Folytatom a fermentálási tanulmányaimat, mert nagyon izgat ez a téma. Most már tényleg mindenhol azt olvasom, hogy ez mennyire egészséges, és hogy mindennap kéne enni vagy inni valami kicsi fementáltat, mert az örökélethez és pláne az egészséges örökélethez pont ez kell. És egyébként meg olyan jó dolog valamit előállítani, én nagyon élvezem. Valamiért mégis olyan nehezen kezdtem hozzá, de nagyon sokat segített Csincsilla fermentálós bejegyzése, rengeteg trükköt osztott meg, csak azt az egyet nem árulta el, hogy számolja ki valaminek a 2%-át (de tudtam magamtól is, ne ijedj meg Csincsilla!). Gondoltam persze, hogy ráírok Csincsillára, hogy: na most kezdeném, mit is kell csinálni?, de ezt már mások elsütötték, és nem is vicces.
Az volt, hogy a kínai leveshez vettem káposztát, és ahhoz csak kevés kellett, ez adott egy újabb lökést, hogy kezdjem már el, mit vacakolok ezzel a káposztasavanyítással. Már előre hisztiztem magamban, hogy oké, besózom a káposztát, de nekem még soha életemben nem engedett levet, és majd jól fotózom és dokumentálom, hogy nesztek, úgyse fog sikerülni, erre képzeljétek, sikerült!
Tehát vettem a káposztát, és uborkagyaluval lereszeltem:
Megmértem reszelés előtt is, de nem találom, hova írtam fel, és megmértem lereszelés után is, ekkor 1235 gramm volt. (Persze előbb a tálat megmértem üresen, és annak a súlyát végül levontam, szóval azt nem szabad elfelejteni.)
Kiszámoltam, hogy a 2% só mennyi lesz (1235 × 0,02 = 24,7), és 24,7 gramm jött ki. A káposztát elosztottam két tálba, mert rájöttem, hogy ebben nem fogom tudni összekeverni. Újra mértem, újra számoltam, és végül sikeresen besóztam. Fél óra pihentetés után kicsit átgyúrtam és tényleg engedett levet! Teljesen ledöbbentem. (Valahol olvastam, hogy a pihentetés lehet fél óra, de akár egy egész éjszaka is.)
Kimostam 2 db 7 decis és 2 db 5 decis üveget, de ehhez a mennyiséghez 1 db 7 decis és 1 db 5 decis üveg kellett, pont színültig lettek. Nagyjából az a szabály, hogy 700 gramm káposzta fér a 7 decis üvegbe és 500 gramm az 5 decisbe. Úgy tömködtem az üvegekbe a káposztát, hogy az öklömmel nagyon-nagyon lenyomkodtam, hogy minél kevesebb levegő maradjon közötte.
Csincsilla szerencsére kiegészítette a bejegyzését azzal, hogy ő már semmivel nem szokta leszorítani, ezért én is így próbáltam. Jól rácsavartam a tetőket, amiket előtte hosszan válogattam, hogy minél épebbek legyenek, se rozsda, se sok használat, se elgörbülés ne látszódjon rajtuk. Egy színben passzoló tálcára állítottam őket, hogy ha kiforr belőlük a lé, ne öntsön el mindent.
Szép, ugye? (Szerintem se!) Vasárnap készítettem el a káposztát és csütörtökig forrt, folyt belőle a lé, sziszegett és szörcsögött, olyan volt, mintha lakótársam lett volna. Sokszor kellett körbejárnom, hogy ki motoszkál a lakásban, de mindig a káposztáknál lyukadtam ki. Mint írtam, csütörtökig tartott ez a folyamat, és akkor már nagyon szerettem volna megkóstolni. Erre vasárnap került sor, amikor jött Toma és segített kinyitni az üveget. De ekkor még nem volt jó, ezért visszazártam, és hagytam még egy hétig fermentálódni. Ma kóstoltam megint és nagyon finom, igazi savanyú káposzta íze van. Kicsit sós, de a bolti is sós szokott lenni. Nálam 22 fok van, és így kellett neki 2 hét, amiből 4 napig tartott, a szörcsögés, sziszegés és léfolyás. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre kevésbé sós, és egyre inkább savanyú, tehát érdemes várni vele akár 3 hetet is. Az érleléshez 2-6 hét szükséges, ami sok mindentől függ, például a hőmérséklettől is.
Annyira izgultam, hogy hogy fér majd a káposzta a kimosott üvegekbe, hogy elfelejtettem egy-két karika paprikát beletenni, pedig az mindennek jót tesz, ezt már megtanultam, annyiszor hallottam, illetve olvastam. És még terveztem, hogy beleteszem a 2 db házi babérlevelemet, amit Annától kaptam, de végül elvetettem az ötletet, mert mi lesz, ha nem sikerül a kápi, és a babérlevelemet meg beáldozom? hát nem! Inkább majd a székelykápiba teszem, addig is jó tudni, hogy vannak ők nekem. Őrölt köménnyel meg nem akartam elszínezni, így most bármilyen fűszer nélkül készültek.
A napi cuki meg megint a napközis banda:
És nézd, Csincsilla, így szállnak be az iskolabuszba a napközi végén:
Hogy lehetnek ennyire okosak? Jaj, most látom, hogy Amy akart menni másodiknak, mennyire de mennyire cuki!
2 megjegyzés:
hát, hogy ezek mennyire, de mennyire édesek!!!! bármikor bármennyi kép jöhet, egyik szebb, mint a másik, és kis professzorok is, mellesleg, tényleg.
szerintem a káposztától függ, hogy mennyi levet ereszt. a nyári káposzták sokat. és én ilyenkor is szoktam kapni a piacon nem tudom milyen káposztát, aminek szép lazák a levelei, az is sok levet enged.
a 2 százalékról azért nem írtam, mert elég lazán veszem. amikor összevágom a káposztát (nekem a vágott sokkal jobban ízlik, mint a gyalult), lerakom egy vájdlingba, és szórok közé sót, de nem mérem egyiket sem, egy jó nagy tálba 2-3 evőkanállal (nem jódozottat). aztán amikor átgyúrom, megkóstolom. ha van elég leve, akkor csak üvegbe töltöm, és kicsit bánatos vagyok, ha elsóztam. ha pótolni kell a levet, akkor ezzel az utántöltő lével tudok korrigálni.
ha egyszer találkoznánk, adnék neked egy csomó babérlevelet, babérfánk van, tudod, szóval ne spórolj vele. én nem szoktam beletenni, mert ízben nemigen érzek különbséget, és általában győz a lustaság. azt szoktam beledobni, ami épp kéznél van, kakukkfű, kömény, csombor vagy semmi. nyáron meg kaprot, az egészen zseniális.
Hát igen, a rutin! Én meg mindent mérek és számolok. Köszi a jó tanácsokat, jegyzem ám őket!
Megjegyzés küldése