Nem is tudok jobb dolgot elképzelni számomra, mint Csíkszentgyörgyön tölteni egy szép nyári napot, megmászni a meredek hegyoldalt a büdös gödörig, üldögélni, nevetgélni a mámorító illatú fűben, hallgatni a rovarok zümmögését, csodálni a pillangók táncát, messzire, de tényleg nagyon messzire elnézni a szemben magasodó gyönyörű hegyekre, lesni a csorda hazaindulását, kiülni a kispadra, megfigyelni az embereket, lovas szekereket, beszélgetni a szomszédokkal, este tehenet fejni, disznót etetni, sütögetni és tanulni, tanulni. Akár új szavakat, akár nálunk már rég elfeledett szokásokat, és persze új recepteket.
Egy fej kicsi kockákra vágott hagymát fonnyasztottam olajon, egy közepes méretű felkarikázott sárgarépát dobtam rá (de rájöttem, hogy reszelni kellett volna, ezért amikor megfőtt, kiszedegettem és leturmixoltam a darabokat). A megpucolt és egycentis darabokra tördelt (!) zöldbabot ezután beleöntöttem a lábosba, sóztam, és felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Amikor megfőtt, lisztes tejföllel behabartam, végül megszórtam aprított petrezselyemmel.
Nagyon szeretem az én fokhagymás-rántásos zöldbabfőzelékemet, de ez a változat is nagyon finom, sőt biztos vagyok benne, hogy az Ibike receptjével készült, paradicsommal és paprikával ízesített is nagy kedvencem lesz, ha majd elkészítem. Ehhez a mélyhűtőben raktároztam el egy adag kibédi zöldbabot.
5 megjegyzés:
mind a kettő nagyon jól hangzik, ki kéne próbálni, egyiket sem ismertem eddig.
ja, és nagyon cuki a sok kép:)
Ilyenektől megmelegszik a szívem.
De rég hallottam ezt a szót, hogy fuszulyka :)
Jaj-jaj, ezt a tesóm meg ne lássa, mert megszakad a szíve. Bele van szerelmesedve Erdélybe. A képeket látva, meg is értem.
Én még nem is hallottam fuszulykának emlegetni a babot. Paszulynak már igen. :)
Megjegyzés küldése