Házi bonbon

Na ezt most elég nehezen tudtam eldönteni, hogy bonbon, bombom, bombon, vagy hogy is kell írni. Az eredeti receptből nem tudtam puskázni, mert ott ezt a finomságot aszalt sárgabarackos mogyorós gombócnak nevezték - a hozzávalók miatt. Bár az idei karácsonyi készülődéskor eléggé el voltam csúszva a munkálatokkal, ezt a házi bonbont mindenképpen el akartam készíteni Micikének (lánykori nevén Évi) névnapjára!

Hozzávalók:
- 20 dkg aszalt sárgabarack
- 20 dkg darált mogyoró
- fél deci narancslikőr
- 1-2 evőkanál víz
- 2 evőkanál vaníliás porcukor
- 1 evőkanál barackdzsem
- a bevonáshoz rengeteg étcsoki

Az aszalt sárgabarackokat beáztattam kábé 0,5-1 deci felforrósított házi narancslikőrbe. Szerettem volna olyan ütősre készíteni most is, mint ahogy egyszer sikerült, amikor is Csincsillával jól becsiccsentettünk egy darab bonbon elfogyasztásától...

A mogyorót magam pucoltam, mert sokszor jártam mostanában úgy, hogy a pucolt mogyorónak (ami nem sózott, pörkölt, hanem csak sima) dohos íze volt, így hát nem mertem olyanból készíteni, mégiscsak ajándéknak készült elsősorban. Szóval a mogyorót megpucoltam, majd gyorsan lepihentem, mert ez aztán az igazán fárasztó munka, főleg a karácsonyi őrületben!

Ezután az aprítógéppel összeaprítottam a narancslikőrös aszalt sárgabarackokat az alkoholos lével együtt, majd beleöntöttem a megpucolt és megdarált mogyorót, és azzal is aprítottam, ameddig csak lehetett. Beledolgoztam a barackdzsemet, a porcukrot, és amikor már olyan sűrű massza lett belőle, hogy a kés csak önmagában forgott-forgott, elkezdtem a gombócok gyártását: egy kanállal kis adagot kivettem a masszából, egy marcipándarabkát belenyomtam, majd vizes kézzel gombóccá formáztam. Szépen egymás mellé tettem őket egy tálcára, és amikor elkészültem, a tálcát betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen majd csokival bevonni.

Másnap 20 deka Szerencsi étcsokit gőz fölött felolvasztottam, egy pici vajat dobtam bele (de ezt nem is tudom miért kell), majd a gombócokat megúsztattam a forró csokiban. Kiemeltem és egy tálcán hagytam megszilárdulni a csokimázat.

A tetejére a Lidlben kapható cukrozott darált mogyorót, vagy pedig a Csincsillától kapott szépséges arany és ezüst színű gyöngyöket szórtam. Csodálatosan néznek ki! És jól mutatnak ezen a szép kis sütistálon is, amit Beáéktól kaptam. Köszönöm!

Mogyorós-marcipános bonbon

Túlélési technika sütőhiány idejére. Másfél hétig nem volt sütőm, elromlott, és vártuk az alkatrészt (meg az alkalmas időpontot, amikor a szerelő is ráér, meg mi is). Bánatomban bonbongyártásba kezdtem, már úgyis évek óta tervezem.
A technikát nem én találtam ki, de annyira rég és olyan sok helyen olvastam róla, hogy nem adok most forrást.

Hozzávalók: étcsoki, marcipán, mogyoró, narancs, narancslikőr

Kell hozzá még egy alkalmas bonbonöntőforma, remekek erre a szilikonos jégkockatartók, én a Tescoban vettem az egyiket, fillérekért (helyes kis lekerekített sarkú kockákat lehet vele gyártani). Használtam ikeás virágformát is, azzal picit nehezebb volt, mert keményebb az anyaga. És jók lennének a gyári bonbonok kis műanyagtartói is, ha nem dobnánk ki őket.
A csokit felolvasztottam gőz felett. Egy keskenyebb sütőecsettel gondosan kikentem a formákat (18 darab kis mélyedésem volt), betettem a hűtőbe néhány percre, hogy megdermedjen. Kivettem, megint átkentem csokival. Ezt a második kenést nem érdemes elhagyni, próbáltam, de akármennyire tökéletesnek tűnik az első bevonat, sokkal törékenyebb és sérülékenyebb lesz a bonbon, könnyen megsérül, amikor kipattintom. A második kenés után is irány a hűtő, néhány percre (ha egyszerre két formával dolgozunk, akkor nem kell unatkozva várakozni, hanem a hűtőszünetekben dolgozhatunk a másikkal).
Közben előkészítettem a tölteléket, marcipánt összedolgoztam reszelt narancshéjjal, néhány csepp narancslikőrrel és néhány csepp narancslével. Pillanatok alatt kész. Kicsit porcukrozott deszkán kinyújtottam olyan 1 mm vastagra, és bonbonméretű kockákra vágtam.
A hűtőből elővettem a formát, mindegyik mélyedésbe tettem egy marcipánt. Aztán mindegyikre kanalaztam egy kis csokit. Erre jött egy-egy szem mogyoró, és némi narancsos marcipán. Aztán mindegyiket telekanalaztam olvasztott csokival, és néhány percre betettem a fagyasztóba, mert így lehetett a legkönnyebben kipattintani őket.
Az esetleges sorjákat éles késsel lekapirgáltam, becsomagoltam aranypapírba, és hozzákezdtem a következő adaghoz.
Csináltam még kókuszos-citromosat, manduláskekszes-marcipánost, nugátosat, aszalt szilvásat, ha lesz egy kis időm, azokat is lefényképezem. Mindegyik nagyon finom lett.

