Puncstorta

Az ünnepelt kívánsága volt a puncstorta, még sosem csináltam ilyet, végül is finom lett, azt hiszem, tulajdonképpen annyira hidegen hagy ez az egész puncsügy, hogy nem is emlékszem, hogy ettem-e valaha cukrászdai vagy házi puncstortát (mért ennék puncsot, amikor ehetek csokisat is?) Meg valahogy úgy képzelem, hogy a cukrászdákban a maradékokból áll össze a puncstorta, és ez sem hozza meg hozzá a kedvemet (bocs, bocs, bocs).
Viszont eléggé az utolsó pillanatban állítottam össze, így nem mertem megkockáztatni, hogy leveszem a tortagyűrűt a tálalás előtt, és feldíszítem az oldalát is, szóval kicsit dísztelen maradt szegény. Legközelebb viszont bátran összeállítom néhány nappal korábban, mert ez az a fajta torta, ami napról napról finomabb, kell neki idő, hogy teljesen összeérjen.

A receptet már nagyon régen mentettem le magamnak innen, sajnos, nem tudom, hogy kié. Nem mondanám, hogy szó szerint betartottam, de kiindulási pontnak jó volt:)

Hozzávalók:
- 1 kész, világos piskótakarika
- a sziruphoz: 4 dl víz, 20 dkg cukor, 1 citrom, 1 dl málnaszörp, 0,5 dl rum
- a töltelékhez: 40 dkg baracklekvár, 5 dkg mazsola
- tetejére: marcipán


Először is a piskóta. Először sütöttem egy nagyobb kerek, kapcsos tortaformában hat tojásból piskótát (itt pl. a Bea nagyon szépen leírja, hogy kell, és neki még sikerülni is szokott!). A szokásosan viselkedett, szépen felemelkedett, a forma tetejéig, aztán a rászámolás, jobbra forgás, ujj keresztbe tétele dacára némileg összement, mindenesetre úgy döntöttem, hogy ennek nem vállalom a háromba vágását.  Szóval megint nekiveselkedtem, és sütöttem még egy lapot, most már csak három tojásból.
A lapokat rácsosan teljesen kihűtöttem, aztán lefagyasztottam, de ez ugye kihagyható.

Az előkészületek közé tartozott még, hogy egy jó nagy marék mazsolát egy csavaros üvegben nyakon öntöttem kb. egy dl. (vagy egy kicsit több:)) finom rummal, és alaposan eldugtam másfél napra.

Összeállítás:
A háromtojásos piskótalapot visszatettem a kapcsos formába. A hattojásos piskótának meg cérnával ügyesen levágtam a harmadát, ezt félretettem, ez lesz majd a torta teteje.
A levágott két harmadot felkockáztam, beledobáltam egy nagy tálba. A vízből és a cukorból szirupot főztem. Mivel nem akartam túlságosan eláztatni a piskótát, először a sikeresen megtalált mazsolát öntöttem rá, rumostul. Rányomtam egy egész citrom levét. És löttyintettem rá egy decinyi bolti málnaszörpöt (saját nincs). Alaposan, de azért óvatosan elkevertem, és utána már csak annyi cukorszirup ment rá, hogy jó szottyos legyen, nem kellett hozzá az összes. Hagytam állni egy fél órát, hogy legyen ideje mindent felinni.
Az alsó lapot megkentem baracklekvár híján hecsedlilekvárral, ráhalmoztam a tölteléket. A felső lapot is megkentem lekvárral, és a lekváros felével lefelé ráfektettem.
Néhány órára lesúlyozva betettem a hűtőbe (tettem a piskóta tetejére egy méretben pont passzoló fémdobozfedőt, arra meg egy kiló cukrot meg egy kiló lisztet).
A tetejére és az oldalára igazándiból cukormáz kellett volna, de nem voltam túlzottan bevállalós hangulatban, gondoltam, marcipán is megteszi, és mennyivel egyszerűbb.

Először málnaszörppel akartam színezni, de az meg sem látszott rajta, kénytelen voltam néhány csepp ételfestéket beletenni, talán nem fogunk belehalni, azzal átgyúrtam, és porcukros deszkán, fólia alatt kinyújtottam, és ráfektettem a tortára. A díszítést a gyerekek vállalták.

A benne lévő sok erős rumtól már ez a kis szeletke is szédeleg:)

A szép képeket Rebeka csinálta, természetesen.