2010. augusztus 14. - Kinga és Victor esküvője

Múlt hét szombaton részt vettünk az idei 4. esküvőn. Bár már rutinos esküvőre járóknak kellett volna lennünk, számomra mégis ez volt a legkülönlegesebb, legérdekesebb mind közül. Mégpedig azért, mert ez a házasságkötés egy magyar-nigériai fúzió volt. :)

Kinga barátnőm még Magyarországon ismerkedett meg Victorral, egy nigériai fiúval. Egymásba szerettek, Kinga családjának nem kis tiltakozása ellenére. Később Londonba költöztek és jelenleg is ott laknak. Kinga egy angol iskolában tanít a gyerekeknek francia és/vagy spanyol nyelvet, szóval nyelvtudásban nincsen hiány.

Kinga családja végül belátta, hogy a tiltakozásnak nem sok értelme van, mert a fiatalok nagyon is jól megvannak egymással hosszú idő óta. Megismerkedtek Victorral és megszerették. Így amikor Kingáék bejelentették, hogy szeretnének összeházasodni, a szülei és keresztanyuja örömmel vetették bele magukat itt Magyarországon az esküvőszervezésbe. Ami szerintem csillagos ötösre sikerült...

Úgy tudom, nem volt kérdés, hogy Magyarországon tartsák az esküvőt, természetesen a nigériai (ha jól hallottam, az Egyesült Államokban élnek) rokonok meghívásával. Kinga túl sokat nem tudott segíteni a szervezkedésben Londonból, viszont az ötletekről, lehetőségekről kikérték a véleményét és ő bólintott rá a tervekre.

A templomi szertartást a váci székesegyházban tartották a rengeteg rokon, barát részvételével. Ha jól tudom kb. 160-an voltunk és összesen 10 országból érkeztek vendégek. Kinga népes családja többek között Franciaországban, Lengyelországban él...

Amint megérkeztünk a templomhoz, feladatot kaptam. Aranka néni (Kinga anyukája) egy dobozkát nyomott a kezembe, amiben apró rózsákból készült csuklópántok voltak. Figyelnem kellett, hogy megérkeznek-e a koszorúslányok és mindegyikkel fel kellett köttetnem egy-egy csuklópántot. A szertartás kezdete előtt 10 perccel még csak 3 koszorúslány érkezett meg a 7-ből és a menyasszony és vőlegény sem volt sehol. Végül Aranka néni úgy döntött, nem várunk tovább, felköttetett velem egy pántot mondván, hogy ha majd valamelyik koszorúslánynak hiányzik, odaadom neki. Végül nem volt szükség rá, mert csodák csodájára mindegyiknek jutott és én is megtarthattam az enyémet.

Nem lett volna Kinga a Kinga, ha a saját esküvőjéről nem késik el. :) Általános iskolai barátnők vagyunk, gyakran jártunk együtt a suliba és rengetegszer vártam rá. Mindig sikerült valahonnan elkésnie. :)

4 óra után 5 perccel sikerült megérkezniük a templomhoz és kezdődhetett a szetartás. Számomra már ez is nagyon érdekes volt, hiszen két nyelven folyt. A Victorra vonatkozó részeket angolul celebrálta a pap, illetve Victor is angolul válaszolt, míg Kingával magyarul kommunikált. Még a Miatyánkot is mindkét nyelven hallhattam.

A szertartás után a templom előtt kosarakból süteménnyel kínáltak mindenkit csakúgy mint Ágiék esküvőjén. A képen látható bácsi egyébként 97 éves és Lengyelországból utazott az eseményre. :)

Hosszú sorokban álltak az emberek, hogy gratulálhassanak az ifjú párnak, akik végig mosolyogva fogadtak mindenkit.

Természetesen a rizsszórás sem maradhatott el.

Ezután egy rövid fotózás kezdődött a székesegyház lépcsőin. Ezen a képen a menyasszony és a vőlegény szűk családjuk körében láthatóak. Victor családja egyébként egy hihetetlenül energikus, vidám, szívélyes, barátságos társaság. Aranka néni mesélte, hogy az esküvő előtt egy nappal találkoztak életükben először és őt azonnal körbeölelgették, puszilgatták, emelgették, mintha régi barátok lennének.

Kis idővel később megérkeztünk a lagzi színhelyére, ami szintén vácott volt, méghozzá a Forte Étteremben, akik Lakodalmas Ház-ként hirdetik magukat. Meg is érdemlik ezt a nevet, mert a felkészült személyzet segítségével minden gond nélkül le lehet vezényelni egy lagzit benne.

