Még egy kicsi karácsony, így január közepén. Amikor december elején a családdal megbeszélnénk, hogy mi legyen a menü, merthogy nálunk az a hagyomány, hogy mindig más van, akkor a Bendi mindig azt mondja, hogy rák legyen meg kínai. A garnélát meg is szokja kapni, de a kínait egyszerűen nem tartom karácsonyi kajának, szóval azt sosem szokta megkapni. Most viszont egyéb bokros elfoglaltságaim miatt nem volt erőm semmiféle ellenállásra, mindenki egyszerűen azt kapta, amit szeret. Nem volt semmi különösebb fakszni, grillezett kecskesajt ezzel-azzal mint előétel (elkészítési idő kb. három és fél perc), fokhagymás garnéla meg kínai tészta (!) megrendelésre, nekünk egyben sült barramundi (vajon így írják?), desszertnek meg eperszörbet tejszínhabbal, minden iszonyú gyors volt és finom. Jó, a halnak kellett idő, de csak be kellett tolni a sütőbe, ott már egyedül játszott. Meg persze voltak a szokásosak, bejgli meg karácsonyi linzer, zserbó, stb., de azokat nem 24-én csináltam.
Na, akkor a tészta.
Hozzávalók:
- fél kg száraz tészta
- egy sárgarépa
- fél zeller
- egy kisebb petrzselyemgyökér
- egy cikk káposzta (Gyöngyi sógornőmtől kunyeráltam karácsony napján)
- egy vöröshagyma
- néhány kanál sötét szójaszósz
- némi zsiradék
A zöldségeket zsüliennre vágtam, tényleg, ez volt a karácsony benne, ezen a második előadáson már csak daraboltam, hétköznap volt, nem? Szóval zsülienn. A wokban felforrósítottam némi libazsírt, és rádobáltam beledobáltam a zöldségeket a káposzta kivételével, pár percig pirítottam a legnagyobb lángon, utána mehetett rá a káposzta is egy-két percre, a végén meg néhány kanál szójaszósz. Nekem sajnos csak ilyen világos volt otthon, azért ilyen hóka a színe. Aztán a kifőtt tésztát beleforgattam, és kész is volt. Attól finom, hogy a zöldségek roppanósra sülnek (és nem puhára főnek). Tényleg isteni.
És ez aztán nagyon beleillik a januári spórolás trendbe, filléres étel, és annyira finom, hogy a múltkor hárman (!) megettük az egészet, egyszerűen nem lehet abbahagyni.
Napi cukinak meg egy kép a szombati börzsönyi túráról, ilyenkor általában ennyit látok magam előtt, néhány sporttársat és egy rendkívüli csinos és rendkívül gömbölyű foxifeneket.
3 megjegyzés:
Na, de jó, hogy feltetted, köszi! A "zsülien" szó nekem is nagyon tetszik, jó hogy többször is használod! :-)
Nekem is van egy pirított tésztás receptem, kábé 5 éve készülök rá, hogy megcsináljam. Annyira kívánatos ez a tied, hogy lehet hogy nekiesem az én verziómnak.
Tök jó a fotó, legszuperebb a gömbölyű foxihátsó, de az se semmi, hogy látszik a képen, hogy mozgás közben csináltad (vagy csinálta Valaki).
én is megcsinálom! :)
Én is hasonlóképpen szoktam készíteni ezt a tésztát, de már nagyon vágyom arra, hogy egyszer elő tudjak állítani egy olyant, amilyent a thai étkezdékben helyben készítenek. Nem tudjátok véletlenül, mi van még abban ezeken az alapanyagokon kívül? Fokhagyma egészen biztos és még valamilyen speciális szósz. Na arra nem tudok rájönni, hogy mi.
Nagyon művészi a fotó, a művésznő meg pláne csinos rajta (Zsuzsika). :)
Megjegyzés küldése