kóstolót (vagy viszek, vagy visztek ti, vagy valami).
Szerintem is a gyümölcskosár a legszebb!!!

Névtelen írta...

na végre itt van még egy matus! :) remélem te többet fogsz hozzászólni mint matustársad, csincsillacsonkaica, aki eléggé el van némulva! bea! te sokkal bátrabb vagy! pont mint egy matus! :)
és milyen az eperlekvár?

Névtelen írta...

Drága IGAZI Matusok! Bátorságban nincs hiány, csak időben, mint mindig. Attól, hogy eddig nem szóltam hozzá, ne képzeljétek, hogy nem néztem az oldalt! Dehogyisnem, minden nap!
Andi! Természetesen csak vicceltem, a kosár meg sem közelíti a lekvárjaidat, aminek az íze és a kinézete már-már művészi! És ahogy olvasom, sürgősen el kell juttatni hozzád az üvegeket, nehogy a hiányuk akadályozzon meg a további művészkedéstől! :)
Tata! Az eperleki vészesen fogy, mi meg épp ellenkezőleg...:)