Pomázi cukiságok

Az emberi tekintetű Kóficka. Szinte az egész ottlétem alatt ezen a párnán feküdt a cserépkályha előtt a kosarában és igyekezett nem útban lenni és nem zavarni.

Kicsit neheztelőn néz rám, amiért nem hagyom békén. Vagy talán inkább azért, mert nem simogatom a pocakját egyfolytában! Szívesen megmutatja bárkinek!

Zsuzsika, az örökmozgó. Annyira szeretné Tomacicát elkapni, hogy már remeg a kis lába az izgalomtól. Egyébként is egyfolytában izgatott, mindenkit megkörnyékez egy kis szeretetért, folyton felugrál és iszonyúan féltékeny mindenkire!

A nagy fekete cica. Azt hiszem, amint beözönlött a népes társaság, ő angolosan távozott. Nem vegyül a néppel!

És ez a drága! Igazi cica: folyton dorombol, hízeleg, dörgölőzik, még a pocakját is megmutatta. És olyan jóságosan szelíd, hogy még Tomacicával is hajlandó játszani -- ha van kedve!

Ezen a képen - mint látjuk - nem Tomacica a cuki, hanem a lányok: Hanka és Segebaga, a tesóm!

Toma (2)

Nehéz a fotoriporterek élete. Néha közvetlen életveszélyben kell dolgozni, mint ebben az esetben is, amikor egy még meg nem szelidített vadmacskáról kellett tudósitanom.

Bátor segédeim: Hanka, és másik ikertesóm, Segebaga voltak. (Köszi tesó, hogy eljöttél!) Remélem jól látszik a képen, hogy éppen nem a dorombolós arcát mutatja Tomacica. Nem szeret kézben lenni.

Na igen, Tomacicát ezzel a viselkedéssel nem lehetne bevezetni a társaságba, igaz, még el sem érte az első bálozós korhatárt. De azért ennél kicsitt jobban nevelt kiscicára emlékszem. Ő persze rám egyáltalán nem emlékszik. Én arra viszont határozottan, hogy amikor visszaadtam Csincsillának párnapos pótmamáskodás után, egy jólnevelt, illedelmes, tökéletesen viselkedni tudó kiscica volt. Ez lett belőle:

Mindenhol ott van, mindenbe belemászik, minden alá bebújik és mindenhol verekszik, fúj, morog, harap, karmol. Lehetetlen egy pillanatra is megsimogatni. Illetve nem is, mert Csincsilla kezében mintha egy másik kiscica lenne, ott időként és rövid időre teljesen meg tud szelídülni.

A napokban volt 4 hónapos. Mint tudjuk, elhagyta az anyukája, nincs testvére se, ezért pótmamája rettenetesen elkényezteti.

Születésekor annyira pici volt, hogy a Cukiságok.hun voltak olyanok, akik szörnyülködtek a kinézetén. Azóta teljesen kinőtte magát.

Ez egy harcica! Folyton harci állásban van a füle, bármikor kész rá, hogy bárhonnan megtámadhassa az őt megszeretgetni közeledőket!

És nagyon szeret játszani, mindig elmélyülten pofozgat valamit. Hanka pedig megtanította ugrani is! :-)

Jolán-napi kakaóscsiga-sütő tanfolyam

Végre megtanultuk megsütni Csincsilla isteni kakaós csigáját! Mivel erről sem szabad írnom, amennyire bírom, visszafogom magam:

A szépséges, lágy kelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk és egy nyújtófával téglalap alakúra nyújtjuk.

Második nekifutás: A megrettent tanfolyami hallgatók szeme láttára Kisárpi kezéből kitépjük a nyújtófát, sűrű bocsánatkérések közepette újra összegyúrjuk a tésztát és három mozdulattal tökéletes alakúra és méretűre nyújtjuk.

2 evőkanál kakaóport egyenletesen elterítünk a tetején. (Megnéztem az eredeti receptet: 2-3 evőkanál kakaót ír, nem pedig hatot!!! Khm.)

6-8 evőkanál porcukorral a kakaót betakarjuk. Sehol ne maradjon cukor nélkül a kakaó, mert ott keserű lesz! Feltekerjük, mint a rétest. Ehhez a művelethez nem árt, ha ekkora keze van az embernek.

