2010. augusztus 7. - Eszter és Roland esküvője

Eljött az augusztus is és vele együtt az augusztusi esküvők hétvégéi. Múlt szombaton Imi általános iskolai barátja Roland és - most már felesége - Eszter keltek egybe. Erről az esküvőről is próbálok bőven írni, bár jóval rövidebb volt mint az előző kettő, de azokhoz képest néhány új "elem" természetesen itt is szerepelt.

A szertartások Soroksáron voltak, a Hősök terén gyülekeztünk délután 5 órakor, ahol vártuk, hogy megérkezzen a menyasszony. Várakozás közben a vőlegény utolsó szabad perceit örökítettük meg. :)

Ádám, Peti, Roland, Imi

Nekem picit furcsa volt, hogy a menyasszony később érkezett mint a vőlegény, vagyis inkább az, hogy nem a vőlegény ment érte és kérte ki a lányos házból.

Viszont ez volt az első olyan esküvő, ahol a polgári szertartásra is hivatalosak voltunk, így először a házasságkötő teremben néztük végig a szertartást, azután átsétáltunk a mellette található református templomba, ahol Isten színe előtt is fogadalmat tettek.

A hivatalos ceremónia után mindenki gratulált az ifjú párnak és amikor egyikük sem számított rá, körülbelül egy kiló rizst zúdítottak a nyakukba a gazdagság és a bőséges gyermekáldás reményében.

Természetesen Eszter is eldobta a csokrát, de ahogy Áginál, nála sem tolongtak a lányok azért, hogy elkapják. Végül a képen legbelül látható sötét hajú lány lett a nyertes. :)

Ezután kissé hosszadalmas fotózkodás kezdődött. Az idő szerencsére a mi pártunkon állt, hiszen sütött a nap. Ahhoz képest, hogy előtte való nap milyen felhőszakadások voltak Budapesten... Ennek a jelentőségére akkor döbbentünk rá, amikor megérkeztünk a vacsora helyszínére, a kispesti Két Barát Vendéglőbe, ahol szembesültünk vele, hogy félig szabadtéri rendezvényként fog folytatódni az esti program. Az asztalok ugyan fedett helyen voltak, de a tánctér a szabad ég alatt. Nagy szerencséje volt Rolandnak és Eszternek, hogy nem egy nappal később érkezett meg az özönvíz.

Az ifjú pár egészségére először is pezsgővel koccintottunk. Majd elfoglaltuk a helyünket az asztaloknál, ahol tálakra kikészített sós...

... és édes sütemények vártak minket.

Ezeket a sütiket Mazsolinonak (is) fényképeztem le, biztosan eszébe fog jutni róla valami a gyerekkorunkból. :)


Eszter és Roland a nyitótáncuk után próbált mindenkit a tánctérre csábítani, de nem sok sikerrel jártak. A zenét a Leslie Music esküvői zenekar szolgáltatta, akik elég nehezen találtak rá a násznép ízlésére. Eleinte egymás után hasonló stílusú zenéket játszottak, amire a közönség nem volt fogékony. Bár lehet, hogy egyszerűen csak éhesek voltunk, hiszen a vacsorát csak este 8 óra után kezdték felszolgálni.

A leves természetesen újházi tyúkhúsleves volt.


Azután a savanyúságot tették le mellénk, ami káposzta-, uborka-, és paradicsomsalátából állt. És 9 óra körül a vőfély hozta az első tálnyit a főételből.

A vegyes tálon rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol, csirkemell párizsiasan, sertés Cordon Bleu, cigánypecsenye, zöldborsós sertésszelet és rántott sajt volt található petrezselymes burgonya és párolt rizs társaságában. :)

Finom volt a leves is, és a főfogás is.


Vacsora után beindult a zenekar is, elkezdtek kívánságra játszani számokat, amit jobban díjazott a násznép.

És hogy igazán le legyen mozogva az étel, kitaláltak egy olyan játékot, hogy 11 db széket elhelyeztek két sorban, egymásnak háttal. 11 önkéntes jelentkező leült a székekre.
Amikor megszólalt a zene, mindenki felpattant és elkezdte körbefutni a székeket.


Amíg szólt a zene, nem ülhettek le. Ezalatt a vőfély kivett egy széket a többi közül. Amikor a zene elhallgatott, mindenkinek le kellett ülnie arra a székre, amelyik előtt éppen megállt. De mivel egy székkel kevesebb volt már ott, egy ember kiesett. Az első kieső Imi lett. :)


Ez a folyamat addig ismétlődött, amíg csak egy szék és egy ember maradt. A bentmaradó jutalma egy tánc volt a menyasszonnyal. Kis rásegítéssel egy kisfiú lett a nyertes. Szegényke benne volt az utolsó háromban, amikor kiesett volna, de elkezdett sírni, ezért a "nagyfiúk" kicsit részrehajlóak voltak vele és hagyták nyerni.


11 órakor megérkezett a menyasszonyi torta.

Még tűzijáték is volt rajta!


Az első szelet természetesen Esztert és Rolandot illette, akik meg is etették egymást.


A felső torta oroszkrém, a középső túró, az alsó pedig csoki ízű volt. Én csokisat ettem. :)


Torta után visszavonultunk a táncparkettre (már aki tudott mozogni), hogy felkészüljünk a menyasszonytáncra.

Bea, Bea, Niki :)

Azonban a menyasszonytánc előtt még megkért mindenkit a vőfély, hogy alkossunk egy nagy kört és fogjunk a kezünkbe egy-egy szál meggyújtott gyertyát. Eszter és Roland a gyertyafény-keringőre a körön belül eltáncolt mindenki előtt és egyesével elfújt minden gyertyát. Miután elfújták, újra meggyújtottuk és addig táncoltak és fújták el a gyertyákat ott bent a körben, amíg a keringő tartott.

Éjfélkor kezdődött a menyasszonytánc, Eszter jól meg lett forgatva. Menyecskeruhában tért vissza közénk fél 1-kor, de ekkor már hallottuk, hogy a buli mindössze éjjel 1-ig fog tartani. Valahol érthető, hiszen az étterem lakóövezetben van, a zenekar az udvaron játszott és a környéken lakók nyugalmát nem lehet zavarni.

Az utolsó számot Roland barátai kérték neki a zenekartól. Ez az Eddától a Kör közepén állok című dal volt.

Körbevették jó barátok.

3,5 pontot adnék az esküvőre az 5-ből. Nekem picit szervezetlennek tűnt, kicsit olyan "tudjuk le" stílusú. Sok volt az üres idő (pl. fényképezkedés, az étel felszolgálására várás), nehezen indult be a zenekar és nekem hiányzott a máshol megszokott házisüti özön. :)

Viszont finom volt az étel, még a bolti sütik is! Jó volt az idő és jó volt a velünk lévő társaság. Volt olyan zene, amire buliztunk egy jót és megint megismerhettünk egy-két új esküvői szokást (gyertyafény keringő, futkározós játék). És ami a leglényegesebb: nagyon örülünk, hogy Roland esküvőjén is ott lehettünk, őt is láthattuk boldogan. Köszönjük nekik is a meghívást.

Sok boldogságot kívánunk Eszternek és Rolandnak!