2010. június 2., szerda

Ciabatta

Általában nem szoktam fehér kenyeret enni/sütni, sokkal jobban szeretem a barna, magos dolgokat, de most a Tamás szülinapi olaszos vacsorájához ez nagyon jól illett, meg egyébként is a múltkor vettünk két aprócska (féltenyérnyi) darabot a Teszkóban, darabonként 200 forintért, ami nagyon finom volt, ámbár némileg drágállottam, szóval minden ebbe az irányba lökdösött, hogy kéne már sütni egy rendes ciabattát.
A recept kiválasztása nem tartott sokáig, teljesen egyértelmű volt, hogy az egyik kedvenc blogom, a Chili und Ciabatta kenyérgyűjteményében meg fogom találni a tökéletes receptet . És ez így is volt. (Tulajdonképpen ezért kezdtem el gasztroblogokat olvasni, a biztos, kipróbált remek receptekért, elegem lett a sok vacakból, épp most volt a kezemben egy egyébként nagyon vonzó, ígéretes szakácskönyv, amiben pl. az egyik receptben a kelt tészta úgy készül, hogy végy 50 dkg lisztet, egy csomag élesztőt – ez vajon mi lehet, por vagy friss? 7 gramm vagy 50??? –, aztán az élesztőt áztasd be egy liter langyos vízbe. Ez, azt hiszem, még palacsintának sem lenne túl sűrű, nekem fél kiló liszthez általában 3-4 dl folyadék kell, de egy liter???). Na, a következő recept úgy tökéletes, ahogy van, hajszálpontosan betartottam, és nagyon-nagyon finom lett a végeredmény. Az eredeti receptet ld. itt.

Kicsit hosszúnak tűnik a leírás, de alig volt vele munka, az ízét és az állagát nem lehet összehasonlítani a gyorsan összedobott, élesztős kenyérfélékkel. Viszont idő az kell hozzá, egyik nap össze kell keverni az előtésztát, ez kb. három perc, másnap pedig legalább egy fél napot otthon kell lenni, egy-két óránként hozzá kell nyúlni. De megéri. És nagyon jól fagyasztható, szóval érdemes egyszerre egy nagyobb adagot elkészíteni.
Rendszeresen fagyasztok le teljesen kész péksüteményeket, és tényleg nagyon finom, friss, amikor előkerül a fagyasztóból és felenged (ez egy házi, tehát tömörebb zsemle esetében általában fél óra, lehet gyorsítani a folyamatot meleg sütőben vagy mikróban, de azért ez utóbbit jobb lenne elkerülni). De természetesen azért nem pont olyan, mint a sütőből éppen kikerült, friss, ropogós kenyér vagy zsemle. És most a vacsorára tényleg csak egy negyed délutánom volt, előző nap nem voltam otthon, és mégis tökéletes, friss és forró ciabattát akartam az asztalra tenni. Az lett a megoldás, hogy néhány nappal korábban megcsináltam a kenyereket, de nem sütöttem készre, csak épp addig, amíg egy kicsi színt kapott. Így fagyasztottam le. A vacsora napján elővettem a fagyasztóból, megvártam, hogy felengedjen, és forró sütőben készre sütöttem, tökéletes lett. Persze, ha nem akarunk annyira villogni, akkor teljesen készen is le lehet fagyasztani, ahogy általában szoktam a többi péksüteményt, így is nagyon finom lesz.

Na, akkor jöhet a recept.

Előtészta:
- 1/8 teáskanálnyi szárított élesztő (én egy morzsányi frisset használtam)
- 2 evőkanál víz
- 80 g víz
- 135 gramm búza finomliszt

Tészta:
- 1/2 teáskanál szárított élesztő (kb. 12 gramm frisset használtam)
- 2 evőkanál meleg tej
- 160 gramm szobahőmérsékletű víz
- 1 evőkanál olívaolaj
- 270 gramm búza finomliszt
- másfél teáskanál só

Az előtésztához egy tálban összekeverjük az élesztőt és a meleg vizet, és öt percig állni hagyjuk. Hozzáadjuk a lisztet meg a többi vizet, és egy fakanállal kicsit kidagasztjuk, hogy szép, fényes tésztát kapjunk. Fóliával letakarjuk a tálat, és szobahőmérsékleten hagyjuk állni 12-24 órát.