A rudat egyforma szeletekre vágjuk. És itt alakult ki két tábor a sütőtanfolyamon: vannak, akik a kakaós csigát a tésztás oldalára fektetve sütnék, és vannak, akik így, mint a képen, a kakaós felükkel fölfelé. Ugyanígy két táborra szakadt a tanfolyam abban a kérdésben is, hogy a kiszóródott kakaóporral mi legyen: rászórjuk-e a csigák tetejére spórolósan, vagy pedig kidobjuk pazarlósan. Még lehet, hogy kvízkérdésnek felteszem a végén!

Egy óra kelesztés után vajdarabkákat teszünk mindegyikre (és itt megint csak én kérek elnézést!), majd forró sütőben megsütjük. Amikor már majdnem kész, cukros tejjel meglocsoljuk a sütiket, majd visszatoljuk még pár percre.

Hallott már valaki a jégcukorról? Itt látható a képen! Menő cukrászatok elbújhatnak a Pomázi cukrászat mellett!

Fiamnak egy darab csigát hoztam haza, mert ő nem szereti az ilyen sütiket - legalábbis én így tudtam. Mint kiderült, rosszul tudtam, és baromi kevésnek bizonyult az egy darab... De hát nincs ebben semmi, Rebekáról is most tudtuk meg, hogy szereti aaaa... mit is? Elfelejtettem! De ciki! Pedig nem is ittam! (Csak annyira emlékszem, hogy az almacsatnit nem szereti.)

Tomacicát pedig holnap fogom lejáratni a világ előtt... miután magamat sikerült már mindkét receptnél: a zsöminél is, meg ennél is!

Jolán-napi zsömlesütés

Kivételesen szöveg nélkül (ha kibírom!):

Végre megtanultam dagasztás nélküli (DNK) zsömlét sütni! Újraolvasva a receptet, rájöttem, hogy én nem csináltam pontosan az utasításnak megfelelően. És elnézést kell kérnem Csincsillától, mert a recept pontos volt! Már látom, hogy a cukor is elő van írva... (Kíváncsi vagyok a kakaóscsiga receptre! Bajban leszünk, Kisárpi!)

Minden egyes simalisztes zsömlének 91 grammnak kell lenni; a sok lenmaggal készült zsömléknek pedig 100 grammank. Így lesznek tökéletes méretűek.

Csincsilla négyféle kenyértésztát kevert be:

1.) csak fehér liszttel (B 80-as kenyérliszt),
2.) 2/3 fehér kenyérliszt, 1/3 teljes kiőrlésű graham-liszt
3.) 1/3 fehér kenyérliszt, 1/3 teljes kiőrlésű rozsliszt, 1/3 graham-liszt
4.) ugyanez sok lenmaggal (125 gramm)

Ha sok a fehér liszt, akkor folyósabb a tészta, ha sok a lenmag a tésztában, akkor viszont jó sűrű. Semmiképpen nem volt egyik tészta sem olyan, mint amivel én szenvedtem legutóbb.

Összefoglalva gyengébbek kedvéért (ez én vagyok), egy adag tésztához: kábé 480-500 gramm liszt (a liszt fajtáján sok múlik), kábé 3-3,5 deci víz (lemértük!), 1/8 kocka élesztő (a hagyományos, ötdekás kockaélesztőről van szó), egy evőkanál cukor, egy evőkanál só. Nokedlitészta-sűrűségű akkor lesz, amikor már megkelt a tészta. Összekeveréskor egy elég jól kezelhető, viszonylag sűrű tésztát kapunk. Na én itt rontottam el!

Zsömlévé és minikenyérré formázott tészták. A különböző forma különböző összetételű tésztákat jelent.

Lehet kifli formára igazítani, esetleg Hanka és Kisárpi művészi hajlamaival felturbózva. A variációk száma végtelen!

Először elterülnek, de nagyon-nagyon forró sütőbe betolva gyorsan felemelkednek

Hihetetlenül finom!

A zsömlék mellé egy kis sajttál és lecsó. Bár nem szabad írnom róla, de nem bírom elhallgatni, hogy a lecsó annyira finom volt, hogy kétszer szedtem belőle. A maradékot pedig szerettem volna becsomagolni, és csak illendőségből hagytam ott...

Hát ennyit fogtam fel a zsömlesütési technológából. Természetesen hamarosan újra (negyedszer is) megpróbálok dagasztás nélküli zsömlét sütni. Holnap pedig Jolán-napi kakaóscsiga-sütésünket fogom képregény formájában megmutatni. :-)