Mielőtt bevonultunk volna az étterembe, Kingáéknak két feladatuk volt. Az első: össze kellett söpörniük egy földhöz vágott, darabokra tört tányért. Természetesen a vendégsereg ahogy tudja, akadályozza őket a feladat végrehajtásában. A cserepek összesöprése azt jelképezi, hogy nem lesz köztük több veszekedés, mindent meg tudnak oldani közösen.

A második feladat egyedül Kingára várt. Az étterembe úgy léphetett be, hogy a küszöb elé fektetett kisfiút át kellett lépnie, így "biztosította" maguknak, hogy az első gyerekük fiú lesz.

Lassan jutottunk be az étterembe, mert az ajtón túl mindenki választhatott magának valamilyen röviditalt, amivel koccintott az ifjú párral az egészségükre.

Az étterembe belépve ez a látvány fogadott. Nem semmi, ugye? Na ezért is érdemlik meg a Lakodalmas Ház elnevezést.


Az esküvői menükártya és itallap sem volt semmi. Majdnem elájultam amikor végigolvastam, hogy mennyi minden finomság vár ránk (a fotóra kattintva kinagyítható).

Valamint gyümölcstálak is várták a vendégeket.

Ahogy elolvastam a menükártyát, nem találtam rajta halételt, mégis éreztem a hal jellegzetes illatát és ezt nem tudtam mire vélni. Hamarosan kiderült. A vacsora kezdetekor a vőfély bejelentette, hogy a vőlegény családja sok szeretettel készített a vendégseregnek néhány nigériai fogást. Szabadkoztak, hogy nem sokat, mindenkinek csak kóstolás szinten jut belőle, de nem is ez volt a lényeg. Szerintem nagyon szép dolog, hogy egy sok órás repülőút után hulla fáradtan elmentek egy számukra fenntartott konyhába (Aranka néniék szomszédjának éttermébe), hogy megfőzzenek egy többfogásos menüsort. Néhány alapanyagot, fűszert hoztak magukkal, de a többi hozzávalót Magyarországon vásárolták meg.

Az ételek nevét sajnos nem tudom és az ízéről sem tudok beszámolni, mert nem kóstoltam egyiket sem. Itt balra valamilyen csirkeétel látható fűszeres rizzsel és egy speciális gombóc, amit ők kenyér helyett fogyasztanak.

Ez pedig a borsleves, egy nagyon fűszeres, csípős étel, ami halat tartalmaz. Imi megkóstolta, neki ízlett.

Erről a fogásról sajnos megállapítani sem tudtam, hogy mi. Ha jól hallottam, gabonafélék vannak ledarálva, megfűszerezve és megsütve. Remélem, Kinga hamarosan olvassa a bejegyzésemet és segít ennek a leírásában.

A nigériai fogásokkal egyidőben szolgálták fel a levest, ami szerintem nagyon finom volt. Lehetett érezni, hogy nem műleves, tényleg hús és zöldségek főttek benne. Ezt bizonyítandó, külön tálakon hozták a főtt húsokat és a főtt zöldséket, ami mellé tormát kínáltak. Aki akarta, a levessel fogyaszotta a húst és a zöldségeket, aki akarta, külön, tormával.

A leves után következett a második fogás, a pörkölt nokedlivel.

Marha- és sertéspörköltet is hoztak, én az utóbbiból ettem egy kicsit, mert tudtam, hogy még kell a hely a többinek. Életemben nem ettem még ilyen finom pörköltet!

Ezután egy kis hatásszünet, vagyis egy meglepetés következett. Érkezett egy afrikai együttes, akik úgy döntöttek, hogy bemutatják milyen az igazi afrikai mulatozás és megmutatják, hogyan is kell táncolni. Segítségükre volt egy színes bőrű lány, aki bemutatta az alaplépéseket, aztán pedig rázta rendesen... Pillanatok alatt olyan hangulatot csináltak, hogy szinte senki nem maradt ülve.

A menyasszony és a vőlegény is eljárta a nyitótáncot. Mit ne mondjak, nem a hagyományos keringővel kezdtek... :)

Végül akit csak tudtak, a táncparkettre invitáltak, ami percek alatt megtelt. Együtt mulatott fehér és színes bőrű, az örömanyák és az örömapák.

A táncolásban kifáradt vendégeknek pedig hamarosan felszolgálták a bőségtálakat. Úgy nézzétek, hogy egy ilyen tálat 4 személyre számoltak, szerintem pedig elég lett volna egy egész hadseregnek.

Új szokást tanultam: ha az evőeszközünket a tányérhoz ütögetjük és hangosan "csókot, csókot" szavakat kiabálunk, azzal a menyasszonyt és a vőlegényt biztatjuk csókolózásra...

