2010. július 26., hétfő

Mángold

A kép innen.
Mert az enyémet elfelejtettem lefényképezni.

Kicsit eltűntem,  az elmúlt két hetet a családi birtokon próbáltuk átvészelni, most, kicsit fázva, nehéz elképzelni azt a nagy meleget, de már ott is nehezen lehetett kibírni.


Próbáltuk túlélni, ki így, ki úgy. Én alapvetően pihegtem valami árnyékos zugban. És masszívan nem főztem. A két nagyeszű négylábú a saját módján harcolt a kánikula ellen.

Az okosabbik a házi jakuzziban töltötte az idejét.




A kevésbé zseniális sportolt egész nap, már ha talált valakit, aki hajlandó volt aládolgozni:) Néha egy labdával:

 Néha kettővel:

És amikor ez már uncsi volt, akkor jött a labda-bot kombi. Meg persze az esdeklő tekintet, hogy valaki dobja már el, hadd fusson már utána a negyven fokban. Mert az annyira, de annyira jó.


Főzés nem sok volt. Volt két nagy bogrács gulyás, egy nagy adag zsenge gévagomba, de azt is elfelejtettem lefényképezni, diszkosz (róla majd később), de inkább csak csendes izzadás valamelyik sarokban.

Kaptunk ajándékba egy nagy kazal friss mángoldot, hát vele tényleg kellett valamit csinálni, szóval egy gyenge ebéd kedvéért összeszedtem magamat. Nagyon szeretem a mángoldot, néhány éve volt is a kertben, most éppen nincs. Nagyon hasonlít az íze a spenótra, csak jóval haladósabb, hatalmas levelei vannak, nem kell órákig pucolgatni. A blogon is szerepelt már néhányszor. 

Mángoldleves
Sokszor olvastam már, hogy a mángold szára hasonlít a spárgára, most ki is próbáltam. A leszedett szárakból levest főztem. A szárakat felaprítottam, feltettem főni némi vízben egy kis sóval. (Aztán teljesen elfeledkeztem róla, és elmentem egy kis kutyasétáltatással egybekötött telefontúrára a helyi dombra. Mire hazaértem minden víz elforrt és pont nem égett le, szóval szerencsém volt nagyon. De ez a rész nyugodtan kihagyható.) Pótoltam az elforrt vizet, újra felforraltam, merülőmixerrel pépesítettem. Még ment bele egy kis őrölt bors.
Nincs benne semmi zsiradék, jéghidegen ettem egy kis tejföllel, tényleg nagyon finom volt.

Nem igazán fotogén, sem íz íze, sem az állaga, de tessék. Ilyen volt:)


Vajas-fokhagymás mángold
Ez volt a második fogás. A mángoldleveleket forró sós-szódabikarbónás vízben rövid ideig forraltam. Lecsepegtettem. Serpenyőben kis vajon átforrósítottam egy gerezd apróra vágott fokhagymát, erre ment rá a főtt, kicsit összevagdalt mángold, összeforgattam, só, bors, kész.
Snidlinges újkrumplival ettem (a snidlinget is ajándékba kaptuk, összevágva:)), eredetileg még tükörtojást terveztem mellé, de a melegre való tekintettel az elmaradt. Így is nagyon finom volt.




2 megjegyzés:

Bea írta...

Azt hiszem, Kóficka jobban megértette a nyaralás, pihenés lényegét mint Zsuzsika. :) De nem is tudom melyiket gyömöszölném meg jobban. Szerintem mindkettőt egyformán. :)

A mángold is egy olyan zöldség, ami még nem szerepelt a repertoáromban, de ideje lenne pótolni. A leves tényeg nem szép, de általában azok a legfinomabbak.

Andi írta...

Már megint ezekkel a tésai képekkel fájdítod a szívemet! :-)

Annyira jellemző a két kutyusra, hogy mit csinálnak a nagy melegben! Kóficka annyira okos, és Zsuzsika meg annyira bolond! De jól áll mindkettőnek!

A kaja is jól néz ki, kicsit lájtos, ezután még le kell nyomni egy jó méteres kürtős kalácsot vagy valami ezzel egyenértékűt.