2010. augusztus 31., kedd

Pizzás csiga


Hát, a neve, csak mert a boltiakat így hívják, meg az olyan hülyén hangzott volna, hogy kecsapos-sajtos tekercs. Pedig az. Pont ilyen borzalmas, jeges-esős augusztus végi délutánokra való, sütni is jó, mert legalább ad egy kis meleget, addig sem fagyok meg a konyhában, meg persze enni is, egy jó nagy bögre forró teával.
Amúgy semmi extra, a szokásos kelt tészta (fél kiló liszt, negyed kocka friss élesztő, só, langyos tej, kis cukor), kenyérsütőgéppel vagy robotgéppel összedagasztva. Meleg helyen (ilyenkor jön a képbe az ötven fokra felfűtött sütő) a duplájára kelesztem, átgyúrom, formázom.
Most a tészta egyik feléből lett ez a sajtos, a másik feléből meg kakaós csiga.
A megkelt, átgyúrt tészta felét jó nagy téglalappá kinyújtottam, megkentem majd tíz dekányi olvasztott vajjal. Megkentem kecsappal (boltival, sajnos, kb. húsz év múlva lesz időm házira), megszórtam jó sok reszelt sajttal. A hosszabbik oldal mentén feltekertem, mint a bejglit, aztán felkarikáztam, olyan két centi magas  csigákra. Sütőpapírral bélelt tepsiben hagytam megint megkelni az ötven fokos sütőben, aztán kivettem, könnyű meleg pléddel letakartam, amíg felfűtöttem a sütőt 220 fokra. Még gyorsan lekentem e tetejüket langyos sós vízzel, meg megszórtam egy kis reszelt sajttal, aztán már mehettek is vissza sülni, 200 fokon amíg szépen meg nem pirultak. Rácson hagytam kihűlni.

4 megjegyzés:

Bea írta...

Hű de jól néz ki! Sokkal szebb mint a bolti. Én is pont mostanában gondolkodtam, hogy milyen régen sütöttem kakaós csigát. Ha nekiállok, biztos, hogy a ketchupos-sajtos változatot is megcsinálom.

Andi írta...

Ez nagyon jó! Egy füst alatt megvan a vacsi meg a desszert is hozzá!

Bianka írta...

Nagyon-nagyon jól néz ki

Andi írta...

Megcsináltam ezt a gyönyörűséget egy korábbi (DNK) pizzás tekercseddel ötvözve, mert tettem bele sonkát is. Én elfelejtettem olvasztotta vajjal megkenni, ezért a tetejére csorgattam azt, rögtön a reszelt sajt alá, és így mentek a sütőbe. Isteni lett, mind a 19 db elfogyott!!!

Nem tudtam sajnos lefényképezni, mert mennem kellett színházba, és mire hazaértem már csak a csúnyák és a kicsik maradtak meg, és éhes voltam.

Saját tésztát használtam hozzá, de a tészta mindegy is, az ötlet a fantasztikus!