És bocs, hogy ennyire eltűntünk, gondolom, a többi blogszerzőtársam is hozzám hasonlóan küzd a karácsonnyal, egyszerre dolgozunk, takarítunk, főzzük a szokásos ételeket, amiket már rég beírtunk, sütjük a több tonna karácsonyi aprósütit, ilyet, meg ilyet, meg ilyet. Meg ezt is. És nem jutunk el a blogunkig :(

Bonbon minden mennyiségben

Ha már megígértem... Aztán alámerülök karácsonyozni:)
Balról jobbra: mogyorós-barackos golyók, csokis marcipánkorongok, kókuszos-citromos virágok, amarettós-marcipános kockák, mogyorós-marcipános kockák és aszaltszilvás-marcipános kockák.

Mogyorós-barackos gombóc

Ez már szerepelt a blogon, házi bonbon néven, Andi írta be. Egyszerű, gyors és finom. Andi ezekkel az arányokkal dolgozott:
Hozzávalók:
- 20 dkg aszalt sárgabarack
- 20 dkg darált mogyoró
- fél deci narancslikőr
- 1-2 evőkanál víz
- 2 evőkanál vaníliás porcukor
- 1 evőkanál barackdzsem
- a bevonáshoz rengeteg étcsoki

Én vizet nem tettem hozzá, és egy kis darált mogyoróval szórtam meg. És persze fogalmam sincs, hogy a fenti hozzávalókból mennyit használtam. A fenti elég brutál nagy adagnak tűnik. Pici gombóckákat formáztam, hűtőben kicsit pihentettem, utána fogpiszkálóra tűzve csokiba mártottam.

Csokis marcipánkorong



A képen balra látható. Hát ez nagyon egyszerű volt, egy kis darab marcipánt összegyúrtam némi olvasztott étcsokival. Egy kétszer akkora darabot pedig reszelt narancshéjjal és pici narancslével. Kicsit porcukros felületen kinyújtottam olyan 1 mm vastagságúra, alulra tettem egy narancsosat, rá egy csokisat, arra megint egy narancsosat. Pici pogácsaszaggatóval köröket szaggattam. A kis tornyokat leöntöttem csokival, rájuk nyomtam egy-egy kis kandírozottgyümölcs-kockát, rácson megszárítottam, pont.

Amarettós-marcipános kocka

A fenti képen jobbra látható. Szögletes jégkockatartót olvasztott csokival kikentem, hűtő, aztán megint kikentem, megint hűtő. Közben elkészítettem a tölteléket, amaretto kekszből morzsát gyártottam, és összekevertem porcukorral, kicsi rummal és kicsi narancslikőrrel, épp annyival, hogy ne por legyen, hanem laza massza. A megszáradt csokikockákat félig megtöltöttem vele, utána ment egy-egy kis kocka csokis marcipán, aztán olvasztott csokival lezártam őket, és mehetett a fagyasztóba, olyan 20-30 percre. Ha teljesen megkeményedtek, nagyon könnyen ki lehetett pattintani a formából. A széléről levágtam a kis sorjákat, és aranypapírba csomagoltam őket.

Kókuszos-citromos virág

A képen balra. Az eljárás mint fent. A töltelék kókuszreszelék, porcukor, frissen facsart citromlé és pici vodka elegye.

Aszaltszilvás-marcipános kocka

A fenti képen jobbra. Szokásos eljárás, a töltelék pedig aszalt szilva, összeaprítva, porcukor, babapiskótapor, némi alkohol. A kockákat itt is csak félig töltöttem meg, utána ment még egy-egy kis marcipánkocka, és arra a záró csokiréteg.

A bónuszkép: két új jövevény, balra Segebaga fantasztikus 3:1-ja (a harmadikat megmondom, úgysem találnátok ki, ugyanis még harang is van a hasijában!), jobbra az Anditól érkezett gombócartúrkaangyalka (én is így nézek már ki a sok bonbonkóstolástól, csak nekem nem áll ennyire jól), középen meg a Rokon.