Mint idei első blogbejegyző, először is szeretnék nagyon boldog, sikeres, egészségben gazdag új évet kívánni blogszerzőtársaimnak: Andinak és Csincsillának valamint minden kedves olvasónknak!
Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek, sikerült kikapcsolódni, pihenni és egy kicsit kiszakadni a hétköznapok rohanásából és elfelejteni néhány napra a gondokat. Bevallom őszintén, én szinte azonnal hozzászoktam a karácsony és a szilveszter közötti semmittevésbe. Jól esett sokáig aludni, ki sem dugni az orromat a lakásból. És nagyon-nagyon morcos voltam amiért vissza kellett mennem dolgozni hétfőn. :)
És igen, még az is jól esett, hogy karácsony után nem kellett főznöm, mert maradékokat ettünk. Előtte viszont napokig szinte ki sem mozdultam a konyhából, készítettem a töltött káposztát, a rengeteg sütit és készültem a 26-ai családi ebédre, ami hagyományosan nálunk szokott lenni. Ilyenkor 6 főre sütök-főzök (illetve 7-re mert Tomi késő délután szokott csatlakozni hozzánk), de tulajdonképpen akkora adagokat, hogy akár váratlan vendégek is érkezhetnek hozzánk. Igaz, ahogy elnéztem, Andiékat sehogy sem tudnám lepipálni ételmennyiség szempontjából... :)
A karácsonyi menü megtervezése mindig kisebbfajta dilemmát okoz nekem. Én minden évben szeretnék valami újjal előrukkolni, olyannal ami még nem volt és nem könnyű kitalálni, mi az ami könnyen, egyszerűen, gyorsan elkészül. Nem szárnyas (pulykát anyu szokott csinálni, a csirkét nem szereti apu), nem rántott (nem szeretem amikor az olajszagot nem tudom kiszellőztetni mire jönnek a vendégek) és nem tekercs (tavaly attól kaptam idegbajt). A levesbe nincs nagyon beleszólásom, mert a minestrone leves nagyon bevált, az egész család meg van elégedve vele, így az az egyetlen állandó tétel a menüben.
Idén viszont csoda történt, már októberben kitaláltam, mi lesz a főfogás. Ugyanis elkészítettem ezt:
Mézes sült oldalas. Egyszerű, előző nap előkészíthető, laktató, nem szárnyas, nem tekercs, nem rántott. Kell ennél több? :) Imi javasolta még karácsonyi ebédnek a sörben sült csülköt , de a mézes oldalast elegánsabbnak találtam ünnepi ételnek.
Rengeteg receptet böngésztem át az interneten, amikor a megfelelő pác összetételét kerestem, de nem találtam olyant amit egy az egyben átvettem volna. Vagy túl kevés dolog volt benne vagy olyan hozzávaló is, amit én nem szeretek. Ezért fogtam magam, kimentem a konyhába és összeöntögettem azokat a dolgokat, amiknek az ízét szívesen éreztem volna az oldalason.
Ezek a hozzávalók a következők voltak:
- olivaolaj
- vöröshagyma
- méz
- sűrített paradicsom
- őrölt bors
- Worcester szósz
- fehérborecet
- grill fűszersó
Mennyiséget nem tudok írni, csak azt, hogy "ízlés szerint". A vöröshagymát nagyon apróra vágtam és egy tálban hozzáöntöttem a többi hozzávalót és alaposan összekevertem. Lényeg, hogy ne legyen túl édes, ne legyen sós, inkább olyan pikáns, mindennek egyformán érezzük az ízét. Egy elég sűrű pácot kell kapnunk.
Tehát december 25-én Imi felszeletelte a 2 kiló oldalast (anyu hentesét imádom, innen üzenem neki, hiszen alig volt a 2 kiló oldalason zsír), mégpedig úgy, hogy 2-3 csontonként vágott le egy szeletet. Ezeket a darabokat egymás mellé fektettem a magas oldalú nagy gáztepsimbe és a húsok mindkét oldalát bőven megkentem a páccal. A maradékot pedig ráöntöttem. Akkor jó, ha sok marad a pácból, hiszen ebben fog sülni másnap a hús. Hideg helyen pihentetjük minimum egy éjszakát.
Mivel a levest már 24-én délelőtt megfőztem, 25-én pedig bepácoltam a húst és megsütöttem a desszertet, 26-án mindössze annyi volt a dolgom, hogy a köreteket elkészítsem, ami fűszeres tepsis krumpli, bulgur és egy nagy adag könnyű saláta volt.
Az oldalassal szinte nem is kellett foglalkozni. Öntöttem alá egy kis vizet, alufóliával letakartam a tetejét és betoltam a 250 fokra előmelegített sütőbe. Időnként ránéztem, meglocsolgattam a tetejét a levével és amikor félpuha volt, megfordítottam a húsokat, hogy a másik oldaluk is egyformán süljön. Kb. másfél óra múlva olyan puha volt, hogy szinte maguktól kihullottak a csontok. Visszafordítottam a csontos felükre és ekkor már csak alufólia nélkül sütöttem-pirítottam a tetejüket. Vigyázat! A méz miatt nagyon hamar megpirul, nehogy elégessük a húst!
