Túlélési technika sütőhiány idejére. Másfél hétig nem volt sütőm, elromlott, és vártuk az alkatrészt (meg az alkalmas időpontot, amikor a szerelő is ráér, meg mi is). Bánatomban bonbongyártásba kezdtem, már úgyis évek óta tervezem.
A technikát nem én találtam ki, de annyira rég és olyan sok helyen olvastam róla, hogy nem adok most forrást.
Hozzávalók: étcsoki, marcipán, mogyoró, narancs, narancslikőr
Kell hozzá még egy alkalmas bonbonöntőforma, remekek erre a szilikonos jégkockatartók, én a Tescoban vettem az egyiket, fillérekért (helyes kis lekerekített sarkú kockákat lehet vele gyártani). Használtam ikeás virágformát is, azzal picit nehezebb volt, mert keményebb az anyaga. És jók lennének a gyári bonbonok kis műanyagtartói is, ha nem dobnánk ki őket.
A csokit felolvasztottam gőz felett. Egy keskenyebb sütőecsettel gondosan kikentem a formákat (18 darab kis mélyedésem volt), betettem a hűtőbe néhány percre, hogy megdermedjen. Kivettem, megint átkentem csokival. Ezt a második kenést nem érdemes elhagyni, próbáltam, de akármennyire tökéletesnek tűnik az első bevonat, sokkal törékenyebb és sérülékenyebb lesz a bonbon, könnyen megsérül, amikor kipattintom. A második kenés után is irány a hűtő, néhány percre (ha egyszerre két formával dolgozunk, akkor nem kell unatkozva várakozni, hanem a hűtőszünetekben dolgozhatunk a másikkal).
Közben előkészítettem a tölteléket, marcipánt összedolgoztam reszelt narancshéjjal, néhány csepp narancslikőrrel és néhány csepp narancslével. Pillanatok alatt kész. Kicsit porcukrozott deszkán kinyújtottam olyan 1 mm vastagra, és bonbonméretű kockákra vágtam.
A hűtőből elővettem a formát, mindegyik mélyedésbe tettem egy marcipánt. Aztán mindegyikre kanalaztam egy kis csokit. Erre jött egy-egy szem mogyoró, és némi narancsos marcipán. Aztán mindegyiket telekanalaztam olvasztott csokival, és néhány percre betettem a fagyasztóba, mert így lehetett a legkönnyebben kipattintani őket.
Az esetleges sorjákat éles késsel lekapirgáltam, becsomagoltam aranypapírba, és hozzákezdtem a következő adaghoz.
Csináltam még kókuszos-citromosat, manduláskekszes-marcipánost, nugátosat, aszalt szilvásat, ha lesz egy kis időm, azokat is lefényképezem. Mindegyik nagyon finom lett.
És bocs, hogy ennyire eltűntünk, gondolom, a többi blogszerzőtársam is hozzám hasonlóan küzd a karácsonnyal, egyszerre dolgozunk, takarítunk, főzzük a szokásos ételeket, amiket már rég beírtunk, sütjük a több tonna karácsonyi aprósütit, ilyet, meg ilyet, meg ilyet. Meg ezt is. És nem jutunk el a blogunkig :(
6 megjegyzés:
Mi olvasók megbocsájtjuk a hallgatást, ha ilyen gyönyörűségeket találunk a blogon. a panna cottát kipróbálom! Kellemes karácsonyt.
Fantasztikus vagy Csincsilla! Még nem merem kibontani a bonbonjaimat, de meghoztad a kedvemet a gyártáshoz. Ami tavaly annnyira elment... :-)
Ha megkóstoltam, még kommentelek!
És köszi az igazolást, remélem mindenki elfogadja! :-) Tényleg küzdünk ezerrel!!!
Bizony-bizony, én is nyakig ülök/állok/haladok a karácsonyi teendőkben, úgyhogy tényleg mindenkitől elnézést a bejegyzések hiányáért.
És Csincsilla, köszi, hogy engem is igazolsz. :) A belinkeltek közül kettőt megcsináltam nem is tudom mekkora mennyiségben, talán 4-szeres, 6-szoros adagban. Meg persze még sok mást is.
Gratulálok a türelmedhez, én a hajamat téptem volna, ha karácsony előtt döglik be a sütőm. Egyébként összebeszéltetek Andival? :) Csak nehogy én legyek a harmadik, akinek tűzhelyet kell javítani...
A bonbon gyönyörű, mint ahogy írtam a legfrissebb bejegyzésedhez is.
Pepecs ide, pepecs oda, minden gyönyörűűűűű! Emelem kalapom!!!!!
Jaj, ezt a rétegezős marcipánosat fogom megcsinálni a szivecskés ikeás jégkockacsinálómban!!!! Lehet, hogy már holnap!
Megjegyzés küldése