2010. július 9., péntek

Rukkola


Az iciripiciri kertecskémben (itt és itt) kaszálni lehet a rukkolát.Az a szerencse, hogy mindnyájan nagyon szeretjük. (Mondtam is az Andinak, hogy nem is értem, hogy a mi válogatós családunk egyöntetűen rajong érte, holott elég kevés olyan étel van, amit mind a négyen megeszünk, nem is eveznék egzotikus vizekre, csak az alapok közül kvázi embargós a krumplipüré, és többféle krumpli, a mák, a dió, a citromhéj és a gomba, a karfiol - ámbár lehet, hogy ez már ehetőnek lett nyilvánítva - , a füstölt sajt, a szalámik és felvágottak, persze a tök, általában a kapor, a mazsola mindig, disznóhús, belsőségek, a fasírt és rokonai, az olajban sütött dolgok, a sóska, a méz, az ecet, a krémes sütemények, meg egy csomó más, most hirtelen ennyi jutott eszembe.) De a rukkolát szeretjük. Hurrá.

Kétféle formában fogyasztjuk mostanában a ránk szakadt bőséget, az egyik az aktuális kedvenc saláta, nem egy nagy szám, de megunhatatlan. Legalábbis nekem.
Néhány marék frissen szedett, megmosott, megszárított, összetépkedett rukkola, egy-két finom, édes paradicsom, és némi kockára vágott feta. Erre rácsavarok egy csomó citromot, és kész is, még sózni sem kell, a sajt elég sós. Ha rendes vagyok, ennyi, ha éppen nem tudok uralkodni a globusmajonéz-függőségemen, akkor nyomok rá még majonézt is. Magában is nagyon finom, de ha kerül hozzá némi párolt csirkemell vagy pirított magos kenyér, akkor egészen fantasztikus.


A másik meg ennek a kenyeresített és sonkásított változata, szóval pizza. Ebben meg az a jó, hogy a bazsalikomültetvényemet is remekül tudom hozzá hasznosítani (azt már el sem tudom képzelni, milyen lesz, ha a paradicsom is saját lesz benne!).


Pizza már sok volt a blogon:
- Burgonyás-hagymás pizza
- Bea pizzája
- Andi pizzája
- meg már én is tettem fel, persze.

Szóval lehet válogatni és variálni. Azért most is leírom, hogy mostanában milyen tésztát csinálok.

Hozzávalók:
- bő fél kg liszt (amit találok, jó lenne pizzaliszt, de ha nincs, akkor kenyérliszt vagy finomliszt)
- negyed kocka (12,5 g) friss élesztő
- kb. 3-4 dl langyos víz
- 1 evőkanál cukor vagy méz
- 1 evőkanál só
- 1 evőkanál oregánó, ha van 
- 1-2 evőkanál olívaolaj


Az olaj kivételével mindent beleszórok a kenyérsütőgép üstjébe, kidagasztatom. Közben figyelem, először csak 3 dl víz megy bele, a többi csak akkor, ha kell, jó lágy tésztát szeretek csinálni, sokkal könnyebb nyújtani, és sokkal jobban is ízlik nekem. Amikor már szép fényes a tészta, hozzáadom az olívát is, azzal is kidagasztom. Hagyom egy kicsit kelni, de általában nincs időm, szóval egy fél órácskát. Most úgyis nagyon meleg van, amíg nyújtom, megpakolom, igazgatom, bőven lesz ideje megkelni rendesen.

Utána lisztezett deszkára borítom, alaposan átgyúrom, és mostanában három cipót csinálok belőle, hogy jó vékony legyen majd a tészta.
A cipókat gáztepsiméretre nyújtom, és sütőpapírral bélelt tepsire fektetem őket.
Ha van kedvem és időm, akkor összedobok egy gyors paradicsomszószt, de általában nincs (időm:)), és egyszerűen kecsappal megkenem. Megpakolom sonkával (szalámi és kolbász a fent leírtak miatt nem mehet rá). Gazdagon megszórom a frissen kaszált, megmosott és leszárított rukkolával, dobálok rá paradicsomszeleteket (és közben ara gondolok, hogy az Andi biztos milliméteres vonalzóval mérné ki a helyüket), meg jó sok összemorzsolt fetát. Ollóval felvagdalok egy nagy marék friss bazsalikomlevelet, azt is rászórom.


A tetejére a sajtreszelő legnagyobb lyukán reszelek egy csomó trappistát (általában ez van otthon kereskedelmi mennyiségben). Kis olívával meglocsolom még.

Közben valamikor maximumra kapcsoltam a sütőt (nálam ez 275 fok, legalábbis a kiírás szerint), és a legnagyobb hőmérsékleten légkeveréssel szép pirosra sütöm őket.



Na, és most a cica. Mert azért még van néhány képem róla, ha már nem is velünk él (az új gazdája ígért fényképeket, remélem, küld is, majd azokat is beteszem).

Ennyire kis sportos!


Persze ekkora feneket (nálunk gömbölyödött már ki ennyire!) nem is könnyű felvinni:)


Itt pedig tilosban jár. Sztem tudja is.


A fiúkat meg imádja.








A szép cicás képeket Rebeka csinálta.

6 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon guszta a sali és a cirmi meg imádnivaló

Andi írta...

Jaj de édes ez a cica, annyira sajnálom, hogy nem az enyém lett!

Na szóval: szeretném jelenteni, hogy az egyhetes rukkolám tökéletesen friss és finom volt, most megint nem tudom elképzelni, hogy mit csinálnak a boltban a zöldséggel-gyümölccsel, hogy a vásárlás másnapján már megrohad a hűtőben...

Amúgy eléggé kikaptam, amikor Toma meglátta a növényzetet a pizzán, szóval nálunk nem jött be sajnos. Nekem viszont nagyon ízlett, sokkal többet is el bírtam volna viselni. Legközelebb csak az én térfelemre teszek.

Andi írta...

Majd' elfelejtettem: köszönöm a szállítmányt!

Bea írta...

Hűha, ha ennyi kaja tiltólistás, akkor mit szoktatok enni? :):) Számomra hihetetlen, hogy az a sokféle étel, amit felraktál a blogra nem tartalmazza egyik tiltott dolgot sem. :)

A pizza egyébként nagyon ötletes, még soha nem ettem rukkolát (vagy legalábbis nem emlékszem rá), a cicus pedig aranyos, csodálom, hogy meg tudtál válni tőle.

Névtelen írta...

finom lehet a pizza ennyi csodás hozzávalóval.
Az édes cicus kár, hogy nem maradt veletek, annyira "simogatnivaló" :)

csincsilla írta...

a cicus tényleg nagyon édes volt (és remélem az is), de mindenkitől meg kell válni, akit visznek, mert már így is túl sok az állatunk, és mindig akad egy újabb árva. de vérzik a szívünk utána azóta is.
sajnálom, hogy a Tomának nem ízlett, bocs.
és természetesen használom az embargós alapanyagokat is, csak tudom, hogy valaki (rossz esetben valakik) nem fog enni az adott ételből. Ha pl. mézet teszek egy sütibe, akkor én biztosan meg sem fogom kóstolni.