Kínai csípős-savanyú leves

 

Kicsit hisztis lettem múlt hétvégén, hogy nem jön a gyerekem látogatóba, és azzal vezettem le a feszültséget, hogy elmentem az óriási szélben három különböző boltba hogy bevásároljak ehhez a leveshez, és még meg is főztem. Már évek óta készültem rá, mert nagyon szeretem, és már nem járok kínai étterembe, de sose jött össze, mert akkora a hozzávalók listája, hogy azt azért hosszabb idő összeszedni, kivéve, ha bevágjuk a durcit és minden más helyett erre az egy célra fókuszálunk. Nagyon sokat segített az is egyébként, hogy Anna előző héten elmondta részletesen, hogy hogy főzi, és küldött videót is, többet is, beszerzési lelőhelyeket is.

Az egyik videó, amit küldött különösen érdekes. Lau bácsi főz a videón egy vegetáriánus változatot, de ami a lényeg, és nagyon kérlek, nézzétek meg, az az, ahogy megkóstolja a saját főztjét. Nagyon cuki, ahogy főz, ahogy beszél, ahogy várakozik, hogy felforrjon a leves (7.36-tól) és a lényeg, amit kérlek, kérlek, nézzetek meg (9.06-tól) ahogy kóstol! Isteni, imádom! Már ötvenszer megnéztem! Van weboldala is, ahol még sokféle kínai recept található, mindegyikhez van videó is. És ott még az is látszik, hogy Lau papa milyen szép fiú volt fiatalon.

Szóval elrohantam beszerezni, és az ázsiai boltból ezeket hoztam haza:

Nem volt olcsó kör, de azt hiszem a női vagy anyai hisztihez hozzátartozik az is, hogy valamit kivágjunk az ablakon, én most a pénzt szórtam ki. De nem bántam meg!

Hozzávalók a leveshez, most a saját verziómat írom, Lau papáé a weboldalán olvasható:

• 2 evőkanál sűrített paradicsom (volt itthon egy pici maradék paradicsom, azt is felkockáztam)
• 1 db sárgarépa, gyufaszál vastagságúra vágva
• 1 darabka (kb. tenyérnyi) káposzta szintén vékonyra felcsíkozva
• 1 maréknyi szárított, csíkokra vágott fafülgomba vízben áztatva
• 1 szelet sült csirkemell (maradék), feldarabolva
• egy csík kaliforniai paprika és egy fél kápia paprika (piros hegyes van a zacskóra írva) felcsíkozva
• egy kis darab tofu felcsíkozva (a képen látható 275 grammosnak a fele)
• egy 10 cm-es darab póréhagyma felcsíkozva
• 3 evőkanál kukoricakeményítő pár kanál vízben elkeverve (több keményítő kell!)
• 2 tojás felverve
• egy kis darab erős zöldpaprika apróra vágva (nem kaptam csilit, de ez is jó volt)
• 2 evőkanál világos szójaszósz
• 2 evőkanál sötét szójaszósz
• 1 teáskanál őrölt fehérbors
• 1 evőkanál cukor
• 3-4 evőkanál rizsecet (plusz még tettem citromlét is a tányéromban a leveshez, szóval ez ízlés szerint), de bármilyen ecet jó, sőt szerintem a sima ecet jobb, mert savanyúbb, mint a rizsecet, de muszáj volt arra is költekeznem
• 1 evőkanál szezámolaj

Olajon megfuttattam az apróra vágott erős zöldpaprikát, utána ráöntöttem a paradicsomlét és egy kicsike maradék felkockázott paradicsomot is. Felöntöttem 1 liter vízzel, és beleszórtam az aprított zöldségeket, tofut és húst. 1 teáskanál sót és 1 teáskanál fehérborsot szórtam bele, és hozzáadtam a szójaszószokat és az 1 evőkanál cukrot is. Lefedtem, és megvártam, hogy felforrjon.

Amikor felforrt, levettem a fedőt, folyamatos keverés mellett beleöntöttem a vízben feloldott kukoricakeményítőt, aztán a felvert tojást úgy, ahogy Lau papa mutatta (a videón 8.15-től), tehát lassan próbáltam belefolyatni a levesbe, és egy csigavonalban haladtam, amíg el nem fogyott. Ekkor megkevertem, hogy apró darabokra essen szét, majd hozzáadtam legalább 3-4 evőkanál rizsecetet, de öntöttem még bele fehérborecetet, sőt sima ecetet is, míg úgy éreztem, hogy talán már elég savanykás. Folyamatosan kóstolni kell szerintem. Mondjuk rettenetesen csípett akkor még, úgyhogy nem sokat éreztem, de evéskor további citromlevet is adtam a leveshez, és akkor lett tökéletes. (Később a csípősség enyhült is valamiért.) Az ecettel már nem szabad sokáig forralni Lau papa szerint. Legeslegvégül egy löttyintésnyi szezámolajat öntöttem a levesbe, csak az íze végett.

Sajnos a keményítő kevés lett, pedig kétszer is bekevertem másfél-két kanálnyit, de még így sem sűrűsödött be eléggé. A jellegzetes állagot hiányoltam, de ízre tényleg tökéletes volt. Az egészet egyedül ettem meg, illetve van még egy tányérnyi, azt holnapra hagytam, hátha lesz időm egy igazán jó fotót csinálni róla, mert olyan gyönyörű lett.

Napi cuki meg legyen ez a vidám kép, emlékeztetőül magamnak, hogy nem kell mindenen annyira kiborulni. A képet Éva küldte nekem. Gondolkodom egy hajfestésen... hogy jobban hasonlítsak a nénire.