Az emberi tekintetű Kóficka. Szinte az egész ottlétem alatt ezen a párnán feküdt a cserépkályha előtt a kosarában és igyekezett nem útban lenni és nem zavarni.
Kicsit neheztelőn néz rám, amiért nem hagyom békén. Vagy talán inkább azért, mert nem simogatom a pocakját egyfolytában! Szívesen megmutatja bárkinek!
Zsuzsika, az örökmozgó. Annyira szeretné Tomacicát elkapni, hogy már remeg a kis lába az izgalomtól. Egyébként is egyfolytában izgatott, mindenkit megkörnyékez egy kis szeretetért, folyton felugrál és iszonyúan féltékeny mindenkire!
A nagy fekete cica. Azt hiszem, amint beözönlött a népes társaság, ő angolosan távozott. Nem vegyül a néppel!
És ez a drága! Igazi cica: folyton dorombol, hízeleg, dörgölőzik, még a pocakját is megmutatta. És olyan jóságosan szelíd, hogy még Tomacicával is hajlandó játszani -- ha van kedve!
Ezen a képen - mint látjuk - nem Tomacica a cuki, hanem a lányok: Hanka és Segebaga, a tesóm!
3 megjegyzés:
kóficka egy tündér. jól áll neki az első hely.
Csakis ő lehet az első helyen! :-) Annyira édes! Ezt most már mindenki láthassa :-)
a világért sem szeretném megbántani Kófickát, de azé mindegyik 4lábú tündérmackó!!!! 5 db első helyet osztok ki!!!
Megjegyzés küldése