A tepsiből egy jénai tálba emeltem a húsokat és rálocsoltam a finom mézes-paradicsomos szaftot. Forrón tálaltam.
A desszert Andi meggyes máktortája volt, ami persze nem lett olyan szép mint az övé, de nagyon mutatós lett. És hatalmas sikert aratott! Nálam is, mert egy gyorsan és könnyen elkészíthető édesség és a vendégeknél is, mert nagyon finom lett. Imi ki is jelentette, hogy ilyent máskor is csinálhatok.
Az egész karácsonyi menü elnyerte mindenki tetszését. Apukám - aki közismerten nagy kritikus - többször is elmondta, milyen finom lett és számomra ez volt a legnagyobb dicséret.
Az utolsó képen pedig a nehéz sorsú kutyagyerekek, Frakk és Vilma láthatók, ahogyan a karácsonyi ajándékukba, a takaróba csavarva pihenik ki az ünnepek előtti készülődés fáradalmait. :)
9 megjegyzés:
:)))
Nagyon finom a menü
Nagyon jó kis menü, gratulálok Bea, jól kitaláltad! Ezt az olalast szívesen kipróbálnám, imádom ezeket a mézes-fűszeres pácokat. Viszont oldalast már nem vettem százezer éve, mert nagyon drága és szinte csak csont és zsír amit adnak. Anyukád hentesének a címét kérem szépen, ha ilyen cukorfalat.
A tortához gratulálok, szerintem pont ugyanolyan, minnt az enyém, csak nekem sikerült jobb szögből fotóznom. Örülök, hogy nektek is ízlett!
Köszönöm szépen mindkettőtöknek!
Andi, már írtam erről a hentesről, amikor marhahúst kerestél. Az újpesti piacon a virágpiac és a köszörűs bácsi mellett találod, egy hosszúkás hentesüzlet egy bajuszos hentessel. :)
hogy milyen édesek!! és nem dobják le rögtön magukról? vagy tudják, hogy milyen csinosak, és elviselik? nagyon cukik!!!!
és igen, jól írtad, én is annyira gyorsan hozzá tudtam szokni a két ünnep közötti szinte nem csinálok semmibe, hogy most irtó nehezen kaparom magam össze, főzni is alig főzök, nem is tudom, mit eszünk.
az ilyesfajta édes-fűszeres oldalast mi is nagyon szeretjük, de tényleg csak szép húsból jó, és olyat ritkán kapni, sajnos:)
csak úgy szórjátok a máktortákat, lehet, hogy én is nekiveselkedem, ámbár, kicsit félve írom le, mostanában kis sütiundorom van, nem is tudom, mitől:)
Köszi Bea, tudom, hogy írtad, de azért felejtem el mindig, mert olyan ritkán járok most az újpesti piacra a parkolási gondok miatt. De ha egyszer majd megtalálom, többet nem fogom elfelejteni. Addig is, kérlek, bocsáss meg és ismételgesd... :-))
Nagyon szívesen elmondom százszor is, hol találod, mert mi anyuval nagyon meg vagyunk elégedve vele. Csak érzékeltetni akartam, hogy az "oldalasos" hentes ugyanaz mint a "marhahúsos" hentes. :) Azért írtam úgy a választ, hogy tudd, hogy mindkét fajta húst ő adta nekünk.
Csincsilla, először nagyon fura volt nekik a takaró, nem is tudták hogy állni vagy feküdni kell alatta. Volt hogy a lakás különböző pontjairól szedtem össze, mert felébredtek, aztán elindultak a takaróval és útközben elhagyták. De aztán rájöttek, hogy milyen jó meleg van alatta. Most már csak azt kellene megtanítani nekik, hogy be is takarják magukat. :)
Nekem még nincs sütiundorom, csodálkozom is magamon, mert több tonnányit ettem meg, és eszek folyamatosan. Éppen azon gondolkodom, hogy milyen diós sütit süssek, mert rengeteg darált dióm maradt meg. Ha esetleg megsütöd a máktortát, kérlek számolj be róla, hogy fogadta a család. :)
BUÉK!! :)
Kedves Tesóm!
Nagyon ízlett ez az oldalas! Alig várom, hogy újra elkészítsd, hogy annyit egyek belőle, amennyi belém fér, és nem annyit amennyit a fránya gyomorrontás mellett megengedhetek magamnak...
Sajnos én nem élveztem az ünnepek közötti semmittevést a vizsgák miatt, de szerintem a vizsgaidőszak végére pont jól jönne egy mézes sült oldalas feszültséglevezetésként... :D
Remélem megengeded, hogy a blogomon képet tegyek majd fel a fantasztikus ebédről, amivel vártál minket!
Tesókám, értettem! Tehát január 19-ére készítsek egy tepsi oldalast. Meglesz. :) És akkor annyit ehetsz belőle amennyi beléd fér. Azt nem is gondoltam, hogy neked is ennyire ízlett.
Megtiszteltetés lenne, ha a blogodon megemlítenéd az ebédet. :)
Azért olyan sokat, és rögtön 19-én nem muszáj! Főleg, mert nem szabad előre inni a medve bőrére. Ha 18-án megbukok, még lesz vizsgám 21-ig...
Akkor majd jól megtisztellek, ha eljutok odáig. :D
Megjegyzés küldése