De ha két evőeszközt ütögetünk egymáshoz és ugyanúgy kiabáljuk, hogy "csókot, csókot", akkor bizony az örömszülők borulnak egymás nyakába. :)

Hihetetlenül jó zenekaruk volt. Minden korosztályt megmozgattak, mindenféle stílust játszottak. A nevüket sajnos nem tudom, de remélem előbb-utóbb elárulják nekem és be tudom linkelni a honlapjukat. Szegények játszottak folyamatosan, kívánságokat teljesítettek és közben szakadt róluk a víz. Néha el is vonultak egy pár perces pihenőre.

Egy ilyen pihenő alkalmával átadták a mikrofonjukat Kinga két barátjának, akik gitárkísérettel elénekeltek nekik egy dalt. Amíg Kingáék megköszönték nekik, Kinga egyik rokona, egy francia-magyar kislány, Klára besettenkedett a hangszerek mögé és felvette a mikrofont. Először csak lóbálta a kezében, senki nem foglalkozott vele, rá sem figyeltek. Én azonban láttam őt és attól féltem, hogy bejön a zenekar és leszidják, hogy ne játszadozzon ott. Aztán Klára elkezdett énekelni, tiszta hangon, angolul, zenekari kíséret nélkül. Annyira meglepő volt, hogy ez a kislány ilyen bátran, ilyen tisztán elénekli Mika Lady Jane című számát - hozzáteszem, sokkal jobban mint az eredeti előadó, mert ő nem nyávogott, hanem énekelt!! - , hogy megállt az élet a teremben. Erre szokták mondani, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. A döbbenet tapintható volt, mindenki leesett állal figyelte és senki nem mert mozdulni, nehogy abbahagyja. Én a mai napig nem értem, mi késztette arra, hogy ott mindenki előtt énekeljen. Saját bevallása szerint nem jár tanárhoz, csak saját szórakoztatására szokott énekelni. Hatalmas tapsot kapott. :)

A menyasszonyi torta itt is tűzijátékkal érkezett, méghozzá kettővel!

A felső torta feketeerdő, a középső dió, az alsó pedig csoki ízű volt.






Az első szelet Kingát és Victort illette, akik azonnal meg is etették egymást.

Az asztalokon rengeteg aprósütemény várta, hogy elfogyasszuk. :)

És a különféle húsok is újra ki lettek téve franciasalátával.

Valamint legalább 10 féle torta is előkerült a hűtőkből.

A menyasszonytáncnál szinte mindenki meg akarta forgatni Kingát legalább egyszer. Szegény eléggé el is fáradt a végére, amikor a vőlegény úgy döntött, hogy megszabadítja szenvedésétől és a pénzeskosarat felkapva feleségével együtt kirohantak a teremből.

Éjfélkor töltött káposztát szolgáltak fel. Nem is tudom, hogy bírtam még enni? :) Igaz, közben a zenekar gondoskodott arról, hogy lemozogjuk, amit megettünk.

A menyasszonyra majdnem egy órát kellett várni, mire menyecskeként visszatért, de megérte.

A menyecskeruha nagyon nagy sikert aratott! Kinga és Viktor valamint Viktor családja hagyományos nigériai öltözetben tértek vissza. Nagyon színes, nagyon vidám volt. :)

A menyecsketánc közben a család többi tagja dollárokkal szórta tele Kingát és Viktort. A pénzt ezután összeszedegették és Kinga a ruhájához tartozó piros táskában őrizgette az éjszaka további részében. :)

Ezután még egy hosszú, közös táncolásban vettünk részt és fél 3 után feladtuk, elköszöntünk tőlük és a családtól. Útravalóul kaptunk egy doboz sütit, amire a következő versikét ragasztották:

Az 5 pontból 4,75 pontra értékelem az esküvőt. A 25 századot azért vontam le, mert hiányoztak a barátaink, akikkel együtt szoktunk bohóckodni. :) Kicsit egyedül éreztük magunkat abban a hatalmas tömegre.

Egyébként meg tökéletes esküvő volt. Jól szervezett, minden ment a maga útján. A vendégeket ellátták minden széppel és jóval, finom volt minden. A sütik is és az ételek is. A menyasszony és a vőlegény sugárzott a boldogságtól, szépek voltak együtt. És ami külön tetszett: az örömszülők mindkét fél részéről örültek a gyerekeknek és egymásnak is. Úgy buliztak együtt négyen mint a tinédzserek. Látszott rajtuk, hogy elfogadták egymás családját és a gyerekeik mellett állnak. Nagyon jó volt a hangulat is és a sok különböző országból érkezett ember mind jól érezte magát. Én is!

Sok boldogságot kívánok kedves barátnémnak, Kingának és újdonsült férjének, Victornak!