Ilyen szép bugyborékos lesz:



Másnap egy kis tálban összekeverjük az élesztőt és a meleg tejet, és öt percig állni hagyjuk. A lisztet, az előtésztát, a vizet, az olívaolajat és az élesztős-tejes keveréket beleöntjük a kenyérsütőgép üstjébe, és alacsony fokozaton dagasztjuk, amíg össze nem keveredik. Utána közepes fokozaton még három percig dagasztjuk. Hozzáadjuk a sót, és további négy percig dagasztjuk. A tészta kifejezetten híg, ragacsos, de ez az eset, amikor nem szabad több lisztet adni hozzá, úgy jó, ahogy van. Emiatt kézzel nem is lehet dagasztani, kenyérsütőgép hiányában dagasztókar vagy fakanál. Itt a recept szerint át kéne önteni egy kiolajozott tálba, fóliával letakarni, és másfél óra alatt hagyni a duplájára kelni. Én hagytam a kenyérsütőgépem üstjében kelni.

Közben elő lehet készíteni a sütőlemezeket. Tegyünk sütőpapírt egy sütőlapra (az eredeti recept kövön süti, de nekem olyan nincs). Ha a tészta megkelt, akkor borítsuk alaposan belisztezett felületre, vágjuk ketté, és formáljuk belőle két 15 x 30 cm-es téglalapot (nekem a fenti adag másfélszereséből négy darab téglalapom lett).

Ezt nedves konyharuhával letakarva megint a duplájára kelesztjük (szárazzal takartam le). Sütés előtt olajos ujjakkal benyomkodtam a kenyereket, megszórtam némi rozmaringgal,



220 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg éppen egy kis színt kapott.



Kivettem, rácson kihűtöttem, bezacskóztam, és lefagyasztottam. Persze ez a művelet kihagyható.

A fogyasztás napján elővettem, hagytam felengedni, és aztán 220 fokos sütőben szép pirosra sütöttem (figyelni kell, nem kell neki sok idő, az egyik felét sikerült egy kicsit meg is barnítani).

Nagyon finom, levegős, ropogós, jóízű kenyerek lettek.




4 megjegyzés:

Andi írta...

Ez annyira mesésen finom volt, mintha vastag héjú, frissen sült házi kenyér csupa-csupa ropogós héja lenne. Szendvicssütőben egy pillanat alatt átmelegítettem és épp olyan lett, mint amikor frissen vetted ki a sütőből!!!

Emlékszem, hogy amikor finom meleg kenyeret kaptam a boltban (megboldogult fiatalkoromban), a héja mentén a kenyér elég nagy darabját rágcsáltam le, mire hazaértem vele. Na ez a ciabatta erre a finom, meleg, jóízű kenyérhéjra emlékeztetett. Abbahagyhatatlan! Ki fogom próbálni.

Amúgy érdekes az az 50 deka liszt/1 liter víz recept, érdekes. Az ilyen receptek vették el a kedvemet a sütéstől/főzéstől tapasztalatlan ifjúkoromban. Amikor az embernek még nincs rutinja, nem tudja kiszúrni ezeket óriási bakikat egy receptben.

Köszönöm a kóstolót, kicsit kevés volt!

Bianka írta...

Hű ezt el kell készítenem

Bea írta...

Nekem is el kell készítenem. Szeretem az ilyen különleges kenyérféléket és most már egyre inkább hajlok is rá, hogy megsüssem magunknak. :)
Gyönyörű lett, gratulálok!

Andi írta...

Annyira büszke vagyok rád, Bea! :-)